Szép Károly (Karcsi) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

csillagka>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Potter, hoztál kaját? – kérdezte Zsolti Karcsitól.
     – Nem, nem hoztam. Kellett volna? – kérdezett vissza, közben pedig fél szemmel a tévére nézett, ahol éppen egy zombi rohant. Karcsi két kézzel eltakarta a szemét.
    Dave a telefonjával felült a tanári asztalra.
     – Jó, twittelem, hogy van egy túszunk – közölte.

332. oldal, November 26., csütörtök (Ciceró, 2010)

muffinhamster>!

    Egyébként a mellettünk elhaladó diákok össze-összesúgtak, miközben minket, illetve engem néztek. Tény, hogy tegnap megjegyezték az arcom. Na, mindegy. Mivel pokoli hideg volt, mindannyian bementünk a portán, aztán az aulába lépve nem úsztuk meg Máday megjegyzéseit. Valahogy így hangzott: „Antai-Kelemen, tartsd magad távol az ablakoktól, vagy berácsoztatom őket” „Pósa és Bencze, örülnék, ha legalább annyi energiát szánnátok a tanulásra, mint egymásra. Gazdag tanárnő két nulla pontos dolgozatról számolt be.” „Felmayer, ha nem veszed le a Twitter-oldaladról a fényképem, én is felteszem a tiédet, de abban nem lesz köszönet!” „Matsuda, ha még egyszer meghallom, hogy telefonálsz órán, nem állok jót magamért.” „Nagy Zsolt, engedd el Karcsit! Még megfojtod!”

100. oldal, Január 27., csütörtök (Ciceró, 2012)

mókamanó>!

Összeszorítottam a fogamat és az engem fürkésző Karcsira néztem. Mit mondhatnék neki? Hogy üdv a nyomi klubban? Vagy hogy az olvasókörösöket állandóan cikizik?

79. oldal, Szeptember 7., hétfő (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Szép Károly (Karcsi)
Brigi007>!

     – Mássz arrébb – szólt Ricsi Karcsinak, aki lekászálódott a padról, és átadta a helyét.
     – Ne már, ő mindig itt ül – néztem fel a könyvemből.
     – Ja, de kipihente magát. Ugye? – nézett Ricsi a kilencedikesre.
     – Persze – bólogatott Karcsi. Ennyit még soha nem beszélt folyamatosan az árkádok alatt álló társaság tagjaival.

105-106. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)

ggizi>!

     – Ti, öten!!! – hallottam a hangot magunk mögül, mire elengedtem Cortezt és megperdültem a tengelyem körül. Máday idegesen állt az ajtóban, és csípőre tett kézzel meredt a társaságunkra. Naná, hogy a balhés ötöshöz jött. – Nem tudom, kinek az eszement ötlete volt, de azonnal szedjétek le Karcsit az online aukciós oldalról! Miféle dolog ez? – kérdezte elképedve.

302. oldal, Október 25., kedd (Ciceró, 2012)

juliazsibrita>!

    Amíg Ricsi és Virág cseppet sem hétköznapi látványát dolgoztunk fel, megérkezett Zsolti a párjával.
    – Mit művelsz? – kerekedett el Kinga szeme.
    – Jöttem a végzősök báljára. Ma van, nem? – kérdezett vissza Zsolti.
    – Igen, ma van! De mit keres itt Karcsi? – értetlenkedett tovább Kinga.
    – Én őt hívtam.
    – Zsolti – nevettem el magam. – A bálra fiúk lányokat szoktak meghívni…
    – Hé! Ez sehol nincs leírva…
    – Mert ez íratlan szabály, és csak az igazán gyengeelméjűek nem értik – hadarta Kinga elképedve.
    – Hát, márpedig én Pottert hoztam.
    – De miért? – röhögött Ricsi folyamatosan.
    – Mert máskülönben nem tudott volna eljönni.
     – Ez nagyon kedves tőled – mosolyodtam el teljesen meghatva. Karcsi nagyon is közénk tartozik, viszont a végzősök báljára csak végzős jöhet vagy olyan, akit végzős hív. És Karcsit végül is egy végzős hívta, mondjuk, végzős fiú, de erre nem tér ki külön a szabályzat, úgyhogy megkerülhető, ha valaki egy kicsit bevállalós. És Zsolti híresen bevállalós, ráadásul abszolút nem ciki számára, hogy egy fiúval jött, a diákok teljesen poénnak fogták fel. És az is volt. Plusz egy igazán baráti gesztus.
    A tesiteremben aztán az ajtóban álló Máday akadékoskodott egy kicsit, hogy Zsolti pontosan hogy érti, hogy ma este „Karcsi a párja”, de miután Zsolti átkarolta a tizenegyedikes vállát, és közölte, hogy „ő a legjobb barátját hozta”, Máday sóhajtva utat engedett nekik.

