Szent Ágoston személy

Szent Ágostonnak volt egy gondolata, amellyel nem tudok rokonszenvezni. Ő azt hangoztatta, hogy az embernek csak az Istent szabad „élvezni” (latinul: frui), az evilági dolgokat nem, azokat csak „használni” (uti) szabad, ha az élethez nélkülözhetetlenek. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy az evilági dolgokat nagyon is szabad élvezni. Az Isten csodálatos ajándékait miért ne élvezhetnénk? Rómában az egyik kispap kollégám azt mondta például, hogy úgy kellene ennünk, hogy ne is érezzük az ételek ízét. Elképzelni sem tudom, hogy tehetnénk ilyet! Nehogy megpróbálja valaki! Egyes aszkéták, valamikor régen, hamut meg más oda nem illő dolgokat szórtak az ételükbe, hogy elrontsák az ízét. Pedig amikor egy jó almát, egy körtét, vagy pláne, egy jó kupica pálinkát kap az ember, hogyne élvezné azok zamatát, illatát, ízét?

43. oldal (9. Örüljünk Isten ajándékainak)

A sztoikusok (például Khrüszipposz, Zénón, Cicero és Marcus Aurelius) azt hirdették, hogy megtanulni helyesen élni annyit tesz, mint megtanulni helyesen meghalni, és fordítva: tudni jól meghalni annyi, mint tudni jól élni. Cicero szerint „a bölcselkedés a halál iskolája”. Szent Ágoston azt írta: „Csak a halállal való szembesüléskor születik meg az ember igazi énje.” Sok középkori szerzetes tartott koponyát a cellájában, hogy gondolatait a halandóságra és a belőle nyert tanításokra irányítsa, s így helyes életet éljen. Montaigne azt tanácsolta, az író dolgozószobája temetőre nézzen, hogy elméje élesen működjön. A nagy írók, filozófusok évezredeken át hasonló gondolatok sorát vetették papírra, arra emlékeztetve, hogy jóllehet a halál fizikai értelemben megsemmisít, a halál tudata megmenti az embert.

34. oldal, 2. fejezet - A megvilágosító élmény (Park, 2018)

Ahogy Szent Ágoston mondja: „A világ egy nyitott könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.”

35. oldal, A turista küldetése (Typotex, 2008)

Az ember kitalálta az időt, és boldogtalan miatta. Az idő nem dolog – mondta Heidegger. Szent Ágoston szerint se létezik idő, hiszen nem lehet mérni azt, ami elmúlt, vagy ami még el sem jött, vagy a jelent, aminek nincs kiterjedése. Ha ez számít valamit a nagy nevek mellett: én is azt gondolom, hogy visszaélünk az időélménnyel. A múlt semmi más, mint egy metafora, szinte nem is használjuk más kontextusban, csak valami szomorú, gyászos, traumatikus dologgal kapcsolatban. Még a szép időkre emlékezve is az a végső szomorkás konklúzió, hogy elmúlt, soha nem jön vissza már.

193. oldal

Ami elraktározódik az emlékezetben, élesen különbözik attól, amire szándékosan emlékezünk, mondotta Szent Ágoston.

184. oldal

Mint majd látni fogjuk, az idő fogalmának nincs értelme a Világegyetem keletkezése előtt. Erre Szent Ágoston mutatott rá először. Arra a kérdésre, hogy mit tett Isten, mielőtt megteremtette volna a világmindenséget, Ágoston nem azt felelte: a Poklot készítette az ilyen kérdések kiagyalóinak. Ehelyett kifejtette, hogy az idő az Isten által teremtett Világegyetem sajátsága, s a Világegyetem létrejötte előtt nem létezett.

21. oldal, 1. fejezet - Milyennek látjuk a Világegyetemet? (Akkord, 2004)

Amiképpen Szent Ágoston vallotta: ha nem kérdezik meg tőlem, mi az idő, akkor tudom, mi az; de ha kérdezik, akkor „nescio”, nem tudom.

7. oldal

Martin Heidegger… írta… Hannah Arendtnek…: „szerelmesnek lenni egyenlő a legautentikusabb létezésbe vonva lenni. Amo, vagyis volo ut sis, mondta egyszer Ágoston: szeretlek – azt akarom, hogy az legyél, ami vagy.”

361. oldal, Kovács Gábor: Hannah Arendt és a világ szeretete

     Szerinted nincs lehetőség az őszinteségre? Az önmagunkkal való szigorú számvetésre?
    Ki tudja mi az igazság a leghíresebb, legőszintébbnek hitt, legdrámaibb önéletleírásokban – Ágoston vagy Rousseau, Baudelaire vagy Dosztojevszkij önvallomásaiban? Mennyi bennük az önmentő szépítés és az öngyötrő csúnyítás? Képes volt-e valaha valaki szemrebbenés nélkül, tekintete eltakarása nélkül belenézni önnön lényének s létének mélységeibe? Talán még Nietzsche vagy Freud se volt erre képes. Oidipusz pedig inkább megvakította magát. S ha ez így van, akkor mit várhatunk náluk minden bizonnyal erőtlenebb s gyávább mindennapi emberi magunktól? Nem tudom, van-e bennünk elegendő erő s bátorság a viviszekcióra, önmagunk eleven boncolására.

10. oldal (Lengyel László kérdezi Hankiss Elemért)

Az egyik első teológus, aki megindokolta az erőszak alkalmazásának szükségességét, egészen az eretnekek fizikai megsemmisítéséig, „az egyház doktora”, Ágoston (354-430) volt, a korai hűbériség legkiemelkedőbb keresztény teológusa. Az egyház szentté avatta, s mindmáig vitathatatlan teológiai tekintélyként tiszteli.