Szabolcs Megye helyszín
Idézetek
A szkéné másik oldalán Hajdú megye áll. Valamikori címerében nap lángol, fegyver füstölög, kardot emel egy páncélos kar, saját farkába mar a sárkány. Határai Szabolcs, Bihar, Jásznagykunszolnok, Heves és Borsod vármegyék, földje sík, száztíz-százhúsz méterrel haladja meg a tenger szintjét, nyugati részén a Tiszáig még lejt is valamit, ott csak kilencven méter. Talaja alluviális lösz, zsíros televény váltakozik rajta szikes területekkel, és vannak mocsaras vidékei is. Pedig folyóvizekben nem gazdag ez a táj, a Tisza épp csak hogy érinti a megye határát, egyetlen nagyobb vize a Hortobágy, amely a debreceni határt elhagyva Nádudvarnál a Kadarccsal egyesül, s Debrecen, Elep és Álomzúg pusztái között kanyarogva a Kösélyszegben a Kösély eret fogadja magába. (A Kösélyszeg szót is gyakran hallja majd Jablonczay Lenke a Kismester utcai házban, dédapja ateizmusát köszönheti a víznek aligha nevezhető víz ölelésében fekvő pusztának.) A Kösélynek tulajdonképpen csak hossza volt, esése nem, s éppúgy a Sárréten enyészett el végül, mint a terület valamennyi vize. A Sárrét és a Hajdúság vidéke, a puszták, alig vizek, mocsarak, több mint háromszázféle madár búvóhelye – nádasok egykori tája megszabta a Régimódi történet szereplőinek életlehetőségeit, iszonyú szövegeket diktált a saját szerepüket olykor nem is értő hősöknek, és a végzetet útjára bocsátó istennek a tragédiában prózai neve volt, úgy hívták, Vízszabályozó Társulat.
A szkéné