Szent Johanna Francia Tagozatos Alapítványi Gimnázium helyszín
1 hozzászólásIdézetek
20-21. oldal, Szeptember 1., szerda (Ciceró, 2011)
– Reni, a Szent Johanna színjátszó szakköre ígéretesnek tűnik – mondta anyu a kezében tartott lapokat egymás alá téve.
– Nem tudom, annyira nem érdekel – vontam meg a vállam.
– Ne butáskodj, az általános iskolában is színjátszós voltál, és imádtad! – lelkesedett. – Ráadásul milyen nagyszerűen sikerült az a darab, amiben nagyobb szereped is volt!
A szülők elfogultak. Az a nagy szerep, amit kaptam, egy fa volt. Anyu biztosan azért mondta, hogy nagy szerepem volt, mert az egész színdarab alatt a színpadon voltam (persze, csak azért, mert fa voltam, és azok elég ritkán mennek el maguktól, hacsak nem fantasy darab, de ez nem az volt), az egész szerepem pedig abból állt, hogy amikor fújta a szél az ágaimat, azt mondtam: „hssssssss”. Anyuék rém büszkék voltak rám, az előadásra hat kamerával, négy fényképezőgéppel és egy kisebb hollywoodi stábbal érkeztek, hogy jól dokumentálják az utókornak, ahogyan faként állok egy darabban. Elég kínos volt.
13-14. oldal, Augusztus 29., péntek (Ciceró, 2010)
178-179. oldal, Április 27., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)
Cortez: 5/5* – bár egy szót sem váltottunk, azért a megjelenése (a Szent Johanná-s öltönyben) miatt jár a csillagos ötös. ☺
251. oldal, November 15., szombat (Ciceró, 2010)
Na jó! Virág konkrétan mindent kiderített a srácról, ami annyira nem nehéz. A közösségi keresőjébe beírta sulinak a Szent Johannát, és mivel évfolyamonként két osztály van, mindkettőben tizenkét diákkal, a találati arány hamar leszűkült. Szóval Dorián hamar meglett, de azért mégis durva, hogy egy óra alatt még a kedvenc színét is megtudjuk valakinek, akit csak egyszer láttunk. Doriánnak körülbelül hat közösségi lapját néztem át hirtelen, és egész idő alatt azon vacilláltam, hogy ez vajon helyes-e. És hogy jó-e, ha az első beszélgetésük előtt Virág tudja, hogy mit szeret, mit gondol, olvassa a blogját, megnézi a képeit… fura dolgok ezek. Oké, nem vagyok egy modern gondolkodó, emiatt a legtöbben cikinek is tartanak, de nem lenne jobb, ha az emberek az őrült kattintgatás előtt beszélgetnének? Rendben, hivatalosan is ódivatúnak minősítem magam. No comment. ☺
31-32. oldal, Szeptember 1., kedd (Ciceró, 2010)
332. oldal, Március 19., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)
– A balhés hatos megáll! – üvöltötte el magát.
A balhés négyes (Cortez, Ricsi, Zsolti és Dave) tehát kiegészült Macuval, aki vigyorogva indult el az ig. helyettes felé, és Bálinttal, aki büszke volt arra, hogy kilencedikesként besorolták Cortezék csoportjába. Virággal kissé odébb megálltunk, és visszatartott nevetéssel várakoztunk. Máday vöröslő fejjel nézett végig a hat fiún.
– Megkérném a mélyen tisztelt társaságot, hogy a közösségi oldalakon azonnal írják át az iskola nevét! Ez nem humoros! – förmedt rájuk.
– Miről van szó? – suttogtam Virágnak.
– Hihi – kezdte olyan „virágosan” a mesélést. Amúgy semmi extra, csak a fiúk átírták a Szent Johanna Alapítványi Gimnáziumot Szent Johanna Rehabilitációs Klinika és Elmegyógyintézetre.
Szokásos hétfő reggel. Gipszelt kar, üvöltő Máday, leteremtett diákok, hétvégi sztorizgatás és friss citromos minyon a büfében. ☺
199. oldal, Október 4., hétfő (Ciceró, 2011)
Cortez először mosolygott, majd, amikor rájött, hogy talán Kinga nem viccelt, felment a lépcsőn. Kinga utánarohant, és a pólójáért nyaggatta.
– Most komolyan. Ti milyen suliba jártok? – röhögött Viki jóízűen.
373. oldal, December 9., szerda (Ciceró, 2010)