Szeged helyszín

Van a városban egy útvonal, melyet minden idetévedt hölgynek ki kell próbálnia a szépségért, s a szegedi hölgyek ezt az útvonalat ismerik, le is járják, némelyek többször naponta. Nő magától szép soha nem lesz. A szépség szigorú munka, akarás és rafinéria, soha sem csak adomány. Szeged az egyetlen magyar város, amely széppé és csábítóvá teszi nőnemű lényeit, kortól és származástól, pártállástól és vagyoni helyzettől függetlenül.

23. oldal, A szegedi nő

Szeged az egyetlen magyar város, amely széppé és csábítóvá teszi nőnemű lényeit, kortól és származástól, pártállástól és vagyoni helyzettől függetlenül.
Mondom tehát.
A nő elindul a Főposta elől, átsétál a Széchenyi tér vénséges platánjai alatt, elbámulja az irigysárga Városháza körerkélyes tornyát, a Sóhajok hídját, majd a Zsótér ház felől kerülve belép a Kárász utca mindig színes forgatagába, aztán lassan, a kirakatokra függesztett tekintettel eljut az Ungár-Meyer-féle házig, aztán a túlsó sarokig, majd a Dugonics téren átvágva, a kedves tekintetű valutázó fiúkat kerülgetve elér a püspöki palotához.
Innét az árkádok alatt a tágas Dóm térre jut, előbb a Fogadalmi templom tövében megbúvó Dömötör toronyhoz, aztán az Oskola utcán végigringva, a Sík Sándor könyvesbolt kirakatát megszemlélve kijut a Roosevelt térre, s itt, a Közművelődési Palota impozáns épületének lépcsősoráról szemezni kezd a Tiszával. A Tiszán nyomban megjelenik egy motorcsónak és nagy habokat ver. Körülbelül ennyi. Mármost miért van az, hogy e röpke, alig órás séta különleges hatással van a szegedi nő keblére, combjára, tomporának állagára és arckifejezésére? A női test kedveli a könnyed gazdagságot, s főképpen kedveli a készséget a meglepő megoldásokra. E rövid városi útvonal különösképpen gazdag építészeti és művészeti irályokban. Biedermeiertől a romantikusig, klasszicizálótól a szecessziósig, szocialistától az archaikusig, posztmoderntől a hamburgerizmusig minden stílus jegye fellelhető e néhány utcában, s a női test- és természetesen benne a lélek – egyszerre részesül a hit, a szabadság, az alázat, a kacérkodó játékosság, a büszke nagyság, a finom kellem, illetve a bölcsesség adományaiban, vagyis mindazon alkalmakban, melyek a szépség ásványi sói.
A szegedi nő egyszerűen kulturális esemény.
Kiállítása egész évben tart, bármikor megtekinthető.

A szegedi nő

24. oldal

… Verát nem érdekli tovább az egész, felnéz a Hősök kapujára, a nagy, felül félköríves ablakok közül néhányban ég a villany, Vera bámulja az épület fénylő szemeit, és ekkor hatalmas, csillogó gyémántpelyhekben hullani kezd a hó

SZONETT SZEGEDHEZ

A magyar Alföld legszebb délibábja
Te vagy, szülötte városom, Szeged,
De nem csalóka nyári fény varázsa,
Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyen
S a szőke magyar vízben rengenek
A palotáid és a magyar éjben
Virrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,
Magasba hogy tör házad, szellemed,
Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményül
Állj boldogan és büszkén, ősi város,
Símulj szerelmes szívvel a Tiszához.

Van egy város a Tisza partján.
Illetve a Tisza és a Maros partján.
Egészen pontosan a Tisza és a Maros szögletében.
Úgy is hívják furcsa beszédű lakói: Szöged.

27. oldal

Szegedről meg azt írták, hogy vidéki könyvtárosok, városnéző túrát szerveztek a városban, mert úgy hallották, ráadásul több, megbízható forrásból, hogy Szeged jó hatással van a női testek és lelkek esztétikai természetű alakulására. Hú, hogy ez milyen nagyszerű! Elutazik Szegedre a kedvetlen és kissé magányos könyvtárosnő, övé az egész falukönyvtár különben […]
Majd a kirándulás után hazajön, de máris szertefut a szóbeszéd, hogy mennyire megváltozott, valami történt vele, de mi történt, hát hogy annyira más lett, mire egy-két hét alatt az összes falusi férfi beiratkozott a könyvtárba…

128. oldal, A berlini kék füzet

Legjobban mégis a Szegedet átszelő Tisza folyó bűvölt el. Örök időkig ott szeretnék élni. Ott ülsz valahol a parton, halat eszel és bort iszogatsz. Ha emigrációba vonulnék, akkor biztos, hogy Szegedet választanám.

37. oldal

Az öreg postás a dorozsmai gyümölcsösre gondolt, és megnyalta a szája szélét. Egy demizson bor hűlt odalent a kis ház pincéjében, jól fog esni egy pohárkával ebben a kutya melegben.
Olyan ez a Szeged, mint a tüzes katlan.

69. oldal

Ezek a felnőttek, idegenek és jöttmentek sohasem hallottak a Móravárosi Manók Titkos Társaságáról, például. Soha nem láttak még tarjáni tízemeletesben fájós lábú óriást. Soha nem vették komolyan a Boszorkány-sziget beszédes nevét, nem lestek meg tiszavirágot, és fogalmuk sincs, miről pletykáltak egy márciusi hajnalon a hajdanvolt hölgyekből lett gesztenyefák.

27. oldal

Kiskoromban láttam tiszavirágzást. Anya elvitt minket az ő „Nagy” Szegedére. Oda járt egyetemre. Mindenért odáig van, ami Szeged. De a tiszavirágzást, hú, azt neked is látnod kéne!

302. oldal