Szatmáry Kinga személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz

Idézetek

Neito>!

     – Ember! – állt meg Ricsi Cortez előtt. – Végre nem egyedül vagyok tizenkilenc.
     – Ja, siettem, ahogy tudtam – felelte Cortez.
     – Na, valami tetkó vagy akármi? – cukkolta Ricsi, Cortez meg mosolyogva megrázta a fejét.
     – Á, tartanom kell a szépfiú imidzsem.
     – Vágom. Én húztam a rosszfiú cetlit.
     – Na, szépfiú meg rosszfiú – lépett hozzájuk Kinga. – Menjetek el Jacques-ért, mert elkészült a tortával, és nem tudja egyedül elhozni.

237-238. oldal, Március 3., szombat, 8/1. (Ciceró, 2013)

1 hozzászólás
brabiviki>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Renkai Renáta! – mondta a lány. Renkai? Az meg ki?
     – Na kösz – motyogtam, és kelletlenül felsétáltam a színpadra. Persze, ki másnak a nevét mondanák rosszul? Csak az enyémet.
    Az ofő feltűzte a szalagomat, büszkén rám mosolygott, én pedig megálltam egy pillanatra, hogy a színpad előtt álló fotós készíthessen egy profi képet. A lelátó azon sora, ahol anyuék ültek, úgy nézett ki, mintha stroboszkóp lenne ott, annyi vaku villant rám, hogy azt hittem, epilepsziás rohamot kapok. Lesétáltam, közben Kingát szólították, elhaladtam a többiek mellett. Cortez elkapta a karom, mire mosolyogva ránéztem.
     – Mi újság, Renkai? – kérdezte.
     – Semmi. Mi ez ahhoz képest, hogy Ricsi első alkalommal Reginaként mutatott be neked? – nevettem el magam.
     – Emlékszel rá?
     – Sose fogom elfelejteni.
     – Ez volt a cél – mondta szemtelenül szép mosollyal.
     – Mi?
     – Tudtuk a nevedet – mondta vigyorogva.
     – Akkor miért hívott máshogy??? – tátottam el a számat.
     – Hogy felidegesítsd magad.
     – És az miért volt jó? – értetlenkedtem.
     – Kilencedikesek voltunk… Poénnak tűnt. És azt akartuk, hogy megjegyezz minket.
     – Megjegyeztelek, hidd el – nevettem el magam, aztán gyorsan visszaálltam a helyemre, mert Kinga lökdösni kezdett, hogy menjek már.

426. oldal, December 3., szombat (Ciceró, 2012)

5 hozzászólás
madárka>!

     – Csehov – szólt rá türelmetlenül Kardos.
     – Jó, megvan – csettintett Zsolti. – Szóval Csehov: A Sas – kezdte, én meg a szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Kardos az orrát dörzsölgette, Kinga pedig elkerekedett szemmel fordult hátra.
     – Az Sirály, te barom! – förmedt rá. Zsolti átgondolta a dolgot, végül megvonta a vállát.
     – Na és? Madár – madár.

187. oldal, Szeptember 30., csütörtök (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Kardos Kálmán · Nagy Zsolt · Rentai Renáta · Szatmáry Kinga
5 hozzászólás
Destinee>!

     – Mondj egy musicalt, amiben jó a zene – nézett rám, és bár nem látszott, tudom, hogy a pilóta fazonú napszemüvege mögött mosolygós volt a szeme.
     – Grease – vágtam rá azonnal.
     – Te jó ég – röhögte el magát.
     – Vagy a Mamma mia!
     – Oké, Reni, a Beatles és Oasis elnézve, hozzád tartozik. De ha ABBA-t fogsz hallgatni, beszélnünk kell – közölte, én meg ösztönösen felnevettem.
     – Nem szakíthatsz velem az ABBA miatt! Az nem ér! – tettettem felháborodást.
     – Csak ha énekelni is fogod – mondta komolyan. – A világból ki lehet kergetni a Dancing Queennel.
     – Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
     – Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
     – Mi az?
     – A kiejtésed.
    Megvontam a vállam, Cortez pedig mosolyogva felém pillantott. Hát, mégsem dobott az ABBA miatt. Amúgy pedig, „you are the dancing queen, young and sweet… only seventeeen”. ☺
    A suli elé érve a többiek felénk fordulva köszöntek.
     – Mi van, Cortez, nyúzottnak tűnsz – biccentett Ricsi.
     – Ja. A svéddel jöttem suliba – legyintett, én meg megállás nélkül röhögtem.
     – Mi? – kérdezte Dave.
     – Reni ABBA-t énekel – avatta be a többieket, akiktől azonnal kaptam egy nagy adag „fúúúúj”-t.
     – Miért? Van tök jó számuk. Izé, melyik is az, amelyik tudod. Olyan… valami queen – gondolkozott Virág.
     – Dancing Queen – bólintottam nevetve.
     – Nemááár – hőbörgött Zsolti, és úgy tűnt, már a szám címe is fájdalmat okoz neki.
     – Úúú, hogy is kezdődik? – vakarta a homlokát Virág.
     – Nem tudom, nem jut eszembe. Pedig mindjárt megvan – gondolkoztam nagyon.
     – „Friday night and the lights are low…” – mondta Dave, mire mindannyian felé fordultunk.
     – Mondd, hogy gugliztad és nem fejből tudod – hőkölt hátra Ricsi.
    Dave vigyorogva felénk mutatta a telefonját, amivel kinetezte a lyricset.
     – Na, azért – könnyebbült meg Zsolti.
     – Pszt. Reni – suttogta Dave, mire odahajoltam hozzá. – Amúgy tudom a szövegét.
     – Komolyan? – kérdeztem halkan.
     – Persze.
     – Én is – mosolyogtam.
     – Majd webkamerán karaokézunk egyet rá, jó?
     – Mindenképp – bólogattam. ☺
     – Mit pusmogtok ti ott? – kérdezte Zsolti.
     – Semmit – feleltük egyszerre. Virág tovább énekelgette a számot, én is bekapcsolódtam, a fiúk pedig pislogás nélkül meredtek ránk.
     – Mit műveltek? – lépett hozzánk Kinga.
     – Csak énekelgetünk – vigyorgott Virág.
     – Ez annyira tipikus – rázta meg a fejét lesajnálóan. – Mindenből ki akartok hagyni. Márpedig a refrén az enyém – fonta össze a karját maga előtt.
     – Csoportos szakítás? – kérdezte Zsolti, mire mindenki felröhögött.

