szabadság fogalom
Idézetek
Tény, hogy az ember egy véges létező, a szabadsága pedig korlátozott. A szabadság nem mentesíthet a körülményektől, éppenséggel arra jogosít fel, hogy az ember képes legyen mit kezdeni a körülményeivel.
235. oldal
De a ti cégeitek nem akarják, hogy bárki is remete vagy valami más legyen. Szerintük mindenkinek úgy bele kéne illeszkednie ebbe az egyenkultúrába, amit próbálnak meghonosítani, mint csinos kis blokkoknak az áramköri lapba. Én nem akarok ebbe belemenni. Én szabadságot akarok.
… követelik, hogy minden problémával ésszerűen, a maga jelentőségének megfelelően foglalkozzanak, és ne érvényesüljenek a hagyományos pártelőítéletek, sem pedig az ostoba többség értéktelen véleménye. Ez a szabadság. Akik pedig azt hiszik, hogy a szabadság egyet jelent az általános titkos választójoggal…
Olyan kultúrában élünk, ami minden irodalmi műtől megtagadta az elismerést, csak akkor tartotta fontosnak őket, ha szolgájává szegődtek valami látszólag fontosabbnak, nevezetesen az ideológiának. Olyan ország volt ez, ahol minden gesztust, még a leginkább magánjellegűeket is, politikai összefüggésben interpretáltak. A fejkendőm vagy az apám nyakkendőjének színei a Nyugat dekadenciáját és az imperialista tendenciákat jelképezték. […] A mi irodalomóránk ebben a kontextusban jött létre, kísérletként, hogy hetente pár órára elszökjünk a vak cenzor merev tekintete elől. És ott, abban a nappaliban jöttünk rá megint, hogy mi is élő, lélegző emberi lények vagyunk; és nem számított, hogy milyen elnyomóvá vált az állam, nem számított, hogy mennyire féltünk, rettegtünk, Lolitához hasonlóan mi is megpróbáltunk megszökni, és kialakítani a magunk kis szabadság-odúit. És ahogy Lolita, mi is minden alkalmat megragadtunk, hogy kis függelemsértéseinket fitogtassuk: egy hajtincset kilógattunk a fejkendő alól, egy kis színt loptunk megjelenésünk egyhangúságába, megnövesztettük körmünket, szerelmesek lettünk, és tiltott zenéket hallgattunk.
47. oldal
…vajon az ember általában kimerítően megragadható-e azzal, amit róla tudhatunk? Vagy van valami ezen túl is, nevezetesen a szabadság, amely minden tárgyi felismerés alól kivonja magát, de mint elidegeníthetetlen lehetőség, mégis jelenvaló?
…Szabadságunk tudatában vagyunk, ha magunkkal szembeni követelményeket elismerjük. Rajtunk múlik, hogy teljesítjük-e azokat, vagy elkerüljük. Komolyan nem vitathatjuk, hogy valami felett döntünk, és ezzel saját magunk felett döntünk, és hogy felelősök vagyunk.
…a mi szabadságunkban, amikor mi magunk határozunk magunkról, és nem vagyunk alávetve automatikusan a természeti törvényeknek, nem önmagunk által vagyunk, hanem szabadságunk által nyerjük önmagunkat. …A szabadság magaslatán …egy mást-nem-akarás belső belátása következtében, tudatossá válik számunkra, hogy a transzcendens által szabadok vagyunk.
119-120. oldal
