Sybella személy
Idézetek
– Azon tűnődtem, hogy most, miután háromszor megcsókoltalak, nem változol-e délceg herceggé.
Gyors, könnyű mosolya láttán szívem valósággal táncol.
– Sajnos, kénytelen beérni a varanggyal, milady.
– Ó, ami azt illeti, szeretem a varangyokat. – Azzal lehajolok, megcsókolom az orra hegyét. Nyilván ez a legostobább, legidétlenebb dolog, amit életemben elkövettem, de nem bánom.
392. oldal - Negyvenhatodik fejezet (Maxim, 2014)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Sosem háltam férfival szerelemből. – Állom tekintetét. – Mielőtt meghalok, legalább egyszer szeretném szerelemből tenni. – Szeretsz?
– Igen, te esetlen fajankó! Szeretlek.
Felsóhajt.
– Édes Camulos! Éppen ideje volt.
Önkéntelenül felnevetek.
– Ezt hogy érted?
– Azóta szeretlek, hogy rácsaptad azt az undorító agyagos borogatást a lábamra, és rám parancsoltál, hogy gyógyuljak.
– Olyan régóta?
– Túl ostoba voltam ahhoz, hogy ezt korábban felismerjem, de igen. Azóta.
Éjjel arra ébredek, hogy valaki a hajamat simogatja. Az érintés lágy és vigasztaló, és csodálkozom; érintés, ami nem fáj. Nyilván hatott a gyógyital.
35. oldal - Negyedik fejezet (Maxim, 2013)
Gyorsan és könnyedén veszem fel a szerepet, amit játszanom kell. Ami azt illeti, legalább olyan ügyes vagyok ebben, mint bármelyik alkimista, csakhogy én nem ólomból csinálok aranyat, hanem félelmemet merészséggé változtatom, és ez vitathatatlanul nagyobb mutatvány.