Szatmáry Kinga személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

Neito>!

    Amíg Kinga a rockerekkel birkózott, hogy elszedje tőlük a flaskát, addig én belenéztem az évkönyvembe, és elolvastam az utolsó sorokat. Corteztől. „Because maybe, you're gonna be the one who saves me. And after all, you're my wonderwall.”

273. oldal, Május 4., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)

sanna_apró_könyvespolca>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Igaz barát az, akivel soha nem beszélhettem az érzéseimről, akivel közös a zenei ízlésünk meg szeretünk olvasni, de egyszer sem mondhattam el neki, hogy mit és miért érzek valójában? Vagy Virág az igaz barát, aki egy S.O.S. üzenet elküldése után tíz perc alatt nálam van. Ricsi, aki végigdrukkolta, hogy Cortezzel végre összejöjjünk. Zsolti, akit ha most felhívok, hogy bajban vagyok, zokszó nélkül rohanna, hogy segítsen. Kinga, aki többet segített az elmúlt években, mint bárki, úgy, hogy még csak meg sem kellett köszönnöm. Dave, aki, ha már az eredetiségnél tartunk, kilencedik óta, amióta csak ismerem, totál renitens, egyszerűen más dimenzióban él. Vagy Cortez. Aki órákat vár rám egy könyvesboltban, szó nélkül, csak mert tudja, hogy nekem ez fontos. Aki nem jön át addig, amíg meg nem tanultam mindent. Aki képes megnézni velem a béna, nyálas filmeket, csak hogy ne mindig azt nézzük, amit ő akar. Aki kiáll az ablakba, vállalva minden következményt, hogy mindenki előtt bejelentse, a barátnője vagyok és szeret. Ők a legfontosabbak számomra, és ma úgy jöttem el tőlük, hogy senkitől nem köszöntem el. Arnold miatt. Aki vérig sértett, letámadott, megbántott, és olyan dolgokat vágott a fejemhez, ami őt zavarja, nekem pedig a boldogságomat jelenti.

373. oldal, Április 8., péntek (Ciceró, 2012)

4 hozzászólás
Vicky3>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Rendben, Cortez tehát francia légitársas… – írta fel a jegyzetfüzetébe, majd felkapta a fejét. – Esetleg Párizsba?
     – Esetleg – bólintott Cortez.
     – Ahogyan Reni? – szaladt fel Haller szemöldöke majdnem a hajáig.
     – Ahogyan Reni – ismételte Cortez.
     – Öhm. Nos… hát…
     – Igen, szerintünk is kúl. Cortez, Reni, Reni francia barátnője és Elton John összeköltöznek – mondta Ricsi.
     – Hülye – szaladt ki a számon. – Nem Elton John. Jean-Luc.
     – Felőlem – dobott hozzám egy tollat.
     – Gyerekek ez pompás – csillant fel az ofő szeme. – Nagyszerű. És Richárd, ha már így felszólaltál. Megtudhatnám a terveidet?
     – Ja. Alapítok egy új bandát. Rocksztár leszek.
     – Értem. És esetleg valami komolyabb?
     – Hé. Az ofő nem hisz a tehetségemben? Csiszolatlan gyémánt vagyok! – hőbörgött Ricsi.
     – Elhiszem, Richárd, azonban örülnék, ha a zenélés mellett egy másik célodról is hallanék.
     – Cuccolok Szhelyre.
     – Mi? – hüledezett Kinga.
     – Szhely? Ez pontosan mit takar? – kérdezte Haller.
     – Szombathely – motyogta Virág elvörösödve.
     – Mi ez, a halhatatlan szerelmek osztálya? – akadt ki Kinga teljesen. – Nektek agyatokra ment a romantika?

106. oldal, Január 28., péntek, 8/1. (Ciceró, 2013)

dpanna>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Renáta, pontosan hogy történt a mai fakultációdon kapott igazolatlan óra?
     – Parappapappa, „ I'm lovin' it” – énekelte Zsolti.
     – Micsodaaa? Te mekizni mentél földrajz fakt helyett? – hüledezett, és kábé úgy éreztem magam, mint egy eltaposásra ítélt bogár.
     – Hát. Izé. Igen.
     – Hogy képzeled? Ez egy iskola. Most kezdesz el zülleni, a végén?
     – Ja, Ren télleg zülleni kezdett. Kapott egy igazolatlant, mert reggelizett. Szerintem le kéne csukni, mert veszélyes a társadalmunkra – röhögött Ricsi, és ezt a beszólást a többiek is nagyon viccesnek találták.

252-253. oldal, Március 6., kedd, 8/1. (Ciceró, 2013)

Angel_Wing>!

