szél fogalom
Idézetek
Arra gondolt, hogy a szél még legalább egy napig északnyugatról fúj, aztán északira fordul, s végül majd északkeletről tombolja ki magát. Ilyen volt a szél mozgása télen, de az is lehet, hogy napokig megmarad északkeletinek, s az erejéből sem enged, míg brisá-vá nem csillapul, ahogy errefelé az északkeleti passzátszelet hívják.
242. oldal
A szélvész mindenünnen egyre tombol,
minden rohama félelmes, kegyetlen,
a tengert fölveti, úgy látni olykor,
de úgy, hogy éri a magas eget fenn,
máskor viszont az olyan mélybe torkoll,
hogy látni szinte a poklot lehet benn.
Kevés, sőt semmi nincs, ami reményt kelt,
csak a halál siet bízvást elébek.
1084. oldal, II. kötet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Telente dühöng a falumban egy bolond szél, mondta. A Pireneusokból zúdul, és megőrjíti az embereket. Egész éjjel zúg-búg, rongyolja a pálmaleveleket, rázza az ajtókat, döngeti a kaktuszok dézsáit, püfögteti a napfogó ponyvák lelógó szegélyét. Reggel mégis szikrázik a nap és az ég búzavirágkék, a tenger sötét, mint a jód. A falumban a férfiak és az asszonyok is konyakkal isszák a délelőtti kávéjukat. Úgy hívják: carajillo. Azt jelenti: faszocska.
12. oldal - Katharina Bianca Alba, a vak jósnő
Carl Norac
Őszi mondóka
(dünnyögjük harsányan susogva)
Az őszi szél üzenetet
hagyott a telefonomon.
Honnan hívott vajon?
Besurrant egy fülkébe
kinn a körutakon?
Honnan volt meg neki
a számom, nem tudom.
Így szólt az üzenet:
„Ssssssssssssssssssssssssssss
sssssssssssssssssssssssssssss
sssssssssssssssssssssssssssss…”
Aztán letette. Úgy bizony.
121. oldal · Carl Norac
Lackfi János (szerk.): Az informatikus kutyája 100 év legvagányabb francia gyerekversei
Anya már nem hordott fekete ruhát, már a dió is érett az apufán, amikor apa megosztotta velünk, hogy van egy barátja: a Bükk felől érkező langyos, északi szél, aki mindig elmeséli neki, mi történt a világban, mit látott, merre járt. Nagyon rendes szél, mondta apa, tudja, milyen rossz nekem mindig egy helyben állni, hiszen valaha ember voltam. Be-be tér hozzám, és amit elmesél, beleteszem egy dióba, hogy el ne felejtsem. Lassan minden dióban van egy történetem. Ha ősszel lehullanak, majd hallgassátok, mit mesélnek a diók. Elég, ha megrázzátok, és mind elmondja a szél idefújta történeteket.
28. oldal
Megint át kell kelnie kilenc völgyön és kilenc hegyen a harmadik remetéhez, aki a szelek ura. Ez aztán előhívja a szeleket. Jött az Északi, a hideg Lenti, a száraz Hegyi szél, és végül előfújtat a Déli szél is.
42-43. oldal, A Déli szél és a mostohafiú
Gállos Orsolya (szerk.): A kígyómenyasszony 81% Szlovén népmesék
Majd meglátja, milyen szél fúj Luvinában. Sötét a színe. Azt mondják, azért, mert vulkáni homokot hord; egy biztos, hogy az a szél fekete. Majd meglátja. Beveszi magát Luvinába, és belekap mindenbe, mintha bele akarna harapni. Gyakran megesik, hogy leviszi a háztetőket, akár a szalmakalapot, és csak a puszta, fedetlen falakat hagyja meg. Aztán kaparászik, mintha körme volna: éjjel-nappal hallani, ahogy kaparja a falakat, rögöket ránt ki a földből, az ajtó alatt kotorászik a hegyes lapátjával, a végén úgy érzi az ember, mintha őbenne, belül zsibongna, az ő csontjainak az eresztékét cibálná. Majd meglátja.
120. oldal, Luvina