Sybella személy

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Robin LaFevers: Mortal Heart
Robin LaFevers: Sötét diadal
Robin LaFevers: Halandó szív

Idézetek

NenaK>!

Mosolyom csillogó, mint az üveg… de éppoly törékeny is.

70. oldal - Hatodik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Sybella
NenaK>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Csókunk édes és nyers és mohó. Én vagyok mohó. És ő. Kétéletnyi idő érlelte ezt a vágyat.

390. oldal - Negyvenhatodik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Benebic De Waroch (Rémlovag) · csók · Sybella
Carsi>!

    – Azon tűnődtem, hogy most, miután háromszor megcsókoltalak, nem változol-e délceg herceggé.
    Gyors, könnyű mosolya láttán szívem valósággal táncol.
    – Sajnos, kénytelen beérni a varanggyal, milady.
    – Ó, ami azt illeti, szeretem a varangyokat. – Azzal lehajolok, megcsókolom az orra hegyét. Nyilván ez a legostobább, legidétlenebb dolog, amit életemben elkövettem, de nem bánom.

392. oldal - Negyvenhatodik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Benebic De Waroch (Rémlovag) · Sybella
Brill88>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Sosem háltam férfival szerelemből. – Állom tekintetét. – Mielőtt meghalok, legalább egyszer szeretném szerelemből tenni. – Szeretsz?
– Igen, te esetlen fajankó! Szeretlek.
Felsóhajt.
– Édes Camulos! Éppen ideje volt.
Önkéntelenül felnevetek.
– Ezt hogy érted?
– Azóta szeretlek, hogy rácsaptad azt az undorító agyagos borogatást a lábamra, és rám parancsoltál, hogy gyógyuljak.
– Olyan régóta?
– Túl ostoba voltam ahhoz, hogy ezt korábban felismerjem, de igen. Azóta.

Kapcsolódó szócikkek: Benebic De Waroch (Rémlovag) · Sybella
NenaK>!

    Ha nem én éreznék így, hanem valaki más, szerelemnek nevezném az érzést, de én… én túl okos vagyok ahhoz, hogy újra odaadjam valakinek a szívemet. Különösen úgy, hogy ez felér egy halálos ítélettel annak, akit szeretek.

222. oldal - Huszonötödik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Sybella · szerelem
ÁrnyAngyal>!

Éjjel arra ébredek, hogy valaki a hajamat simogatja. Az érintés lágy és vigasztaló, és csodálkozom; érintés, ami nem fáj. Nyilván hatott a gyógyital.

35. oldal - Negyedik fejezet (Maxim, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Ismae Rienne · Sybella
schesztiஐ >!

A kimerültségtől szinte szédülök, aztán csodálkozva pislogok, amikor látom, hogy párnámon egy csokor rózsaszín virág hever.
    Úgy tűnik, megbocsáttattak bűneim. Legalábbis azok, amelyekről Sir Warochnak tudomása van.

328. oldal - Harminhatodik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Benebic De Waroch (Rémlovag) · Sybella
Rise>!

    Az a kurafi megint megtette!

310. oldal - Harmincötödik fejezet (Maxim, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Benebic De Waroch (Rémlovag) · Sybella
Belle_Maundrell>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Julian ellép d'Albret mellől, hozzám jön, elém áll, míg alig karnyújtásnyira vagyunk egymástól.
– Emlékszel, amikor gyerekek voltunk… és féltél a sötéttől… Emlékszel, mit ígértem neked?
– Igen.
Torkomat annyira elszorítja a bánat, hogy a hangom alig hallható suttogás. Mert azt ígérte, hogy ha felnő, lemészárol minden szörnyet.
– Komolyan gondoltam. Csak azt sajnálom, hogy nem tettem meg előbb.
– Ha megteszed, meghalsz.
Ajka olyan szomorú, vágyódó mosolyba húzódik, hogy szívem kis híján megszakad.
– Attól tartok, hogy lelkem egy része… a legjobb része… évek óta halott.

416. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julian d'Albret · Sybella
Szilvi00 P>!

Gyorsan és könnyedén veszem fel a szerepet, amit játszanom kell. Ami azt illeti, legalább olyan ügyes vagyok ebben, mint bármelyik alkimista, csakhogy én nem ólomból csinálok aranyat, hanem félelmemet merészséggé változtatom, és ez vitathatatlanul nagyobb mutatvány.

Kapcsolódó szócikkek: Sybella