szerelem fogalom
„A boldogság nem a külső gazdagságtól, nem a körülményektől, hanem az intimitás megélésének képességétől függ” – Isabelle Filliozat francia pszichológusnő
"Röviden talán a következőképpen határozhatjuk meg a szerelmet:
A szerelem egy összetett érzés, a másik ember egész lényére irányuló komplex vonzalom.
A másik ember egész lénye alatt értem a szellemi, lelki, és testi területek vonzalmát, mely a külső megjelenéstől, a lelki közösség harmóniáján át, a nemi vágyakozásig bezárólag, – mindent magába foglal.
A szerelem, jellegénél fogva sóvárog „szerelme tárgyára”, a másik emberre, és ezért szinte fáj jelenlétének hiánya!
Ennél fogva a szerelem a legboldogítóbb érzés lehet, ha beteljesedik, és a legkínzóbb, ha viszonzás nélkül marad."
(forrás: http://szokeciklon.lapunk.hu/…)
Idézetek
Nem hiszek a szerelemben első látásra. Abban hiszek, hogy az igaz szerelem lassan alakul ki, mint a barátság. A hirtelen fellángoló vágyban hiszek.
A szerelem nem tartozik a civilizációhoz, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint fejlődésképtelensége…
91. oldal
Bodor Pál: Apám könyve Haldoklás anyanyelven
Az öregasszony hagyta, hadd sírja ki magát, közben az ujjai begyével cirógatta a fejét, s noha Aureliano nem árulta el, hogy a szerelem ríkatta meg, ő nyomban ráismert az emberiség történetének legősibb sírására.
407-408. oldal [Magvető, 1971]
Ha érted mindent elhagyok, leszel
cserébe mindenem? Meghitt szavak,
áldások, csókok rám is hullanak
családi körben? S nem rémülök el,
ha szemem új falakra vetve fel,
otthonom helyett új otthon fogad?
s emlékemben te állsz oda magad
holt, szelíd szemek helyére? Felelj!
Nagy próba vágyakat igázni, ládd,
de bút igázni nagyobb feladat:
mert minden búban benne van a vágy.
És búm, jaj, elriasztja vágyadat.
Mégis: szeress – Jó? Szíved tágra tárd,
s öleld be ázott galambszárnyamat.
35. szonett, Kardos László fordítása
Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.
Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben,
kis békezászló, oltalmat keres,
oldj fel maró, magányos bánatomból,
ha senkiért, az anyámért szeress.
12, oldal (Osiris, 2006)
A nagyvárosokban a szerelem a regények kelléke.
Stendhal: Vörös és fekete 77% Krónika 1830-ból