szerencse fogalom
Idézetek
Szomorú társadalomban élünk. Sikert mindenáron: ezt a tanítást csöpögteti belénk a ránk nehezedő romlottság.
Mellesleg mondva, a siker eléggé förtelmes valami. Becsapja az embereket, mert könnyen összetéveszthető az érdemmel. A tömeg szemében a siker arculata majdnem azonos a kiválóságéval. A siker, a tehetségnek e hasonmása, elámítja a történetírást is. Csak Juvenalis és Tacitus ejt róla bosszús szavakat. Napjaink többé-kevésbé hivatalos bölcselete a siker cselédjévé szegődött, magára öltötte libériáját, és az előszobájában lakájkodik. Arass sikert: ez a divatos elmélet, amely a könnyűszerrel való boldogulást azonosítja a tehetséggel. Ha nyersz a lutrin, ember vagy a talpadon. Aki diadalt arat, az előtt hódol a világ. Szüless a sors kegyeltjének, ez mindennek a titka. Ha szerencséd van, a többi jön magától. Ha gyorsan révbe jutsz, nagy embernek fognak tartani. Nem számítva néhány óriás kivételt, a század fénylő csillagait, a kortársi bámulat rövidlátásából ered. Színaranynak nézik az aranyozást. Lehetsz akármilyen jöttment, fő, hogy zöldágra vergődj. A köznapi ember afféle vén Narcissus, aki imádja önmagát, és aki megtapsolja a köznapiságot. Azt a roppant tehetséget, amely Mózest, Aiszkhüloszt, Dantét, Michelangelót vagy Napóleont naggyá tette, a tömeg egy csapásra közfelkiáltással odaítéli bárkinek, aki valamiben, akármiben, elérte célját. […] A véghetetlen égbolt csillagait összetévesztik a csillag formájú nyomokkal, amelyeket a kacsák lába hagy a pocsolyák puha iszapjában.
50-51. oldal, I. kötet, Első rész, Első könyv, XII. Bienvenu úr magányossága (Lazi, 2006)
Mindent összevetve inkább a szerencse, semmint az eszünk miatt vagyunk még egyáltalán a Földön.