Szabó Gerzson személy

[…] nem ezzel sértettem meg Szabó Gerzsont, hamarosan kiderült. Egyáltalán nem sértettem meg. Sorakozó előtt enyhén ülepen rúgott, alsó lábszárának gyakorlott oldalazó mozdulatával – ami megint a barátság jele volt. Még ketten ülepen rúgtak, szívélyesen. De nem derültem föl. Megették a reggelimet, kiröhögtek, s egy kicsit megrugdostak, nehogy elbízzam magam.

157. oldal (Magvető)

Szombat este egyik újonctársa, Both Benedek, odaadta sárga, áttetsző csomagolópapírját Szabó Gerzsonnak önként. Medve ezen hirtelen dühbe gurult akkor. Nem is értette egészen; aztán vacsorakor és hétfőn délelőtt is észrevett valamit.

Észrevette a hosszú újonc csökönyösségét. Both konok, rendíthetetlen bizalommal nézte Szabó Gerzsont. Valami jót vélt látni benne, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy miféle közönséges, erőszakos, faragatlan paraszt. Nem hízelgésből ajándékozta meg, hanem őszinte lelkesedésből. S még akkor is bízott benne, amikor csúnyán becsapta. Érdekes dolog, gondolta Medve. Érdekes módszer. Látszólag csak egyszerű hülyeség vagy félreértés; de mégis úgy érezte Medve, hogy nem okvetlenül hülyeség. Mindenesetre egy kis vigasztaló, majdnem jóleső érzéssel nézte Both Benedek hülyeségét.

Második rész, 7.

Aztán jött olyan idő is, amikor a mindig nyájas, de a döntő pillanatokban tökéletesen részvétlen Colalto helyett szívesebben gondoltam Szabó Gerzsonra, akivel az ember legalább tudta, hogy hányadán áll. Colaltónak még csak el sem lehetett mondani, ha valami bajom volt; udvariasan és teljesen figyelmetlenül nézett a szemembe; nem hallotta, nem értette, nem vette tudomásul, amit beszélek, mint aki nem is tételezi fel az emberről, hogy odáig képes süllyedni, hogy baja, panasza lehet. Többet ért nála Szabó Gerzson, aki szegény nem is volt olyan durva lelkű barom; még többet ért a goromba Szeredy, aki meg egyáltalán nem volt goromba.

Szombat este egyik újonctársa, Both Benedek, odaadta sárga, áttetsző csomagolópapírját Szabó Gerzsonnak önként. Medve ezen hirtelen dühbe gurult akkor. Nem is értette egészen; aztán vacsorakor és hétfőn délelőtt is észrevett valamit.
Észrevette a hosszú újonc csökönyösségét. Both konok, rendíthetetlen bizalommal nézte Szabó Gerzsont. Valami jót vélt látni benne, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy miféle közönséges, erőszakos, faragatlan paraszt. Nem hízelgésből ajándékozta meg, hanem őszinte lelkesedésből. S még akkor is bízott benne, amikor csúnyán becsapta. Érdekes dolog, gondolta Medve. Érdekes módszer. Látszólag csak egyszerű hülyeség vagy félreértés; de mégis úgy érezte Medve, hogy nem okvetlenül hülyeség. Mindenesetre egy kis vigasztaló, majdnem jóleső érzéssel nézte Both Benedek hülyeségét.

II. Sár és hó / 6. f.