Széltoló személy
Széltolóról a wikipédián:
Széltoló (Rincewind), egy kiugrott varázslótanonc. Egy diákcsíny során egy nagyhatalmú varázsige költözött a fejébe, amelyik mellé egyetlen más igének sem volt bátorsága betelepedni, de Széltoló azután sem vált képzett varázslóvá, hogy megszabadult a varázsigétől. Ennek ellenére megtűrik az Egyetemen, mert szállásért és kosztért, meg némi szénért cserébe nem szívesen, de elvégez olyan veszélyes munkákat, amiket senki más nem vállal. Utálja ezeket a kalandokat, és minden vágya az unalmas élet. Mivel a hétköznapi ember tisztelettel és óvatosan kezeli a varázslókat, és mert Széltoló nyilvánvalóan nem az, ruházata a lehető legvarázslósabb: tele van díszítőszálakkal, gyöngyökkel, bojtokkal, flitterekkel, a kalapjára pedig nagy betűkkel van ráhímezve: Varaszlo. Egy darabig a könyvtáros segédje, majd a Szokatlan és Kegyetlen Földrajz professzora lesz. Kivételesen jó nyelvérzéke van, a Korongvilág legtöbb nyelvén megérteti magát. A veszélyes és reménytelen helyzetekből való menekülés nagymestere.
Idézetek
Esni kezdett egy különösképp nedves és hideg eső. Széltoló és Kétvirág egy fa alatt ültek és nézték.
– Széltoló?
– Hm?
– Miért vagyunk itt?
– Nos, egyesek azt mondják, hogy a Világegyetem Teremtője alkotta a Korongot és mindazt, ami rajta van. Mások azt tartják, hogy az egész egy nagyon bonyolult história, amibe az Égisten heréi és a Mennyei Tehén teje is bele vannak valahogy keverve. Megint mások úgy vélik, hogy mindnyájan valószínűségrészecskék teljesen véletlenszerű felszaporodásának köszönhetjük létünk. Ám ha azt kérded, miért vagyunk itt szemben a Korongról történt leeséssel, akkor halvány fogalmam sincs róla. Valószínűleg az egész valami irtózatos tévedés.
– Ó! Gondolod, hogy van valami ehető ebben az erdőben?
– Igen – felelte a varázsló keserűen. – Mi.
23. oldal
– Viszont van alatta néhány gomba. Szerinted ehetőek?
Széltoló gyanakodva nézett a gombák irányába. Valóban, ugyancsak nagyok voltak, kalapjukon vörös és fehér pettyekkel. Ami azt illeti, ahhoz a fajtához tartoztak, amit a helyi sámán (aki ebben a pillanatban néhány mérfölddel arrébb épp barátságot igyekezett kötni egy sziklával) kizárólag akkor mert volna elfogyasztani, ha előzetesen egy vastag kötéllel egy súlyos követ kötözött a lábához. Nem volt mit tenni, ki kellett bújni az esőbe, odamenni, és közelebbről szemügyre venni őket.
Letérdelt az avarba, és a kalap alá kukucskált. Egy kis idő múlva elhaló hangon azt mondta:
– Nem, egyáltalán nem ehetőek.
– Miért? – kíváncsiskodott Kétvirág. – Azért mert nem megfelelő árnyalatú a sugárlemezkék sárgája?
– Nem, nem igazán az a baj.
– Akkor talán a szár barázdáltsága hagy kívánnivalót maga után?
– Nem, úgy tűnik, a szár oké.
– Akkor valószínűnek tartom, hogy a kalapjával van gond; biztos annak a színe nincs rendben, ugye?
– Nem vagyok benne biztos.
– Hát akkor mégis miért nem ehetőek?
Széltoló köhécselt egy kicsit.
– Igazából azok a kis ajtók meg ablakok rajta – mondta boldogtalanul –, azok a tuti áruló jelek.
25. oldal
Széltoló adottságai közül kiemelkedett az elfutás képessége, melyet az eltelt évek során a hamisítatlan elvont tudomány szintjére magasztosított; nem számít, hogy honnan vagy hová menekül, mindaddig, amíg menekül. Kizárólag maga a menekülés a fontos. Futok, tehát vagyok; helyesebben, futok, tehát egy kis szerencsével leszek is.
