szám fogalom
Idézetek
PAP: Miért sírsz, fiam?
VLADEK: Minek örüljek? Vurstliban vagyok talán?
PAP: Hadd nézzem a karodat… Hmm… A számod 17-tel kezdődik. A héberben ez… Kminján tov. A tizenhét nagyon jó ómen… 13-ra végződik: egy zsidó fiú ekkor érik férfivá. És nézd csak! A számok összege 18. Ez annyi, mint “cháj”, azaz élet. Nem tudom, hogy én túlélem-e ezt a poklot, de az biztos, hogy te élve kerülsz ki innét!
Hinni kezdtem, ez az ember új életet plántált belém.
VLADEK: És ha nagyon rossz volt, csak lenéztem, és azt mondtam: “A papnak igaza volt! 18-at ad ki.”
ARTIE: Húú. A fickó egy szent volt!
VLADEK: Igen. Sosem láttam többé.
188. oldal Mauschwitz
„Ha a számok nem szépek, akkor nem tudom, mi lehet szép”
8. oldal, Utazás
Bruce Schechter: Agyam nyitva áll! Erdős Pál matematikai utazásai
Darwin imádta a pontos számokat. Egy későbbi művében azt állította, hogy egy hold angol termőföldben átlagosan 53 767 féreg van.
77. oldal
Csak szeretném, ha tudnád, hogy te vagy a kedvenc számom és a legkedvesebb ikerprímszámom, és mivel a 137-es és a 139-es számok állnak hozzám a legközelebb, neked akartam adni őket.
Mostantól tehát a tiéid.
Kérlek, vigyázz rájuk.
343. oldal
Az indiai nulla használatának legelső példája Kr. u. 458-ból származik, egy dzsaina kozmológiai műből, de közvetett bizonyítékok alapján feltételezhetjük, hogy már Kr.e. 200 körül is használták. Először, úgy látszik, ponttal jelölték, és nem kis körrel. A Vâsavadattâ című, VI. századból származó vers szerint
„…a csillagok előragyogtak… mint a nullapöttyök… elszórva az égen.”
Később az ismerős kör alakú jel, a 0 foglalta el a pont helyét, és befolyása elterjedt Kelet felé, Kínába. Ezzel jelölték, amikor egy helyiértéken (százasok, tízesek, egyesek) nincsen semmi, és mivel az előző tízszerese a nulla operátorként is használható lett. Ha egy nullát írtak a számok végére, akkor ezzel azt megtízszerezték, mint ahogyan az általunk ma használt számokkal is történik. Ennek az elvnek egy szép alkalmazását írja le Bihârîlâl egyik szanszkrit nyelvű versében, amellyel egy gyönyörű nő iránti csodálatát fejezi ki, amikor a homlokán lévő pöttyről (tilaka) matematikus módján beszél:
„A pötty a homlokán
Tízszerezi szépségét,
Mint a nulla pöttye [sunya-bindu]
A számok értékét.”
47. oldal
A lány, akivel harmadikként feküdtem le, a péniszemet az én raison d’être -mnek nevezte.
*
Egyszer akartam írni egy rövid regényt, amely az emberi lét okáról szólt volna. Végül nem készült el, de mind az ideig én egyfolytában az ember raison d’être -jén gondolkodtam, minek következtében pedig egy fura szokásom alakult ki. Nevezetesen nem bírtam megállni, hogy számokban ki ne fejezzem a dolgokat. Körülbelül nyolc hónapon át nem tudtam ellenállni ennek a késztetésnek. Ha vonatra szálltam, mindenekelőtt megszámoltam az utasokat, de számoltam a lépcsőket, meg amikor csak tudtam, a pulzusomat is. Akkori feljegyzéseim szerint 1969. augusztus 15-től a következő év április 3-ig bezárólag 358 előadáson jelentem meg, 54-szer szeretkeztem, és 6921 szál cigarettát szívtam el.
Akkoriban komolyan úgy gondoltam, hogy ha mindent így kifejezek számokban, azáltal talán közölhetek valamit másokkal. És ameddig van valami közölnivalóm másokkal, addig minden bizonnyal létezem. Azonban természetesen az elszívott cigarettáim száma, vagy a legyalogolt lépcsőfokok, illetve a péniszem mérete senkit sem érdekel. Így vesztettem el én a raison d’être -met, és maradtam magamra.
*
És így történt, hogy amikor a barátnőm halálhírét megtudtam, épp a hatezer-kilencszázhuszonkettedik cigarettámat szívtam.
73. oldal - Hallgasd a szél dalát!