szerelem fogalom
„A boldogság nem a külső gazdagságtól, nem a körülményektől, hanem az intimitás megélésének képességétől függ” – Isabelle Filliozat francia pszichológusnő
„Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet:
A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom.
A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, – mindent magába foglal.
A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya!
Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad.”
(forrás: http://szokeciklon.lapunk.hu/…)
Idézetek
Que hablar mil horas paseando por Madrid con el frío que hace no es nada. Es, de hecho, mucho peor que nada.
206. oldal
– Az angol egyszer felolvasott nekem egy könyvből: „A szerelem olyan kicsi, hogy át tudja szakítani magát egy tű fokán.”
334. oldal, X. Augusztus (XXI. Század, 2019)
Micsoda szomorúságok jöttek ott elő, mint meztelen csontok az élő hús alól, micsoda szerelmek, bűnök, akarások, szenvedések buggyantak fel múltunk kráteréből és hömpölyögtek kénesen végig egymás értelmén, mint pöfögő láva, ahogy ott ültünk ketten Európa-bajnokok, füstre akasztott életünkkel…
Először Satyának lett szerelmese, amikor a középiskola harmadik osztályába jártunk. Egy este beállított a Cream Rica cukrászdába, nagy vigyorogva, a többi fiú meg: mi ütött beléd, ő meg, sugárzó képpel, nagy fennen, mint valami pulykakakas: szerelmet vallottam Chabuca Molinának, és azt mondta, rendben.
95. oldal - Kölykök
– Fáj? – kérdezi a tetoválómester nyugtalanul.
A tűre nézek, amely tintát lő a bőröm alá.
Fájdalmas, és megnyugtat.
Mint a szerelem.
171. oldal
Isten mentes a szenvedélyektől, a szenvedélymentes szeretet viszont a mi szemünkben vérszegény fogalomnak látszik. Csakhogy Isten pontosan azért mentes a szenvedélyektől, mert a szenvedély fogalmában ott van a tehetetlenség meg az ingatagság is. A szerelem szenvedélye úgy kap el minket – nem tehetünk róla –, mint a nyári zápor; Isten pedig úgy mentes a „szenvedélytől”, ahogy az eső „vízálló”. Istent nem ragadja el a szeretet, mert ő maga szeretet. Ezt a szeretetet a saját mulandó és ingatag „szenvedélyeinknél” kevésbé viharosnak és elsöprőnek képzelni végzetes félreértés.
138. oldal – XI. Kereszténység és a „vallás” (Harmat, 2016)
Ne kísérts engem gyöngédséged
feltámasztásával tovább;
nem érti rég a megcsalt lélek
a csábítások mosolyát.
Nem hiszek már a nagy szavaknak,
a szerelemben sem hiszek;
új rajongójuk hogy legyek
a hűtlenné vált ábrándoknak!
Fájdalmaim ne sokasítsd,
ne emlegesd a mult időket,
a beteg alszik, föl ne költsed,
álmát, kedves, ne háborítsd!
A szendergés megnyugtat engem,
felejts el minden szép vihart,
úgysem szerelmet bolydítsz bennem,
csak nyugtalanságot, zavart.
399. oldal, Jevgenyij Baratinszkij: Csalódás (Csoóri Sándor fordítása) (Kozmosz, 1965)
A szerelem és én szünetet tartunk, és amikor úgy döntünk, hogy újra megpróbáljuk, nem egy olyan férfival próbálkozom majd, aki aláírat egy szerződést, hogy az álbarátnője legyek.