Száraz György személy

Száraz Miklós György: Apám darabokban

Idézetek

fióka P>!

Kurt elmosolyodott, és megkérdezte, hogy ennek a szép földi világnak vajon melyik csücskéből szalasztották apámat. Amikor meghallotta a választ, csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
– Magyar? Azt hittem, a magyarokat kitalálta valaki. Homérosz, Cervantes vagy Isaac Bickerstaff. – Apám elmosolyodott, de mielőtt megszólalt volna, Vonnegut folytatta: – Három magyart ismerek. Puskás nincs köztük. Mert amit modern sportnak neveznek, azt nagyobb önbecsapásnak tartom, mint tükörbe nézni, ezért hidegen hagy. Természetesen ismerem Bartók és Kodály urakat, és ismerek itt a szomszédban, az ohiói Toledóban egy pödrött bajszú bácsit. Egy megdöbbentő szerkezetet tol maga előtt a járdán. Egy kerekeken guruló kis kályhát. Azt kiabálja fennhangon: Hungarian turkey! Pedig valójában sült szalonnát árul.

52. oldal, I. fejezet, 9.

25 hozzászólás
fióka P>!

Valójában nincs jelentősége annak, hogy a vádak koholt vagy valós alapokon nyugodtak-e, mert sem Rákosi Mátyás Magyarországán, sem Gheorghiu-Dej Romániájában nem volt tartalma azoknak a szavaknak, hogy igazság, törvényesség, emberi méltóság és szabadság. A szavak jelentése megváltozott. Az embereknek újra kellett tanulniuk a saját anyanyelvüket. Barát, ellenség, elvtárs, munka, fejlődés, tisztesség, emberség. Minden szó mást jelentett. Testvér, becsület, tudás, erény. Jobb és bal, forradalom és ellenforradalom. Jó és rossz. Maradtak persze olyan szavak is, amelyeknek nem változott a tartalmuk. A krumplileves szó akkor is krumplilevest jelentett. És léteztek szavak, melyek akkoriban semmit sem jelentettek. Üres betűk és hangok voltak, mint – Isten. I-S-T-E-N. Semmi. Csak a végtelen űr. Benne a Szputnyik, abban szegény döglött Lajka kutya.

456. oldal, IV. fejezet, 53.

Kapcsolódó szócikkek: krumplileves · Páskándi Géza · Száraz György
fióka P>!

1984 májusában egy Izrael felé tartó Jumbo Jet fedélzetén Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felajánlja neki az akadémiai tiszteletbeli tagságot. Ő vonakodik, de az elnök nem hagyja magát. Végül apám, hogy lezárja a vitát, bevallja, hogy nincs egyetemi diplomája.
– Kit érdekel – vágja rá az elnök. – Nem a végzettségedért, hanem a teljesítményedért hívunk. Add be a zsidó esszékötetet, vagy adj be a Pálffy-korrajzból annyit, amennyi kész, és fel vagy véve.
Apám nem akar akadémikus lenni.
– De nekem nemcsak diplomám nincs, hanem érettségim sincs – mondja védekezően.
Az elnök legyint.
– Az sem érdekel, ha olvasni sem tudsz. Írni tudsz, és az elég.

495. oldal, IV. fejezet, 69.

Kapcsolódó szócikkek: 1984 · Száraz György
fióka P>!

Apámat nem érdekli az elvont igazság, tizenhét évesen is a hasznosság a fontos neki.
„Mindenki a maga igazságát tartja az egyetlen igazságnak, és hiszi, hogy a másik téved. Gondolom, ez így van rendjén. Minden ember igazsága igazság, de nem önmagában, hanem a teljes igazság részeként. Az, hogy valami igaz, nem jelenti azt, hogy az ellenkezője nem az. Minden relatív: az öröm is. Én örülök valaminek, más ugyanattól boldogtalan lesz. Örök törvény ez. Ezért nem lehet megváltani az emberiséget. Ha egy csoport boldogtalan embert boldoggá teszünk, egy másik csoport boldogtalan lesz. A forradalom felemel egy réteget, egy másikat elejt, és kezdődik minden elölről. Megváltani az emberiséget? Hiszen amióta az ember felegyenesedett, mindig akadtak, akik meg akarták váltani. Jobban élnénk, ha nem akarnának minket évezredek óta erővel megváltani.”

