Szabolcs személy
Idézetek
Amikor Szabolcs felém nyújtotta a spanglit, eszembe jutott a pillanat, amit már csak az ébredés követett. Váratlan volt, de borzongató is, mint amikor a pincében gyerekkori játékra bukkan az ember. Nem kizárt, hogy igazából nem ezt álmodtam. Nem kizárt, hogy csak az elmém helyettesítette be a friss arccal a régi emléket. De ott, abban a pillanatban biztos lettem benne, hogy Szabolccsal álmodtam. Szabolccsal és a teleppel, és a pillanattal, amikor felém nyújt egy spanglit. Abban is biztos voltam, hogy álmomban azt mondta…
– Na, gyerünk, vedd el – mondta Szabolcs, és még egyszer felém nyújtotta a cigit. A lábamon zsibbadás futott végig, mintha épp szívinfarktust kaptam volna a bizonyosságtól, hogy ezt már átéltem. Az idő egy helyben állt. Ha az álmomban meghoztam volna a döntést, akkor most nem kellene – gondoltam, majd megráztam a fejem.
26. oldal
Szabolcs nem tűnt meglepettnek. Olyan rezignáltsággal fogadta a hírt, mint a halálraítélt, akivel közlik, hogy egyébként rákos is. Közelebb húzott magához egy üres családi májkrémes dobozt, és rágyújtott egy spanglira.
– Kár, hogy nem néztem meg korábban azt a fészert – mondta, míg lent tartotta a füstöt. – Akkor ezt is elmeséltem volna neked az első napodon.
– Eddig senkinek sem tűnt fel?
Szabolcs vállat vont.
– Talán eddig ott se volt. Előfordulnak furcsa dolgok. Nem mindent lehet megmagyarázni. Igazából semmit sem. Erre inkább készülj fel. A helyiek különösen büszkék a furcsaságokra, úgyhogy bele is fognak vinni.
63. oldal
– Menedzselem a dolgokat. Szüretelem a tejet. Felügyelem a telep működését. Gyakorlatilag ketten leszünk. Én végzem az érdemi munkát, te a fizikait. Bölcsész vagy? A legtöbb kisegítő itt bölcsész.
26. oldal