Susan Klein személy
Idézetek
“Nem ért volna rá azután idejönni, hogy beadtam Bostonnak a gyógyszerszondát?”
“Mert mi baj van ezzel a hellyel?” kérdez vissza vigyorogva.
“Azt leszámítva, hogy minden csupa trágya, és kurva büdös van?”
Susan felmutatja Charlottnak a fűvel teli zacsit.
“Kérsz?” rázza meg a szeme előtt.
“A francba Susan!” néz szigorú szemmel, majd halkan hozzáteszi “Persze, hogy kérek.” és elvihogja magát.
8. fejezet - A Büdiben
A nyílás mögötti sötétségből meleg istállószag árad, majd kopogás, fújtatás hallatszik. Hirtelen egy fekete szarvasmarha dugja ki a fejét a nyíláson.
“Ohh. Szia!” köszönök rá egy gyors hátraszökkenés után. “Hát te ki vagy?” kérdem mosolyogva és megsimogatom az állatot. Ő néz rám boci nagy szemeivel, és belenyal az orrlyukába. Szép példány. A mobAR élénk zöld aurát rajzol köré.
“Ne nagyon haverkodjál össze vele. Ő lesz a vacsora.” szól rám Susan, majd kézbe veszi a nagy kést. “Ha nem akarod látni, fordulj el!”
“Mer’ olyan durva?”
“Hát? … ”
7. fejezet - Feldolgozás
“Héé! Ez mi?”
“Battle Tetris.” mondja nevetve “Kiütöttem egyszerre három sort. Ezért büntet téged a játék alulról két sorral.”
“Jó, akkor kölcsön kenyér visszajár.” húzom be az építményem szélére az egyenes elemet. Dá dá dáám … nálam máris négy sorral kevesebb, Susannál négy sorral több.
“Ez izgi lesz.” dől előre az öreglány “Ne aggódj, a végén el leszel picsázva!”
“Hajrá” dőlök előre én is, és belemerülök a játékba.
Keményen izzasztjuk egymást, de végül sikerül kivégeznem őt egymás után kétszer négy sor kirobbantásával.
“Naaa, ez nem ér! Józanon könnyű!”
“Csak nem lelassított a speed?” bököm oldalba Susant.
“Te engem ne böködjé’ édes fiam! … Visszavágót! Most ledarállak!”
8. fejezet - 2 players
“Egy mai droid elműködik akár 80 évig is újraindítás nélkül. Míg egy 120 éves agyáról levett szinaptikus minta nem tudna többet működni, mint 25 év.”
“Mert?”
“Mert 145 év után biztosan bekövetkezik a Kaszkád Összeomlás."
“Mi? Egy droidnál is? Őket is utoléri a KÖ?”
“Mindenképp. A KÖ matematikai hátterű jelenség, nem biológiai. Egy annyira komplex információs hálózat, mint az emberi tudat, előbb utóbb menthetetlenül összeomlik. Susan tudná elmagyarázni a dolog elvi hátterét … valami nagy okosság az információ-entrópiáról … de én egy mukkot nem értek belőle.”
5. fejezet - Agybaj
Aranysárga színű áttetsző levest tálal DAN, benne enyhén barnás színű szárnyas hús, répa, és apró tészta. Forró. Pont amire vágytam.
“Ez remekül néz ki DAN! Mi ez?”
“Újházi tyúkhúsleves Uram. Magyar konyha. Esetleg kér hozzá erős zöldpaprikát?”
Megkóstolom a levest. Telt húsos, sós, isteni. Azonnal kitisztul tőle a bedugult orrom.
“Hmmm … Illik hozzá az erős … Jöhet.”
“Esetleg egy kis pohár pálinkát?” szólal meg Susan. “Ezt én állnám.”
A parancsnok arca ugyan úgy keményedik meg, mint tegnap, mikor felhoztam a bor témát.
6. fejezet - Elcseszések hosszú sora