Szekszárd helyszín

MAGYAR ANEKDOTA. (Ascher Oszkártól hallottam valamikor.) Mottó: Nemcsak a maga hazájában nem lehet senki próféta, de még a családjában sem. Babits Mihály is megjárta, amikor a harmincas években, egy ízben Illyés Gyula társaságában ellátogatott szülővárosába, Szekszárdra. Mivel este érkeztek, Babits nem akarta öreg édesanyját háborgatni, úgy döntött, hogy Illyéssel elmegy öccséhez, Babits István árvaszéki ülnökhöz, és nála töltik az első éjszakát. Igen ám, de a fivére lakást változtatott, és a költő nem tudta az új címét. Bementek tehát a főutcai trafikba, és ott Babits megkérdezte a trafikosnőtől:
– Kéremszépen, tessék már megmondani, hol lakik Babits István úr?
– Babits, Babits…? – tűnődött a trafikosnő, aztán megrázta a fejét. – Ezt a nevet még soha életemben nem hallottam.
Babits kínosan mosolygott, és költőtársával kisompolygott a boltból. Hosszú keresgélés után végre eljutottak Babits Istvánhoz. A költő nevetve mesélte el öccsének a kalandot.
– Képzeld, a trafikban érdeklődtem a címed után, és mit gondolsz, mit mondott a trafikosnő? Azt mondta, hogy a Babits nevet még soha életében nem hallotta.
– Nem csodálom – jegyezte meg a fivér. – Én ugyanis nem dohányzom.

18-19. oldal, 1974 (Szépirodalmi, 1976)

És ment Szamuelyvel mindenhová,
ahová csak mondták neki. Felszállt a halálfejes páncélvonatra, és indult a Leninfiúkkal
Szolnokra, Abonyba, Hatvanba, Devecserre, Dunaföldvárra, Dömsödre,
Szekszárdra meg mindenfelé, ahol csak szükség volt arra, hogy odacsapjon a
munkásököl, ami, tudjuk, vasököl.

136. oldal

Tolna, mai a XVI. században egybekapcsolódott Baranya nevével. A népi játékos ritmikus szólás toronyát-boronyát emleget, de mögötte egészen más rejtőzik; a „Tolnát-Baranyát bejárni” mondás rövidült meg így, s azt jelentette, hogy aki bejárta ezt a vidéket, csak okos ember lehet, miután a Mohács utáni időkben itt voltak a török által megszállt országrész legjelesebb iskolái.

24

Tourista ember, ha csak megteheti, ne aludjék Szegszárdon, mert Szegszárdnak bora nagyon jó, leányai nagyon szépek, s a férfi kompánia nagyon szivélyes, nagyon marasztaló. Tourán levő veloczipédista herkulesi munkát végzett, ha másnap terve szerint el tud szabadulni e modern Capouaból.

16. oldal

Népviseletével, a színes, változatos gazdagsággal hivalkodó, szinte barokkos pompájú női viselettel képeslapokon, folyóiratokban, múzeumokban minduntalan találkozunk. […]
A népviselet és népművészet önmagában is látványos és idegenforgalmilag vonzó, de még érdekesebb, ha megismerjük azt a területet, ahol kivirágzott ez a pompás, szemet-lelket gyönyörködtető népviselet és népművészet.
Ha Szekszárdon felsétálunk a Bakta-hegyre (Kálvária, 205 m) és páramentes időben végigtekintünk az alattunk délkeleti irányban elterülő síkságon, teljes egészében elénk tárul a Sárköz. Kelet felé 8-10 km-re a Dunát kísérő Gemenci-erdő zöld vonala zárja be a látóhatárt, amely mögött homályosan látszik a Kecel-Bajai magaspart. A Sárközt keletről szegélyező ártéri erdő a bátai hegyfoknál találkozik a Mecsek-hegység, illetve a Baranyai-dombvidék nyúlványaival.

Sárköz

A szekszárdiak számára mindig létkérdés volt, hogyan terem a megélhetést vagy jólétet biztosító borág„ milyen lesz azévi nedűje. Így volt ez már a rómaiak óta, akik hihetőleg az első szőlővesszőket plántálták a város dombjaira. Az évi 2100 órás napsütés, a kedvező és speciális ízt biztosító talaj, a dombok lejtésszöge és a kitűnő mikroklíma egyaránt részes abban, hogy a szekszárdi vörösbor a múltban és jelenben világhírre tett szert.
A Béla téren lelt ún. szekszárdi szarkofágban már megtalálhatjuk a helyi bort: az egyik üvegben bor, méz és szentelt olaj keveréke volt, még Wosinsky Mór leírása szerint.

Szekszárdi borkóstoló

Hány Szekszárdot ismertem? És életünk hány szakaszában? Mindig mást és mást. Mert más volt, mikor lementünk édesanyjához látogatóba.
     Más volt, mikor a Porkoláb-völgyben töltöttünk egy teljes nyarat.
     Aztán a Rövid-völgyben.

142. oldal, "Személyesből a személytelenbe" (Jelenkor, 2006)

Ablakomból messze látni, tiszta időben még a Duna szalagja is megcsillan […] előbb-utóbb le kell ereszkednem az emeletek magasából, hogy szemlélőből résztvevővé váljak […] tudom, hogy ez a hetven négyzetméternyi terület csak átmeneti otthonom, egy napon mindent itt kell hagynom, könyveimet, képeimet, a téli tájat, s nemcsak ezeket, gondolataimat, emlékeimet, Önmagamat is […] Azok, nagyon kevesen, akik a szívemhez közel állnak, kétségbeesve néznek egymásra, de aztán megtörlik a szemüket, s tárgyilagosan mondják, hogy ideje lenne az osztozkodásra gondolni, mert megy a vonat.

8-13. oldal

A leggazdagabb régészeti leletek megtalálása összefügg Szekszárd későbbi sorsával. A szőlőket részben kipusztító filoxéra nélkül aligha tudnánk ennyit múltunkról. Az oltványok telepítéséhez ugyanis 80-100 cm mélyen forgatták meg a talajt, és – ha az elődökre utaló nyomokra bukkantak – szaladtak a jó hírrel a múzeumba. Wosinsky Mór, aki már akkor európai hírű régész volt, örömmel sietett a helyszínre, megvette az addig előkerült tárgyakat, szakszerűen tovább ásatott, közben pedig – rögtönzött előadásban – mesélt arról, kik is voltak azok, akiknek éppen megtalálták eszközeit, házait, sírjait.

Szekszárd története

1696-ban, Szekszárdot 12 családfő és 11 fiúgyerek jelentette, akik összesen húsz hold földet tudtak megművelni!

173