327. oldal, III. fejezet, 25.

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · hatalom · megváltás · Száraz György
fióka P>!

Igazság, hatalom, tisztaság – tizenhét évesen ezek a kérdések foglalkoztatják.
„Vajon mit csinált volna Rousseau, Voltaire vagy Marx, ha nincsenek igazságtalanságok, amiket ostorozhatnak? Lett volna-e szükség Krisztusra, Buddhára, ha csupa erényes ember él a földön? Mi lett volna Dzsingisz kánból, Attilából, ha az emberek betartják a felebaráti szeretet törvényeit? Lehet, hogy minden jó a rossz szülötte, minden igazság az igazságtalanságból ered? Nevetségesen hangzik, de lehetséges, hogy Platón és minden emberóriás a hamisság, a rossz gyermeke. És Krisztus? Már a legrégibb időkben is tudták, hogy a jó a rossznak édes testvére. Szerintem gyermeke. Ahhoz, hogy az igazságtalanság kialakulhasson, nem volt szükség az igazságra, de az igazság felismerése előtt meg kell tapasztalni az igazságtalant.”

325. oldal, III. fejezet, 25.

Kapcsolódó szócikkek: Száraz György
2 hozzászólás
fióka P>!

Amíg átballagnak egy másik helyre, erről beszélgetnek. A hazugságról. Amiben élnek.
– Nincs ennél förtelmesebb – mondja színpadiasság nélkül a színész. – Ennél még a verés, a bukás, az igazságtalan ítélet, az ostoba kritika is jobb. Talán a halál is.
– Ismerni kell magunkat – így apám.
Latinovits megáll egy hirdetőoszlop mellett.
– Van a van – mondja –, bárhogy jut hozzá az ember.
– Én én vagyok – mosolyog apám –, akárhogy lettem én.
– Ismerni kéne magunkat – mondja a színészkirály.
A vendéglőben, ahová majd a többiek is utánuk mennek, arról beszélgetnek, amit a beavatottak úgy hívnak, népies-urbánus ellentét.
– Ez az egész nincs – mondja apám. – Az ellentét népiesek és anti-népiesek, urbánusok és anti-urbánusok ellentéte.
Latinovits felkapja a fejét.
– A mi grandiózus törpéink? – kérdezi. – A kényszerellenségeink? Arra gondolsz, hogy nemcsak a barátainkat, de még az ellenségeinket sem válogathatjuk meg?
– Arról beszélek – feleli apám –, hogy kényszerő szövetségeket kötünk. Azokkal, akiket még ellenségnek sem szívesen vállalnánk. Nem akarom felvállalni a szövetségeseim szövetségeseit, és nem feltétlenül fogadom el, hogy a barátaim barátai az én barátaim. Nem szeretném elveszíteni a barátaimat, meg szeretném tartani őket, de nem kívánom mindenáron megtartani őket.
– Szeretnél úgy vitatkozni a barátaiddal, hogy ne akarják elhitetni veled, hogy ha vitatkoztok, megszűntök barátnak lenni?
Apám bólint.
– Szeretnéd, ha a barátaid megértenék, hogy néha igazat kell adnod valakinek, akit emberként egyébként nem szenvedhetsz?
Apám bólint.
– Szeretnéd, hogy ne fajankók oktassanak ki arról, amit először tizenhat évesen rágtál meg és köptél ki? Amit másodszor huszonévesen rágtál meg és köptél ki? Ő pedig most talált rá, de még most sem érti? Ezt szeretnéd?
Apám bólint.
– Én is szeretném – mondja a színészkirály. – Fordított esetben mi megértenénk ugyanezt?
– Meggyőzhetőnek tartom magam – mondja apám. – De meggyőzhetetlentől nem hagyom meggyőzetni magam.

250-251. oldal, II. fejezet, 52.

Kapcsolódó szócikkek: Latinovits Zoltán · Száraz György