szakáll tárgy
Idézetek
PRÓBAKŐ
[…] Nem tetszett nekem egy bizonyos udvari ember szakálla szabása, s rám
üzent: hogyha énszerintem rosszul nyiratkozik, hát őszerinte jól: ezt nevezik
Udvarias Cáfolatnak. Mikor visszaüzentem, hogy azért mégiscsak rosszul
szabatja a szakállát, azt felelte, hogy számára a saját ízlése az irányadó:
ezt nevezik Szelíd Döfésnek. Újabb posta, hogy a szakáll rossz, ő pedig közli,
hogy az ítélőképességem nulla: ezt nevezik Nyers Válasznak. Megint csak:
rossz a szabása, s erre az üzenet, hogy nem mondok igazat: ezt nevezik
Szigorú Rendreutasításnak. Ha még mindig rossz a vágás, akkor azt mondja,
hogy hazudom; ezt nevezik Sértő Letorkolásnak: s így megy ez tovább a
Feltételes Hazugságig és az Egyenes Hazugságig.
[…]
Mindezekből ki lehet mászni, kivéve az Egyenes Hazugságot, sőt még abból is
azzal a puszta kis szóval, hogy „ha”. Tudok esetet, hogy hét segéd nem tudott
békésen rendezni egy ügyet; de mikor a felek szemben álltak, egyiküknek
eszébe jutott egy „ha” – például olyanformán: „ha te azt mondtad, akkor én
azt mondtam” – és erre már kezeltek, és egymás nyakába borultak. Ez a „ha”
a legnagyobb békebíró; roppant tehetség lakozik benne.
JAQUES
Nem párját ritkítja ez a fickó, uram? Mindent megér, pedig csak bolond.
AZ IDŐSEBB HERCEG
Fedezéklónak használja a bolondságot, s amögül nyilaz az esze.
141-143. oldal, Ötödik felvonás - 4. szín (Európa, 1980)
A férfiak.
Erős szívük a férfiaknak.
Ők utaznak a társadalomban. Ők
magukat igazgatják. A férfiak bizony
bajosan szerelmesednek. Elhárítják
az életet. Erős szakálluk
is van. A férfiak fáradtak. In-
kább Philishave 3m-mel
beretválkoznak. A férfiaknak nincs
ellenségük.
94. oldal, 1969-1976 (Új Mandátum, 1996)
Ernst Herbeck: Lenni mert nem lenni Versek 1960–1991
Jobban megnéztem a Közeget. Közben hirtelen egy csomó fiatal rendőr jelent meg körülöttünk.
– Piroska…? – kérdeztem habozva, ahogy odaléptem hozzá.
A Közeg bólintott és végigsimította az állát.
– Piroska hadnagy. Levágtam a szakállam.
Aha. Akkor ezért nem ismertem meg. Piroska András három évvel ezelőtt oly díszes szakáll- és bajuszkölteményt hordott magán, hogy Rumcájsz elbújhatott volna benne. Igen, benne.
Például kiderült, hogy még a gondolataink is befolyásolják génjeink működését. A szakáll növekedési sebessége például függ attól, hogy az illető mennyit gondol a szexre (mivel az ilyen gondolatok hatására a szervezetben több tesztoszteron termelődik).
371. oldal
Ahogy az államhoz nyúlok és megtapogatom: csak úgy serceg a háromnapos szakál… mert háromnapos korában, – akár a csecsemő, – a szakál is visít. Nőjön meg csak, hallgatag és jómodorú lesz. Most még szemtelen és izgatja a bőrömet, mindegyre dörzsölni kell, viszket. De nemsokára hosszú lesz s már előre örülnöm kell: milyen kellemes lesz símogatni, huzigálni, pödreni, elszórakozni vele. Nos igen.
Nagyon sok tudóst, bölcs embert ismerek s majdnem egytől-egyig szakálasak. S mi a valószínű? Nem az, hogy: mivel tudósok, tehát kevésbbé hiú teremtések és szakált eresztettek – hanem: mivel szakált növesztettek: bölcsekké váltak. Mivelhogy a szőrpödörgetés, a szőrhuzigálás gondolkozóvá s idővel éles eszüvé teszi a szakálas embert.
S így nekem kettős okom van arra, hogy ezentúl nélkülözzem a beretvát. Először: nincs többé hiúság, ami még piszkáljon; másodszor: a bölcsességre való hajlamom e három nap alatt teljes mértékben kifejlődött bennem.
94. oldal
Kerván sejk nagyon öreg volt. Hosszú, fehér szakálla fénylett, mint a hó, ha rásütött a nap. Éjjel-nappal egy nagy, vastag medvebundán ült. Összetöpörödött, összezsugorodott az idők során.
A háza előtt egy nagy tölgyfa állt. Az is legalább annyira szent volt, mint a gazdája. Lehet, hogy még a gazdáján is túltett. A fa és Kerván sejk sok csodatételéről számtalan legenda keringett.
Kissé távolabb egy karavánút haladt. Arábiából, Trabzonból, egész Anatóliából jöttek az utak, amelyek itt futottak össze, és innen mentek tovább Iránba, Indiába, Kínába. Minden karavánvezető, aki áthaladt ezen az úton, bármilyen nemzetség tagja volt is, pénzt helyezett a tölgyfa alá. Ehhez a pénzhez nem nyúlt senki. Az érmék ottmaradtak a fa tövében, kupacokban. A sejk ezt a pénzt az ünnepek alkalmával szétosztotta a szegények között. Egyetlen karavánvezető sem ment el anélkül, hogy ne adakozott volna. Akik ezt mégis elmulasztották, azokról borzalmas történetek és beteljesedett átkok keringtek.
60. oldal (Jószöveg Műhely, 2012)
– Tudod, Afanaszij, ez a fenomenális szőrzet a képeden irigységet vált ki bizonyos befolyásos személyiségeknél. Mint ahogy tegnapelőtt is a bálon, amikor olyan tiszteletet parancsolóan álltál ott az ajtó mellett, pálcával a kezedben, akkurátusan fésült pofaszakálladdal, minden hölgy csak téged nézett, Niki kuzinomat pedig pillantásra sem méltatták, pedig ő az uralkodó. Feltétlenül le kell borotválni, vagy legalábbis megkurtítani a szakállad.
Valójában az én „fenomenális szőrzetemben” nincs semmi különös: a harcsabajuszom és pofaszakállam dús ugyan, de nem túlzottan, mindenesetre megfelelően ápolt. Ilyen volt az apámé és a nagyapámé is, ezért aztán se leborotválni, se megnyírni nem állt szándékomban.