Sunshine személy
Idézetek
– Így van, Talon. Ismered az elveinket. A Szentélyben senki nem molesztálhat nőt, hacsak az nem akarja, hogy molesztálják.
– Kivéve Aimee-t. – Sunshine nem bírta ki, hogy ezt ne tegye hozzá. A népes Peltier család egyetlen lány tagja, Aimee nem mehetett egyetlen férfi közelébe sem anélkül, hogy valamelyik fiútestvére, vagy hatalmas termetű, izmos apja ne lett volna mellette.
– Ez bizony így van. – Dev a koporsó felé intett, a helyiség ajtóhoz közelebbi sarkában.
– Ott a legutolsó gyengeelméjű, aki randira hívta a húgomat.
Talon megint felnevetett.
– Engedd el a festőállványomat, te bőröndgyári menekült! Ha fogpiszkáló kell, van elég gerenda a tornácon!
[…] Sunshine hátratántorodott, be a házba, kezében az állvánnyal. Az aligátor sziszegett és csattogtatta rá a fogait, suhogtatott a farkával, és ingerülten méregette a lányt.
– Csak azt mondja, hogy azért kényszerített bentre, mert nem sokára sötét lesz, és valami úgy döntött, hogy lakmározik belőled – közölte Talon.
– Mondd meg Mocsári Leheletnek, hogy amúgy is befelé tartottan. Miért kellet…- Sunshine megakadt és a férfira nézett. – Jézusom, tényleg egy aligátorral társalgok?
223. oldal
– Sunshine?
– Nem, Talon! – közölte határozottan Sunshine, és leoltotta a lámpát – A válaszom továbbra is nem.
– Nem is kérdeztem még semmit.
– Ismerem ezt a jellegzetes hangot, amikor a nevemen szólítottál, már tudtam, mit akarsz, és te is tudod, hogy én mit akarok. Vajon melyikünk adja be előbb a derekát? – Sunshine elhallgatott, aztán még hozzátette: – Csak a biztonság kedvéért jegyzem meg, hogy nem én leszek az.
265. oldal
– A ruhámat akarom.
A lány összerezzent.
– Mi lett a nadrágodban lévő címkével?
Talon összevonta a szemöldökét a furcsa kérdés hallatán. Megpróbálta fékezni ingerültségét és dühét, de ebben a lányban volt valami, ami megakadályozta benne.
– Tessék?
– Nos, tudod, tiszta vér volt…
Valami rossz érzés kerítette hatalmába a férfit.
– És?
– Ki akartam tisztítani, és…
– Ó, a fenébe is, csak nem mostad ki?
– Nem a mosás tette tönkre annyira, hanem inkább a szárítás.
– Megszárítottad a bőrnadrágomat?
– Hát, nem tudtam, hogy bőrből van – felelte a lány halkan.
– Olyan puhának tűnt, és olyan furcsának, azt hittem, hogy műbőr vagy ilyesmi. Én ki szoktam mosni a műbőr ruhámat, és nem megy össze, nem szöszölődik ki, mint a te nadrágod.
Talon megdörzsölte a homlokát. Hát ez nem jó hír. Hogy az ördögbe fog kimenni ebből a lakásból a nap kellős közepén ruha nélkül?
– Nagyszerű. Szóval itt ragadtam egy fura helyen, meztelenül.
A lány majdnem elmosolyodott, de aztán összeszorította az ajkát, mintha meggondolta volna magát.
– Csak egy rózsaszín hosszú ujjú pólóm van, ami amúgy sem lenne jó rád. És még ha jó lenne is, biztos vagyok benne, hogy nem szívesen vennéd fel, vagy igen?
– Nem. Kimostad a tárcámat is?
– Ó, nem. Kivettem a nadrágodból.
– Jó. Hol van?
A lány újra elcsendesedett, és Talont elfogta az enyhe aggódás.
– Lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnám? – kérdezte.
– Hát… – Talon lassan kezdte meggyűlölni ezt a szót, mivel nagyon úgy tűnt, hogy előre jövendölte vagy az ő saját, vagy a holmijának gyászos végzetét. – A mosodában a mosógép tetejére tettem a kulcsaiddal együtt, és aztán hirtelen rájöttem, hogy nincsen apróm a géphez, úgyhogy odamentem a pénzváltó automatához. Csak egy pillanatig voltam el, de mire visszamentem, a tárcád már nem volt sehol.
Talon arca fájdalmasan megrándult.
– És a kulcsaim?
– Hát, tudod, ha az ember csak egy dolgot mos, akkor a mosógép nincs egyensúlyban. A kulcsaid táncoltak egy kicsit a tetején, aztán lecsúsztak, egyenesen egy kis vízlevezető csőbe.
– Nem szedted ki őket?
– Megpróbáltam, de nem értem el. Még három másik ember is megpróbált segíteni, de aztán elmentek.
– Ruhák. Ruhára van szükséged, mielőtt még olyat teszek, amit esetleg nem bánok meg. Mi is a méreted, Steve?
– Talon.
[…]
– Megyek, és szerzek Talonnak ruhát.
69. oldal