213-214. oldal, Szeptember 23., péntek, SzJG 7.

8 hozzászólás
bvivienn>!

     – Oké, akkor lássuk Renit – nyomkodta Macu a gépét. – Aha. Megvan.
     – De izgiii – vigyorgott rám Virág, totál feldobódva.
     – Azt írja, előző életedben lány voltál.
     – Éljen – bólintottam. Ezt azért jó tudni.
     – Franciaországban éltél, a 19. században.
     – Ó, de jó! – lelkesedtem. Imádom Franciaországot.
     – Csipkeverőként dolgoztál, egyedül éltél, vénlányként.
     – Mi? – kérdeztem döbbenten.
     – Hű. Renátának még a mostaninál is unalmasabb volt az előző élete. Ehhez csak gratulálni tudok – biccentett Kinga gúnyosan.
     – Oké, ne mondd tovább – szóltam közbe. Na, ezt jól megkaptam. Végre Franciaországban élhettem, erre szingli csipkeverő voltam. Ne már.
     – Na, te jössz Kinga – ütötte be Macu Kinga számait. – Azt írja, Angliában születtél, az 1800-as évek végén. Kritikusként dolgoztál, és a második világháborúban bombatalálat ért.
     – Ez nem Kinga! – mondtam értetlenül. – Ez Virginia Woolf.
     – Kinga volt Virginia Woolf? – nézett furán Kata.
     – Nem, ez egy hülye oldal! – háborodtam fel.
     – Ki az a Virginia Woolf? – kérdezte Virág.
     – Valaki nem bírja elviselni az előző életemet… – hümmögött Kinga, amolyan „én nyertem” stílusban.
     – Nem arról van szó, hogy nem bírom elviselni. Csak ez egy baromság.
     – Hallgass, csipkeverő – förmedt rám Kinga gorombán.
     – Hé! Ne becsüld le a munkámat! Tudod, milyen nehéz csipkét verni? Egyedül éltem, még segítségem sem volt! – panaszoltam, megfeledkezve arról, hogy mennyire nevetségesek vagyunk. A többiek konkrétan fetrengtek a röhögéstől, mi azonban tovább vitatkoztunk.
     – Mi az, fáj, hogy az egész világ elismeri a munkásságomat, és a mai napig az egyik legmeghatározóbb irodalmi személyiség voltam? – kérdezte vigyorogva.
     – Nekem is fennmaradt s munkásságom. Biztosan vannak valahol csipkéim! – fortyogtam.
     – Hogyne – sajnált le Kinga.
     – Mondj, amit akarsz, én ebben úgysem hiszek. És amúgy pedig kizárt, hogy te voltál Virginia Woolf. Ez csak egy hülye oldal! – zártam le a vitát.
     – Na jó, Virginia és Csipke – szólt ránk Dave – Majd most kiderül, mennyire igaz. Macu, írd az enyémet – kezdte diktálni, Macu pedig sebesen gépelt.
     – Rendben. Dave előző élete. Az amerikai polgárháború idején születtél…
     – Ez teljesen rendben van – bólintott Dave.
     – …egy házaspár második lányaként – folytatta Macu.
     – Na, menj a fenébe – hőbörgött Dave.
     – Mi az? Tényleg ez van ideírva – mutogatott Macu a képernyőre, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

228-229. oldal, Október 11., kedd (Ciceró, 2012)

2 hozzászólás
Brigi007>!