    Mikor felültem az asztalomra, Cortezék pont megérkeztek a büféből.
     – Köszönöm – mosolyogtam, amikor a kezembe nyomott egy pohár forrócsokit.
     – Nincs mit – ült fel velem szemben a saját padjára, és kibontott egy dobozos kólát. – Az mi? – kérdezte, a kezemben lévő papír felé biccentve.
     – A jelölésed. Gratulálok – nyújtottam felé. Elég értetlenül nézett rám, aztán elolvasta, és elröhögte magát.
     – Ez valami vicc?
     – Nem. Ez komoly – nevettem fel én is.
     – Majd beleírom az önéletrajzomba. Érettségi eredmények, nyelvvizsgák, szakmai gyakorlat és legmenőbb diák jelölés – sorolta, én meg folyamatosan nevettem.
     – Ne becsüld le. Ez nagy dolog – szekáltam tovább.
     – Izgulok is rendesen – ivott bele a kólájába.
     – Szerintem egyértelmű a végeredmény. Ha nem nyered, bunda.
     – Megóvjuk – bólintott. – Ha nem lehetek a suli legmenőbb diákja inkább megölöm magam – jelentette ki. Éppen a forrócsokit ittam, úgyhogy röhögve köhögni kezdtem. – Jól vagy? – mosolygott rám.
     – Azt hiszem – könnyeztem. – Na, jó, szerintem rád szavazok – ajánlottam fel nagylelkűen.
     – Szerintem meg egyáltalán ne szavazz – tanácsolta komolyan.
     – Muszáj. Kinga miatt. És csak úgy érvényes, ha mindkét kategóriában szavazok.
     – Kingának fontos ez? – kérdezte.
     – Ez egy verseny.
     – Ja, igen, tényleg. Ricsi, láttad már? – nyújtotta felé a lapot. Ricsi elkapta, és beleolvasott.
     – Azta! – nézett fel a papírból. – Most vetélytársak vagyunk.
     – Aha – vigyorgott Cortez.
     – Szerintem ne is dumáljunk addig, amíg nincs eredmény.
     – Szerintem se. Rivalizáljunk – helyeselt Cortez.
     – Oké. Utállak, és remélem, én nyerek – mondta Ricsi, azzal hátat fordított nekünk.
    Az egész osztály szakadt a röhögéstől, és valamiért úgy éreztem, a fiúk nem veszik annyira komolyan a versenyt. Aztán betársult Zsolti is.
     – Én akarok nyerni, én, én, én! – ugrált kecsesen, és elvékonyított hangon sipákolt.
     – Befejeznétek? – csapta le a mappáját Kinga az asztalra. – Ez nem vicces!
     – Igazad van, ez baromira komoly dolog – gyűrte össze Cortez a papírt, és megdobta vele Kingát.

23-24. oldal, Január 17., hétfő (Ciceró, 2012)

2 hozzászólás
justagirl>!

    […] A teremben ülve a szokásos elfoglaltságink kötöttek le minket. Dave iPaden webkamerázott az apukájával, Macu magát fényképezte a telefonjával, Virág rajzolt a vázlattömbjébe, Ricsi hintázott a székén (neki ez tényleg egy program), Zsolti a villanyt kapcsolgatta (?), a rockerek headbangeltek a rádióból szóló Papa Roach-számra, Kinga a padjára hajolva irkált valamit, Cortez félig aludt, mert valami amerikai közvetítést nézett éjjel én pedig Macu iPadjén keresgéltem a moly.hu-n, hogy milyen könyvet olvassak.

199. oldal, Február 20., hétfő, 8/1. (Ciceró, 2013)

egyperces>!

     – Nagyszerű kirándulás lesz – mosolygott Haller és megveregette Gábor vállát. – Reni, anyukád nem mondta, milyen idő lesz?
     – De, ki is nyomtatta – túrtam bele a hátizsákomba, majd odaadtam az ofőnek a részletes időjárás-előjelzést.
     – Ilyen lehet a pokol. Barkochbázó lúzerek és kinyomtatott időjárás-jelentés – bólogatott Kinga idegesen.

362. oldal, Május 4., kedd (Ciceró, 2011)

