Szép Károly (Karcsi) személy
Idézetek
Utolsó óra után rohantam olvasókörre, úgyhogy elköszöntem Corteztől (gyors csók a folyosón, remélve, hogy tanár nem látta), és utolsóként estem be a könyvtárba. Kardos, Karcsi és Flóra csak rám vártak. A Szent Johanna legnépszerűtlenebb szakköre, szigorúan könyvmolyoknak és a társadalomból kirekesztetteknek. Az előbbi csoportba Flóra és én, az utóbbiba Karcsi tartozik.
26. oldal, Január 17., hétfő (Ciceró, 2012)
Pedig Karcsi tartotta az előadást A Spiderwick-krónikákból. Szerintem érdekes volt, egyáltalán nem értem, hogy miért köpőcsövezték közben. ☹
53. oldal, Szeptember 6., hétfő (Ciceró, 2011)
És ha csütörtök, akkor első óra Vladárral. A teremben totális káosz uralkodott, Andris és Robi a tanári asztalon gombfociztak egy kólás kupakkal, közben meg üvöltették a tévét (Ozzy Osbourne ijesztgetett a képernyőn). Dave a MacBookján pötyögött, és Macuval együtt felháborodva fogalmazott egy kommentet, amit az egyik bloggernek szántak, aki állításuk szerint „egyáltalán nem ért az okostelefonokhoz, mégis osztja az észt". Ricsi és a kilencedikes Bálint Karcsit szadizta, aki már megint fogságba esett a termünkben. Virág csendben mangát rajzolt, Jacques Flórával beszélgetett az ajtóban, Cortez pedig a padomon ülve zenét hallgatott, miközben én a Hosszú jegyességet olvastam.
55-56. oldal, Január 20., csütörtök (Ciceró, 2012)
Tesi után elrohantam olvasókörre, ahová utolsóként érkeztem. Már mindhárman jelen voltak. Kardos, Karcsi és Flóra is.
– Elnézést – ültem fel az asztalra, és előhúztam a táskámból a jegyzeteimet. – Orwell – mondtam, körbepillantva a többieken. Kardos összefont karral bólintott, és néma csendben hallgatta meg az előadásom, amit leginkább az Állatfarmról írtam, mert azt már kiolvastam, de az 1984-ről is tettem említést, bár még bőven van belőle.
Szakkör végére sikerült a depressziós hangulatomat ráragasztanom mindenkire: Flóra magába roskadva ült, és azt hiszem, a „világon” gondolkozott, Karcsi pislogás nélkül meredt előre, Kardos pedig sóhajtva méregetett.
– Ez igazán… meggyőző volt – mondta végül.
– Köszönöm – mosolyogtam.
233. oldal, Október 11., hétfő (Ciceró, 2011)
| → |
|---|
iPod-buli: 5/5 – egy idő után mindenki cserélgetni kezdett (a saját fülhallgatók maradtak, csak a zenelejátszókat adogattuk át), így hallgattam Linkin Parkot (Macu), Daft Punkot (Dave), Disturbed-öt (Ricsi) és Take Thatet is (Karcsi, a rokoniélek). ☺
[…]
Taylor Swift – Mine: 5/5* – „You are the best thing, that's ever been mine” ☺
403-404. oldal, Április 15., péntek (Ciceró, 2012)
– Csináltattatok plusz példányokat? – tolta fel az orrán a szemüvegét Karcsi.
– Igen, kérsz egyet? – mosolyogtam rá.
– Örülnék neki. Aláírva.
Kata sápadtan (nem volt rosszul vagy ilyesmi, csupán gót) nézett rám.
– Adsz egyet nekem is?
– Persze – vettem ki a borítékból még egy osztályfényképet.
– Ti miért nem a saját osztályotok képét gyűjtitek? – érdeklődött Edina, aki pár percre odajött hozzánk, csak hogy megmutassa Zsoltinak a fényképüket.
– Azért, mert nekünk ez az igazi osztályunk, csak tévedésből máshová járunk – felelte Kata komoran, és ezzel le is zárta a témát. A magyarázata egyébként engem totál meghatott, és valahogy én is így gondolom. Flóra és Kitti is, persze, de főleg Kata és Karcsi azok, akik száz százalékig hozzánk tartoznak.
364-365. oldal, Március 28., szerda, 8/1. (Ciceró, 2013)
Olvasókörre tehát Karcsi nem jött, így Flóra, Kata és én vitáztunk egyet Coelho műveiről. Nem nagyzolás, de Kardos az én pártomat fogta, mert elmondása szerint „remekül érveltem”. ☺ A szakkör végén gyorsan kikölcsönöztem egy könyvet (Ken Follett A katedrális), és az aulában várakozva el is kezdtem olvasni.
114. oldal, Február 7., hétfő (Ciceró, 2012)
| → |
|---|
Gábor és Jacques, a két stúdiós (!) betette az első számot: Bon Jovitól a Livin' on a Prayer, mire a legtöbb diák leözönlött a térre, és ütemre ugrálni kezdtek.
[…]
[…] Andris és Robi egymásnak ugrálva „Óóó, óóóó”-ztak a számra, Kata Cure pólóban táncolt mellettük, Kingát Zsolt tartotta, hogy ne essen el a korijában, Macu magát fotózta a telefonjával, Karcsi és Flóra felkéredzkedtek Gábor és Jacques mellé az ideiglenes színpadra, Tami és Dave pedig együtt táncoltak. Ricsivel odaértünk Virághoz, aki boldogan ugrálgatott körülöttünk, és folyamatosan a Bon Jovi-számot üvöltötte.
510-511. oldal, Június 10., péntek (Ciceró, 2012)
Karcsi benyit a terembe, de felé röpül egy tortaszelet. Karcsi becsukja az ajtót, kívülről.
150. oldal, Február 14., hétfő (Ciceró, 2012)
– […] – Szeretnének egy kis kecskét kabalaállatnak – mondta Karcsi, aztán összeráncolt szemöldökkel körbenézett.
– Emó, sötét vagy – csóválta a fejét Ricsi. – Ezt kérted?
– Ühüm. Az oan vicces lenne. Ülhetne, mondjuk, ott, a sarokban – ábrándozott Virág.
222. oldal, Október 10., hétfő (Ciceró, 2012)