Svédország helyszín
Idézetek
– Nincs pénzem.
– Valamennyi azért van.
– Mert ez itt Svédország. Vigyél ki egy széket a járdára! Ülj rá, és várj! Ha elég hosszú ideig vársz, jön valaki, és ad pénzt. Vagy máshogy gondoskodik rólad.
207. oldal
1948 nagyon fontos év volt. A II. világháború véget ért, a téli olimpián Svédország végzett az éremtáblázat élén, és megszülettem.
60. oldal
Ha én Svédországban vagyok pszichológus vagy kazánkovács, Angliában vagyok fogorvos vagy takarító, a politika mérhetetlen magasságban elmegy a fejem fölött. Hát érdekel engem, mint nyelvtantanárt, hogy Thatcher van-e uralmon vagy Blair, vagy kicsoda? Mi közöm van hozzá? De nálunk nem így van. A politika fölvágja az ajtót, bejön a szobába, az asztalunkig, az ágyunkig, s ránk ordít. Jársz templomba? Megkereszteltetted a gyerekedet? Jobboldali vagy vagy baloldali? Kire szavazol? Berántanak a politikába. A legintimebb magánszféránkba behatolnak.
Gyerekkori agresszió. Pedagógusok és szülők felelőssége, 140-141.o.
Popper Péter: Érteni és elengedni 92% Felnőtté válásunk, lelki egészségünk
Azt mondják, ha egy szóval kellene Svédországot jellemezni, az a szó a konform lenne.
20. oldal – Mítosz a jó Svédországról
– Még maradunk egy kicsit – mondta Linda. – És nézd csak, mindjárt kaptok egy kis édességet!
Csak nem a zöldségekkel teli tálcára gondolt?
De, nyilvánvalóan.
Ebben az országban senki sem normális.
30. oldal
Martin ivott egy korty kávét a törékeny kis csészéből.
– Kopi luwak – mondta Dagmar, amikor látta a férfi elégedett arckifejezését. – A legnagyobb unokám hozza be Svédországba. Olyan kávébabból készül, amelyet a cibetmacska megeszik, aztán kikakál. Összegyűjtik, megmossák és megpörkölik. Nem olcsó kávé, hatszáz korona csészénként,
– Miért, mije van Svédországnak, ami Norvégiának nincsen? – kérdezte Andrew.
– Hát, hogy először a legfontosabbat említsem: néhány kiváló filmrendezője. Bo Widerberg, Ingmar Bergman…
– Ugyan már, filmrendezők – horkantotta Andrew. – Azok itt is vannak. Edvard Griegetek viszont csak nektek van.
– A mindenit – lepődött meg Harry. – Nem is tudtam, hogy komolyzenei szakértővel van dolgom. Többek között.
– Grieg zseni volt. Vegyük csak a C-moll szimfónia második tételét…
– Bocs, Andrew – szabadkozott Harry. – Én kétakkordos punk-bandákon nőttem fel, és akkor kerültem legközelebb a szimfóniához, amikor a Yes és a King Crimson szólt. Nem hallgatok múlt századi zenét, oké? Minden, ami 1980 előtt történt, az számomra kőkorszak. Van egy norvég együttes, akiket DumDum Boysnak hívnak, ők…
– A C-moll szimfóniának 1981-ben volt az ősbemutatója – szólt közbe Andrew. – DumDum Boys? Elég nagyzolós név…
82-83. oldal