!

szag fogalom

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Stephen King: Carrie
Murakami Rjú: Nyakig a miszóban
Anaïs Nin: Vénusz deltája
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban
Terry Brooks: Hook
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – Prelűdök és noktürnök
Thomas Bernhard: Kioltás
Károlyi Amy: Kulcslyuk-líra
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007
Bágyoni Attila: A 2 nem = igen
Rákos Sándor: Kisfiú idegenben
Mo Yan: Szeszföld
Erdős Attila: Felvágós könyv
Bogdán Gusztáv – Gyeney László: Arctáji fájdalmak eredete és differenciáldiagnosztikája
Jonathan Franzen: Tisztaság
Tim Boltz – Jule Gölsdorf: Folyó ügyek – Tabuk nélkül
Benyhe Bernát (szerk.): Közösség
Al Jourgensen – Jon Wiederhorn: Ministry

Idézetek

>!
Lunemorte MP

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

És akkor… akkor… még most is érzem az orromban, jaj, istenem, a szagát, amikor égni kezdett. A füst szinte kicsapott a ruhájából, és eszembe jutott, hogy ilyen lehet, ha valakit villamosszékbe ültetnek. Édeskés szag volt, mint a sertéshúsé. Éreztek maguk már ilyet? Én néha még álmomban is. Csak álltam földbe gyökerezve, néztem, ahogy elfeketedik.

Kapcsolódó szócikkek: álom · Isten · szag · villamosszék
>!
Zakkant_Tudós

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

    Egyszer, mikor a kanapén feküdtek, a férfi befúrta a fejét Bijou hónaljába. Beszívta az asszony illatát, aztán ahelyett, hogy megcsókolta volna, mindenütt szimatolni kezdte, mint egy állat. Először a hónalját, aztán a haját, aztán a lába közét.

271. oldal, A Baszk és Bijou

Kapcsolódó szócikkek: hónalj · illat · szag
>!
Carmilla 

(…) A gyermekkorom: egy csomó szag. Nyirkos, penészes falaké, lekváré, kimosott, kivasalt fehérneműé. Igazán bűn megöregedni.

46. oldal, 11. jelenet (Magvető, 1989)

Kapcsolódó szócikkek: szag
>!
tomgabee

– Hát, akárki legyél is, még mindig te vagy te. Ilyen szaga csak egyetlen valakinek van.
Peter méltatlankodva pislogott.
– Milyen szaga?
A tündér mosolygott és felragyogott az arca.
– Olyan szaga, amilyen annak van, aki meglovagolja a szelet. Olyan szaga, mint a fákban végigszundított száz nyárnak, mint az indián- és kalózkalandoknak. Ó, emlékszel, Péter?

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arc · fa · indián · kaland · kalóz · nyár · Peter Pan · szag · szél · tündér
>!
Carmilla 

Párizsban megyünk az utcán, s egy szag hívja fel figyelmünket magára, amelyet ténylegesen húsz vagy harminc vagy még több éve éreztünk, s minden részletében magunk előtt látjuk a tárgyat vagy eseményt vagy találkozást, pedig húsz vagy harminc vagy még több éve nem volt részünk benne.

402. oldal (Kalligram, 2005)

Thomas Bernhard: Kioltás Bomlásregény

Kapcsolódó szócikkek: szag
>!
Lunemorte MP

A hagyma szaga nagyon erősíti az idegeket.

Kapcsolódó szócikkek: hagyma · szag
5 hozzászólás
>!
Carmilla 

A keserűnek fehér szaga van. A tablettáknak, cseppeknek, imáknak.

29. oldal, III (Szépirodalmi, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: szag
>!
Piintyő

Bulvár Kund, a bértollnok és álhírügynök különös szagra ébredt.
Amellett, hogy bértollnok és álhírügynök volt, szagértő is volt.
Egyszerűen imádta a szagokat.

Ficsku Pál: A Madách-influenza (első mondat) · Ficsku Pál

Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2007 Huszonhárom mai magyar író kisprózája

Kapcsolódó szócikkek: szag
>!
Carmilla 

(…) Egyes esetekben a szájbűz jellegzetes lehet, ismert szagokra emlékeztet:
– diabetes mellitus (ketosis)
aceton, körtére emlékeztető
(ittas vagy másnapos ember lehelete is "acetonos")
– krónikus vesebetegség (uraemia)
vizelet, ammóniák (urinosus)
– krónikus májbetegség (hepatargia)
foetor hepaticus, egérszagú, édeskés
– emésztési zavarok, gyomorbetegség
savanykás
– bronchiectasia
rothadt
– tüdőgangréna
dögbűz

97. oldal, 9. Differenciáldiagnosztika (Littera Nova, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: szag
>!
Kek P

És szagok, melyeket állati ösztönösséggel ivott magába, szavaknál biztosabb tájékozódásul a makacsul hallgató valóság felől: „hivatalos” szagok, mint amilyen az osztályok frissen festett padjainak és az ugyancsak frissen súrolt-vikszelt internátusi szobáknak a szaga, meg a karbollal fertőtlenített, nagyméretű árnyékszékeké; különböző „magánjellegű” szagok, amelyek házak ablakaiból áramlottak az utcára, mindennél meztelenebb testiséggel árulkodva egy-egy család belső életéről; „jó szagok”: új füzetek és ceruzák, tiszta fehérneműk, a füves, széljárta sportpálya szaga; „rossz szagok”: cigányzenészek tömegszállásainak ajtaján kicsapódó bűz, fulladtan égő tőzeg, utcára löttyintett gyanús folyadékok szaga; „vidám szagok”: a lovak, a szekér, apa útipokrócának a szaga, amikor szombat délutánonként behajtat a tanyáról; „szomorú szagok”: hervadó füvek, krizantémok, öregasszonyok vásott, fekete ruháinak a szaga és minden, ami a halálra emlékeztet, s végül a „halál szaga”, ez a mindennél mellbevágóbb, fojtóbb, leverőbb: ezt érezte az orvos hánytató szagú várószobájában, ezt a városon lassú ünnepélyességgel átvonuló halottaskocsik közelében, s leginkább az elmúlt héten, amikor testületileg kivonultak az egyik presbiternek, „az ifjúság önzetlen szívű, nemes jótevőjének” temetésére. A sír körül szellőzetlen ünneplőben szorongó tömeg, a frissen felásott föld, az őszi dudvák gyökereivel átvert, rothadó avar és a koszorúk szaga, meg a fekete posztóval leterített izzadó lovak ammóniákos kipárolgásáé – mindez az elhagyottságnak, lelki kiszolgáltatottságnak olyan túlfeszített érzéseit verte föl Kálmánkában, hogy a végnélküli álldogálásba idő múltán egyre jobban belesápadt, szédülni kezdett, s el is zuhant volna, ha ki nem vezetik a sokaságból.

116-117. oldal, Kisfiú idegenben

Kapcsolódó szócikkek: halál · szag · temetés