sanna_apró_könyvespolca>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    […] fájdalmas sóhajjal újra rohanni kezdtem.
    A vizes gumitalp csúszott a betonon, a beázott cipőm slattyogó hangot adott, egyébként meg bőrig áztam mindenem tiszta víz volt. A hajam vizesen tapadt a homlokomra, az ujjaim ragadtak az esőtől, a dzsekim meg a hátamra ragadt. Úgy érkeztem meg Zsoltiék házához, mint egy félőrült. Vagy inkább teljes. Benyomtam a kaput (ilyenkor sosem zárják, mivel péntek este úgyis átjáróház van), és egyenesen a garázshoz futottam. Ahogy beléptem az ajtón, mindenki ledöbbent. Én is, mert nem számítottam rá, hogy ott találok valakit, és a többiek is, mert ők meg nem számítottak rám. Cortez felpattant a fotelból, és azonnal hozzám lépett, arcán egyszerre váltakozott az idegesség, aggodalom és a „megölöm Neményit” kifejezés. Megállt előttem, és fürkészve nézett rám, én meg még mindig könnyeztem.
     – Sajnálom – tártam szét a karom – Ne haragudj.
    Cortez elmosolyodott, aztán ügyet sem vetve arra, hogy csurom víz vagyok, szorosan magához ölelt.
     – Jól vagy? – suttogta a fülembe úgy, hogy senki ne hallja.
     – Most már igen – fúrtam bele az arcom a vállába, és egyszerűen nem bírtam abbahagyni a sírást.
     – Történt valami? – kérdezte fojtott hangon, ami nála az „überideges” kategóriába tartozott.
     – Megbántott. Ennyi – motyogtam.
     – Azt túléled – simította meg a vizes hajam, aztán hozzátette, hogy „és azt Neményi is”.
    Annyira szorosan öleltem Cortezt, hogy szinte megfojtottam magam, de csak így tudtam erőt gyűjteni ahhoz, hogy a többiekre nézzek. Amikor elengedtük egymást, két kézzel letöröltem az arcom, és körbenéztem. Virág, Ricsi, Kinga, Zsolti, Jacques, Macu, Dave, Gábor, Karcsi, Kata és a két rocker mind a garázsban voltak.
     – Nektek nem volt programotok mára? – kérdeztem csodálkozva.
     – Á, kamu volt – legyintett Ricsi, akinek egy kifújható papírduda lógott a szájában.
     – Hogyhogy?
     – Meglepetésbulid lett volna – mondta Virág szomorúan.
     – De holnap lesz a szülinapom – töröltem meg megint a szemem, mert újra könnyezni kezdtem.
     – Ja, azért akartunk ma meglepetésbulit. Mert arra nem számítasz. Számítottál volna – magyarázta Zsolti.
     – Szerveztetek nekem bulit? – sírtam el magam egy percen belül sokadszorra.
     – Tulajdonképpen én szerveztem – kezdte Dave. – Egy halom ember meg volt hívva, két hete titokban készülünk rá, csak ugye ma délután megjelent Neményi, és ugrott az egész. Úgyhogy lemondtuk az embereket, meg a kaját is. A tortát nem tudtuk, azt Zsák tegnapra megcsinálta, úgyhogy az itt van. De Andris és Robi már beleettek.
     – Miért nem szóltatok? Akkor nem mentem volna el – csóváltam a fejem, őrült lelkiismeret-furdalástól gyötrődve.
     – Meglepetésbuli. Tudod. Meglepetés – magyarázta Cortez.
     – Annyira sajnálom – néztem végig rajtuk könnyes szemmel. – És köszönöm, hogy ilyen rendesek vagytok. – törölgettem az arcom.

374-376. oldal, Április 8., péntek (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
nicosia25>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Jól van, ember, de ha úgy van, hogy megint én figyelek Renre, akkor szóljatok időben, mert rágyúrok a franciára – kapcsolódott hozzánk Ricsi is.
     – Nem jöhetsz velem a bölcsészkarra! – feleltem totál hitetlenül.
     – Mer'? Nem mindegy, hogy vegyész vagy bölcsész? Francot érdekli, hogy milyen „ész” leszek. Valamelyik – mondta.
     – Látod, Ricsi. Ez az, ami te biztosan nem lehetsz. Valamilyen „ész” – szólt oda hozzánk Kinga, aki közben Dave iPadjét fogta az ölében, és a blogját írta, aminek heti témája „a bántalmazott nők, akik nem merik elmondani, mi történik velük otthon, a zárt ajtók mögött”.
     – Menj már! – szólt rá Ricsi röhögve. – Lehetek „ész”.
     – Ja. Pen-ész – jutott Zsolti eszébe.

261. oldal, Október 14., péntek (Ciceró, 2012)

Neito>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    A suli előtt Kinga éppen a többieket terrorizálta, pontosan tudni akarta, ki mit hoz a holnapi bolhapiacra.
     – Én felajánlom, hogy meztelen felsőtesttel megállok az udvaron, és lehet nézni öt Szent Johanna-pénz/perc áron. Muhahaha – osztotta meg velünk a tervét Zsolti.
     – Félő, hogy inkább azért fizetnének, hogy öltözz fel – morogta Kinga unottan. – Cortez, téged eladlak – fordult Kinga felénk, mire Cortez kérdőn nézett rá.
     – Mi van?
     – Kitaláltam, hogy profitálhatnánk a bolhapiacból. Egy Cortez-ölelés ötven Szent Johanna-pénz.
     – Te beteg vagy! Nem ölelek meg senkit – hőkölt hátra.
     – Most mit játszod az agyad? Renátát állandóan ölelgeted.
     – És ingyen – tettem hozzá vidáman.
     – Mert a barátnőm? – vágta rá Cortez szarkasztikus hangsúllyal, én pedig büszkén néztem magam elé. Ezt mindig szívesen hallom, egyszerűen nem tudom megunni.
     – Részletkérdés – legyintett Kinga türelmetlenül. – Talán kevesled az árat? Rendben. Érted adnak százat is. Legyen száz Szent Johanna-pénz az ölelésed.
     – Felejts el – nevetett fel Cortez.
     – Én elvállalom az ölelést, pénzért – szólt Karcsi halkan.
     – Ki a bánat fizetne érted? – oltotta le Kinga, szegény Karcsi pedig szomorúan lebiggyesztette a száját.

64-65. oldal, Április 12., csütörtök, 8/2. (Ciceró, 2013)