48. oldal (Cherubion, 2001)
A helyszín valami finom változáson ment át, az eget halványbíbor pír futotta be. Egy magas, fekete köpönyeges alak állt a fa mellett a levegőben. A kezében egy kaszát tartott. Arca rejtve maradt az árnyas csuklya alatt.
– ELJÖTTEM ÉRETTED – mondta a láthatatlan száj olyan súlyos hangon, akár egy óriáscet szívdobbanása.
A fatörzs ismét tiltakozón megreccsent, s egy kavics pattant le Rincewind sisakjáról, ahogy az egyik gyökér túlterhelten kifordult a szikla talajából.
A Halál mindig személyesen jelenik meg, hogy learassa a varázslók lelkét.
– Miben fogok meghalni? – kérdezte Rincewind.
A magas alak habozni látszott.
– TESSÉK? – mondta.
– Nos, nem törtem el semmimet, nem is fulladtam meg, ezért kérdezem, hogy miben fogok meghalni? A Halál nem ölheti meg csak úgy egyszerűen az embert: okot is kell rá találnia – mondta Rincewind. Legnagyobb döbbenetére már nem érzett félelmet. Ez volt életében az első alkalom, hogy egy csöppet sem volt megijedve. A legutóbbi percek eseményei során valószínűleg kifélte magát.
A Halál a jelek szerint talált valami megoldást.
– ESETLEG SZÖRNYET HALHATNÁL – mondta a csuklya. A hang továbbra is komor és temetői volt, de most mintha egy kis bizonytalanság csengett volna benne.
– Ki van zárva – mondta Rincewind önelégülten.
– NEM KELL OKOT KERESNEM – mondta a Halál. – SIMÁN MEG IS ÖLHETLEK.
– Hé, azt nem teheted! Az gyilkosság lenne!
A fekete alak mélyet sóhajtott, és hátrahúzta arcából a csuklyát. Rincewind nem a vigyorgó halálfőt pillantotta meg, amire számított, hanem egy meglehetősen letörtnek látszó démonféleség hullasápadt, áttetsző ábrázatát.
– Nem csinálom valami jól, ugye? – kérdezte nyomorultul.
– Te nem a Halál vagy? Ki vagy akkor? – kiáltotta Rincewind.
– A Mumpsz.
– Mumpsz?
– A Halál nem tudott eljönni – magyarázta bűnbánóan a démon. – Pszeudopoliszban tombol a fehér pestis. Az utcákat kell járnia, ez a munkaköri kötelessége. Úgyhogy engem küldött maga helyett.
– A tengeri uborkapüré is nagyon finom – folytatta az öreg, társalgó hangnemben. – Azok a kis zöldek, zsenge tengeri csillagok.
– Kösz a felvilágosítást – mondta Széltoló elhalóan.
– Ami azt illeti elég finomak – szólalt meg Kétvirág tele szájjal. – Azt hittem szereted a tengeri ételkülönlegességeket.
– Mostanáig én is – mondta Széltoló. – Ez a bor miből van, préselt polipszemből?
– Tengeriszőlőből – válaszolta az öreg.
– Nagyszerű – jelentett ki Széltoló, és felhajtott egy pohárral. – Nem is rossz. Egy kicsit talán sós.
– A tengeriszőlő, az egy kocsonyás medúzafajta – magyarázta a jövevény. – És most már azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy bemutatkozzam. Nem tudod, hogy a barátod arca miért lett ilyen furcsa színű?
– Gondolom a kultúrsokk – felelte Kétvirág.
Végül Conina szólalt meg:
– Rendben. Hogyan vetted rá a szőnyeget, hogy repüljön? Tényleg az ellenkezőjét csinálja annak, amit parancsolsz?
– Nem. Csak némi figyelmet szenteltem a lamináris és térbeli elrendezés alapvető részleteinek.
– Hát ezzel megfogtál – ismerte el a lány.
– Akarod nem-varázsló terminológiával hallani?
– Igen.
– A színével lefelé tetted a földre – közölte Széltoló.
177. oldal