266-267. oldal, Május 4., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)

cmbyn>!

    – Hé, ott repül Harry Potter – mutatott Zsolti mögénk, mire mind hátranéztünk. Karcsi szélsebesen száguldott le a bringájával a dombról, sőt. Egyenesen felénk tartott.
    – Nem lassít? – pislogott Virág.
    – Valamit kiabál – hunyorgott Dave. – De nem értem pontosan.
    – Valamit a fékről, nem? – fülelt Macu.
    – Na, jó, álljunk félre – húzott oldalra Cortez.
    – Karcsi, lassíts! Nagyon gyorsan mész! – formált tölcsért Virág a kezéből, és úgy kiáltott a felénk tartó tizenegyedikes fiúra.
    – Nincs fééékem! – sikította Karcsi, és ezúttal már értettük, amit mond. Aztán szélsebesen elhúzott mellettünk, és meg sem állt a tujáig. A biciklije fennakadt a bokorban, Karcsi pedig átrepült rajta. Látványos volt.
    – Ez szimpla volt vagy dupla? – tűnődött Zsolti.

51. oldal, Szeptember 5., hétfő (Ciceró, 2012)

latinta P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Örök hála a többieknek, amiért lekötöttek a szünetben, így valahogy túléltem. Nem volt könnyű, de sikerült. a történethez hozzátartozik, hogy tényleg mindennapra (sic!) volt valami programom, így nem ücsörögtem a szobámban arra várva, hogy Cortez jelentkezzen. Anyuval voltunk vásárolni, összeszedtük az ünnepi menü kellékeit, és legnagyobb meglepetésünkre a töltött káposzta fele ehető volt. Az alja odakozmált és keserű lett, de a tetejét megmentettük. Ilyen se volt még. Apuval voltam fát venni, már félórája nézelődtünk szétfagyva, amikor megpillantottam egy szegény, kopaszodó karácsonyfát, ami olyan csúnya volt a többi között, hogy senkinek nem kellett. Természetesen kihisztiztem, hogy az legyen a miénk. Egyszerűen megsajnáltam. A karácsony tehát jól telt, aztán jött a két ünnep közötti hét, amitől előre rettegtem. De a többiek nem hagyták, hogy kiborulva nézzem Cortez Facebook-falát, ahová annyi posztolás érkezett (zömében lányoktól), hogy majdnem sírógörcsöt kaptam, hanem elhívtak mindenfelé. Virággal és Ricsivel moziztam, Kinga rám parancsolt, hogy menjek vele egy alapítványnak segíteni, úgyhogy két napig önkéntesként forró teát osztottunk a Moszkva téren. Karcsival egyszer elmentem szánkózni a Normafához (mi voltunk ott meg egy halom kisgyerek szülővel), Petivel egyik délután beültünk egy cukrászdába sütizni, miközben elsírta szerelmi bánatát (a pandasminkű emós lány kikosarazta). Amúgy pedig olvastam (az Abigélen hamar túlléptem, és a Szerelem a kolera idején is erősen fogy), és vártam. Cortez mindennap üzent, de a hülye időeltolódás miatt egyszerűen nem tudtunk beszélni. Vagy én aludtam be, vagy ő. ☹

421. oldal, December 31., péntek (Ciceró, 2011)

mókamanó>!

Azonnal csatlakozott hozzánk Karcsi, akinek levettem a „hülye vagyok, nem kérdés” cetlit a hátáról. Szegény, valamikor reggel ragaszthatták a pólójára, pech, hogy ebédszünetig senki sem szólt érte.

209. oldal, Október 7., szerda (Ciceró, 2010)

mókamanó>!

     – Akkor most az lesz, hogy emó lapjait máshol gyűjtjük – nézett fel Ricsi, és a tekintetében „heuréka!” csillogott. Na, igen. Nobelt neki. ☺
     – Jó, gyűjtsük annak a kilencedikes Harry Potter figurának a hátán! – jutott Dave eszébe hirtelen. Itt a másik nobeles.

108-109. oldal, Február 10., szerda (Ciceró, 2011)