Sydney Sage személy

Richelle Mead: Bloodlines
Richelle Mead: Örök kötelék
Richelle Mead: The Golden Lily
Richelle Mead: A végső áldozat
Richelle Mead: Vérvonalak
Richelle Mead: The Indigo Spell
Richelle Mead: The Fiery Heart
Richelle Mead: Silver Shadows

Idézetek

inka0507>!

– Gondolom – mondtam neki, amint visszaültünk az autóba –, nem kaptad meg az állást pusztán a két szép szemedért.
Adrian, aki addig a levegőbe meredt, most egy hatalmas mosolyt vetett rám. – Hát, Sage, te aztán tudsz udvarolni.
– Nem erre gondoltam! Mi történt?
Adrian megvonta a vállát. – Igazat mondtam.
– Adrian!
– Komolyan beszélek. Megkérdezte, mi az erősségem. Azt mondtam, hogy tudok bánni az emberekkel.
– Az nem rossz – feleltem.
– Utána megkérdezte, mi a legnagyobb gyengeségem. Erre visszakérdeztem, hogy hol kezdjem sorolni.
– Adrian!
– Ne ismételgesd már a nevem. Csak az igazat mondtam neki. Amikor a negyedikhez értem, közölte velem, hogy most elmehetek.
(…)
– Arra akarok kilyukadni, hogy jobb, ha nem hagyjátok abba a keresést. Éppen hátul jártam, és hallottam, ahogy az üzletvezetővel beszél. Ő a takarítási munkáról magyarázott, amit Adriennek esténként el kell végeznie. Adrian pedig a kezéről és a fizikai munkáról mondott valamit.
(…)
– Hogyan? – követeltem magyarázatot. – Hogyan sikerült ezt elszúrnod?
– Amikor bementem, azt mondták, a tulajdonos éppen telefonál, és várnom kellene pár percet. Úgyhogy leültem, és rendeltem egy italt.
Ezúttal tényleg a kormányra borultam. – Mit rendeltél?
– Egy Martinit.
– Egy Martinit. – Felemeltem a fejem. – Egy Martinit rendeltél egy állásinterjú előtt.
– Ez egy bár, Sage. Azt hittem, nem lesz ezzel bajuk.

207-208-209. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Sydney Sage
2 hozzászólás
°panka°>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hogy kerültél ide egyáltalán? – kérdeztem.
Adrian Leere szegezte a tekintetét, még mindig a közvetlen szemkontaktusban reménykedve, de eközben azért nekem is jutott egy rövid, gúnyos pillantás. – Ugyanúgy, ahogy mindenhova, Sage. Busszal.
– De miért?
– Mert nincs autóm.
– Adrian! – Ezt nem hiszem el. Adrian még akkor is képes feldühíteni, amikor veszélyben forog az életünk.

293. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Sydney Sage
DarknessAngel>!

– Meggyilkolsz, Sage!
– Nem csináltam semmit.
– Pontosan erről beszélek.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Sydney Sage
krisztin1>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) – Sydney kezd harci stratégává válni.
– Hé, nem ő itt a főnök – ugrattam. – Ő csak egy katona.
– Így van. – Dmitrij könnyedén megsimogatta az ujjával az arcomat. – Elnézést, kapitány.
– Tábornok – javítottam ki, miközben elakadt a lélegzetem attól a rövid érintéstől.

239. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dmitrij Belikov · Rose Hathaway · Sydney Sage
Rémálom P>!

Majdnem pontosan három órával később begurultunk egy apró zsákfaluba, amiben egyetlen lámpás kereszteződés volt, és az éttermüket egyszerűen Dinernek nevezték. (…)
Sydney odahajtott velünk egy táblához, amin az állt, hogy Motel. Úgy tűnik, ez a város a minimalizmusra törekszik nevek terén. Nem lepett volna meg, ha magát a helységet egyszerűen csak Városnak keresztelik.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway · Sydney Sage
Greylupus>!

– Fenyő tisztítószert használtál a padlón és a pulton? – kérdeztem. A padlón kerámiacsempe volt, a pult gránitból készült.
Adrian összevonta a szemöldökét. – Igen, és?

325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Sydney Sage
Javíthatatlan>!

“You know Latin?” I asked.
“Sure,” he said. “Who doesn’t?”
Trey roled his eyes. “Only the rest of the world,” he muttered.

4.fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Sage
Tufuka>!

– Ez a terved? – kérdezte Sydney. – Hogy egyszerűen csak autókázunk és keresünk egy kék házat?
(…)
– Ez azért konkrétabb, mint a legtöbb tervünk – mondtam végül.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rose Hathaway · Sydney Sage
krisztni>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Több másodpercnyi csend telt el, mire ráébredtem, hogy Adrianre meredek, miközben az agyam a saját gondolatain zakatol. Adrian pedig konkrétan csodálattal bámult vissza rám.
– Istenem, Sage. A szemed. Hogy lehet, hogy ezt még soha nem vettem észre?
Ismét elöntött az a kényelmetlen érzés. – Mire gondolsz?
– A színe – lehelte Adrian. – Amikor a fényben állsz. Elképesztő… mint az olvadt arany. Le tudnám festeni… – Felém nyúlt, de visszahúzta a kezét. – Gyönyörű. Gyönyörű vagy.
Valamiért attól, ahogy rám nézett, megdermedtem, a gyomrom pedig ugrálni kezdett, bár azt képtelen lettem volna megfogalmazni, hogy miért. Csak azt tudtam, hogy Adrian úgy néz rám, mintha most látna először… és ez megijesztett.

327. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Sydney Sage
1 hozzászólás
°panka°>!

Jill az aznapi büntetése során átöltözött a rendes ruháiba, de én még mindig az Amberwood-blúzt és -szoknyát viseltem. – Sage, nektek nem egyenruhában kell járnotok? Úgy látom, a hétköznapi ruhád van rajtad.
– Nagyon vicces – feleltem, elhagyva a szemforgatást.
Adrian gúnyosan meghajolt előttem. – Óvatosan. Majdnem elmosolyodtál.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Adrian Ivaskov · Jillian Mastrano · Sydney Sage