szellem személy
Idézetek
Évek óta nem láttam ilyet de rögtön megismertem: a McDonalds Happy Meal-es doboza volt.
A sült krumplikat a hamburgerekkel együtt a sírba öntötte.
– Az én időmben még állatvért használtunk erre – jegyezte meg a szellem.
– Az is tökéletesen megfelelt a célra. Nem érzik a különbséget.
– Megadom nekik a kellő tiszteletet – válaszolt Nico.
– Akkor legalább a játékot hadd tartsam meg! – könyörgött a szellem.
88. oldal
Amy hirtelen kapcsolt.
– Te nem hiszel a szellemekben – állapította meg. – Kicsit sem.
Matt bekapcsolta a kamerát.
– Hiszem, hogy a szellem szubjektív élmény. Az objektív valóságban nem létezik. Kizárólag azoknak a benyomásaiban, akikkel kapcsolatba kerül.
– Vagyis szellemek nincsenek.
69. oldal, 05. fejezet - MÜSKK
Grady Hendrix: Horrorstör 77% A rémület bútoráruháza
[…] Trinity bukkant fel Amy háta mögött.
– Te hiszel a szellemekben? – kérdezte.
Amy riadtan hátraugrott.
– Jézusom!
– Igen, gyanítom, valahol ő is annak számít – hagyta rá Trinity. – Bár én inkább a Parajelenségek típusúakra gondoltam.
20-21. oldal
Grady Hendrix: Horrorstör 77% A rémület bútoráruháza
Senki sem válhat a szellem területén éppé, aki ugyanakkor az épség helyreállítása érdekében a lélek és a test területén is ne tenne erőfeszítést. A határok érvénytelenek. Azzal, hogy az ember a rongáltság természetét félreismeri, az épség helyreállításáért folytatott művét is a legnagyobb mértékben veszélyezteti. Tudomásul kell tehát venni, hogy ontológiai defektusról van szó, és a defektus totális létünket érintette és érinti. Részletek helyreállításának művelete tökéletesen céltalan. A reintegráció munkájának arra a pontra kell irányulnia, amely ponton a defektus történt. Ez a pont nem a szellemben és nem a lélekben és nem a testben van, hanem a létezés középpontjában. E középpontról csak akkor van módom tudomást szerezni, ha a három részre tagolt létezést ismét összerakom és a három rész között lévő határvonalat eltörlöm.
254-255. oldal Mágia szutra
Valami, valaki, valamilyen szellem hajszol mindannyiunkat az élet sivatagán át, és elkap, még mielőtt a mennyországba értnénk. Persze, ahogy most látom, csak a halál az: a halál kap el bennünket, mielőtt a mennyekbe érünk.
Életünk során mind azért vágyakozunk, azért sóhajtozunk és epekedünk és mindenféle édes mámorba azért vetjük bele magunkat, mert emlékszünk valami elveszített boldogságra, melyet bizonyára az anyaméhben éltünk át és újraélni – bár ezt félünk bevallani – csak a halálban lehet. De ki akar meghalni?