szeptember időpont
Idézetek
Szeptember
Beletörődtem:
őszbe fordultam –
sárga árnyékok
nőnek nyomomban.
Léptem lassúdik,
mig koppant, kongott,
érett diófa
hullat rá pontot.
Ha a szeptember
el nem ért volna,
futnék a nyárban
megbokrosodva,
egyre fokozva
telítettségét
kettéhasadna
bennem a kék ég.
Előbb csak ketté,
aztán ezerré,
záporát villám
kévékbe szedné,
ághegyre űzne
s az első füttyre
egy szélfúvással
halálba vinne.
79. oldal
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
456. oldal · Petőfi Sándor
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei 87% Az ókortól a XX. századig / Az ókortól a XIX. századig / XX. század
…mindenki így vagy úgy, de boldognak látszik. De hogy valóban boldogok-e, vagy csak annak látszanak, nem tudhattam. Mindenesetre boldognak tűntek azon a kellemes szeptember végi kora délutánon, és emiatt szokatlanul magányosnak éreztem magam. Mintha egyedül csak én nem lennék része a jelenetnek.
120. oldal
De azért kedves, kedves a Te szavad… A szeptember rossz nekem. Rossz nekem, a huszonhárom dacos évemnek, ez a szelíd, napról napra engedelmesebben fakuló vegetáció; idegesít, hogy napról napra hosszabbra zökken a sötétség, s a decemberi fordulóig nem tehetünk ellene semmit, de semmit… Reggelente már hideget köpnek a kapualjak. A távolodó nap délben még megtéveszt, de mindent elárul az alkony, a meleget hirtelen és mohón leszívja. Ezt a megadást, ezt nem akarom. Jogom van tudni: miért?
Csodaszép idő volt: azt hiszem, szeptember havában sehol sincsenek olyan szép napok, mint Oroszországban. Akkora volt a csend, hogy száz lépésről hallani lehetett, hogyan ugrál a mókus a száraz lombon, s a leszakadó gally hogyan kapaszkodik meg egy darabig gyengén a többi ágban, s végül lehull a puha fűbe – lehull mindörökre, s ott többé nem is mozdul: elkorhad. A levegő nem meleg, nem is hűvös, de jó szagú és szinte savanykás, kellemesen bizsergette a szemem és az a selyemfinom hosszú pókháló – fehér gömböcske a közepén – lebegett lassan a levegőben, hozzátapadt a puskacsőhöz, egyenesre nyúlt ki a levegőben – jeléül az állandó meleg időnek. Sütött a nap, de fénye oly szelíd volt, mint a holdé.
51. oldal (Magyar Helikon, 1971)
Szép kora szeptemberi napsütéses délután. Olyan ragyogó fény, hogy egy-egy pacsirta, megrészegülve a ragyogástól, föl-fölszáll, föl a tündöklő égbe, ott verdes pár pillanatig a kis szárnyaival, majd fejest bukik le a magasból, elsuhan a föld fölött, hogy aztán újra fölszálljon, újra meg újra. Azt hiszi tán, hogy még nyár van.
(első mondat)
Szeptember van, ám az idő továbbra is meleg (legalábbis egy viking szemével nézve) Koppenhágában, s ezen a pénteki napon tündöklően derült az ég.
100. oldal
Meik Wiking: Lykke 87% A boldogság nyomában
Haligmonath volt – szent hónap –, ahogyan az északi pogány országokban nevezték a régi római szeptember hónapot.
97. oldal, 3. fejezet - A keresztfa
Edward Rutherfurd: London 88% Az ezerarcú, nyüzsgő város
A Földanya tehát nyilván azért kapcsolódik a szeptemberhez, mert addigra érnek be a gyümölcsök, a szőlő, a körte, az alma, a szilva.
203. oldal
Mint egy szerencsétlen, aki keresi az Énjét, úgy bolyongtam az ifjú főváros aranyfényes szeptemberében.
7. oldal