Név: Szatmáry Kinga (Kinga)
[…]
Magamról: „Egy ló lovas nélkül is ló, de a lovas ló nélkül csak egyszerű ember.”
[…]
Név: Pósa Richard (Ricsi, Ricsie, Rich)
[…]
Magamról: Kinga! Ez csak neked: „Egy deszka deszkás nélkül is deszka, de a deszkás deszka nélkül elesik.” LOL. Ennyi béna idézetet… Ez most megy?

7. oldal (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Pósa Richárd (Ricsi) · Szatmáry Kinga
1 hozzászólás
Ailey>!

     – Hátba szúrsz – jelentettem ki szomorúan.
     – Miért tenném? Elölről se esne nehezemre, hátulról meg még élvezet sincs benne.

152. oldal, Február 27., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Rentai Renáta · Szatmáry Kinga
zsana85 P>!

     – Nézd, ha nekem valaki azt mondja, „meghalok érted”, én erre azt felelem, hogy rendben, lássuk.
     – Hihi, kegyetlen vagy – nevetgélt Virág.
     – Igaza van – értett egyet Ricsi – Hányok a romantikától – ismertette stílusosan a véleményét.
     – Nem is! – ellenkezett Virág – Tök romantikusakat szoktál mondani.
     – Emó, amikor azt mondom, hogy jobban szeretlek, mint az Issues albumot, az nem romantikus. De igaz – magyarázta, Virág pedig boldogan vigyorgott. Ez azért Ricsi nyelvén és Ricsi világában egy őrületesen nagy vallomás, Virág pedig pontosan tudta ezt.

153. oldal, Április 26., csütörtök, 8/2. (Ciceró, 2013)

_Katie_ P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Álljunk meg!!!
    Satufék, a taxis szitkozódott, anyuék a fejüket kapkodták hátrafelé, én pedig szó nélkül kipattantam a kocsiból, és rohanni kezdtem visszafelé az utcánkban, alig látva a könnyeimtől.
     – Mit csináltok itt? Megbeszéltük, hogy nincs drámázás! – álltam meg kifulladva Kinga és Virág előtt, akik végre abbahagyták a csengő nyomkodását, és felfogták, hogy már elindultunk.
     – A franc tudja – vonta meg a vállát Kinga. – Néha kell a drámázás is – mondta, majd könnyes szemmel, teljesen kiesve a szerepéből, kitárta a karját, én zokogva átöleltem, Virág pedig mindkettőnket átfogott, és bedugta a fejét a privát körünkbe.
    Azt hiszem, mindössze fél percig álltunk úgy, egymást átölelve, de nekem az örökkévalóságnak tűnt. Szorosan lehunyt szemmel, az arcomon végigfolyó könnyekkel szorítottam magamhoz a két legjobb barátomat, végül elsőként Kinga tolt el magától.
     – Menned kell – dörzsölte meg az arcát idegesen, mintha dühítené, hogy ennyire gyenge. Virág azonban nem fogta vissza magát, ő konkrétan annyira bőgött, hogy észre sem vette, hogy folyik az orra, a nyála meg ilyesmi.
     – Oké – szipogtam. – Megyek – vettem erőt magamon, és azt hiszem, életem legnehezebb pillanata volt megfordulni és ott hagyni őket.
    A taxi felé igyekezve folyamatosan azt mondogattam magamban, hogy nem szabad hátrafordulnom, de mégis megtettem. Ott álltak a kapunkban, és a kocsit nézték.

323. oldal, Augusztus 24., péntek, 8/2. (Ciceró, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Bencze Virág (Emó) · Rentai Renáta · Szatmáry Kinga
5 hozzászólás
Destinee>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Virág bealudt a hányinger-csillapítótól, Ricsi zenét hallgatott, Andris és Robi PSP-ztek, Jacques Gáborral barkochbázott, Kinga lehunyt szemmel meditált, a két lájkmen mobillal Facebookozott, Zsolti pedig németül tanult. Mármint elhozott egy kezdő német könyvet, mondván, „Bécsbe megyünk”, és abból olvasott fel mondatokat, Máday legnagyobb örömére.
     – Was kostet das zimmer (sic!)? – kérdezte.
     – Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
     – Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
     – Hogy állunk? – kérdezte Cortez, miközben kinyomta a zenelejátszóját.
     – Még mindig azt az egy mondatot ismételgeti – vázoltam fel az elmúlt fél óra eseményeit.
     – Máday?
     – Kikészült.
     – Klassz – bólintott, aztán felém nyújtotta a fél fülhallgatóját, és visszakapcsolta a zenét, én meg a vállára hajtottam a fejem, és lehunytam a szemem. Amikor megfogta a kezem, csukott szemmel elmosolyodtam, és mélyen beszívtam az illatát. Így utaztunk mi. A többiek, az ofő, Tölgyessy, Máday, Cortez, én és a lepkéim. ☺

430. oldal, Május 2., hétfő (Ciceró, 2012)