szerelmes levél tárgy

Még soha nem kaptam szerelmes levelet. Mégis, ahogy ezeket a leveleket olvasgatom, olyan érzésem támad, hogy de igen. Mintha … mintha világéletemben Peterrel lettem volna. Mintha mindenki, aki előtte volt, kizárólag erre készített volna fel. Azt hiszem, már látom, mi a különbség aközött, amikor az ember messziről vágyik valakire, vagy amikor közelről szereti. S amikor az ember közel kerül valakihez, látja a másikat a maga valójában, és a másik is látja őt. Így van ez Peterrel. Ő lát engem, és én látom őt.

A szobámban, a meleg, téli pizsamámban, előveszem a különleges tollamat és a vastag levélpapíromat, és írni kezdek. Nem búcsúlevelet, csak egy egyszerű, régimódi szerelmes levelet.
Kedves Peter …

– Ó, szegény kis Ambrose, hát mindjárt megszakad a szívem. Most azt várod, hogy sajnáljalak? Csak mert nem foglak. Arra a könyvre emlékeztet ez az egész, amit most olvastam egy online irodalmi kurzusra… Egy Cyrano de Bergerac nevű fickóról szól, akinek nagy volt az orra. Ki nem szarja le? A nagy orra miatt szegény Cyrano képtelen összejönni a lánnyal, akit szeret. Ennél nagyobb hülyeséget életemben nem hallottam. Hogy hagyhatta, hogy ez megakadályozza?
– Nem ő volt az, aki szerelmes leveleket írt a jóképű fickó helyett? Ebből filmet is csináltak, nem?
– De, ő az. Emlékeztet valakire? Nekem mintha rémlene, hogy volt valaki, aki szerelmes leveleket írogatott neked, és úgy írta alá őket, hogy „Rita”. Pont, mint Cyrano. Vicces, nem? Fern azt hitte, nem elég jó hozzád, most meg te hiszed azt, hogy nem vagy elég jó hozzá. És mind a ketten tévedtek… annyira hülyék vagytok. Annyira hüüülyék! – Bailey undorodva elnyújtotta a szót. – „Jajj, de csúnya vagyok! Nem érdemlem meg, hogy szeressenek, ááá! – mondta affektálva, majd megcsóválta a fejét.”

Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni.
Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem kínoz többé a mindent felemésztő szerelem.