Suha István (Isti) személy
Idézetek
Másnap jókor reggel felvertem a két pasingert, egyrészt mert fűtött a tettvágy, másrészt a bolhák miatt, amiket legutóbbi ittjártunk óta Herrdoktor nagy koszosságban a háztartásába gyűjtött.
– Perc nyugtom se vót éccaka a lakótársaitól, hallja-e? – ripakodtam rá, midőn kiléptem a belső szobából, amit tisztességes jányként előző estve egyedül magamnak foglaltam le. – Ideje vón megnősülnie, hogy valami jóféle asszonyszemély kivakarja kendet a koszból, különben a vérszívók fognak végezni magával, oszt akkor szer’usz világ!
– Nősülni? – pislogott rám rémülten a hóhemvagány. – Hogy aztán minden reggel ilyen replikát kelljen hallgatnom? Hát bolond vagyok én?
94. oldal, 4. fejezet - Mári szemközt találja magát a rettegett or(r)-, fül- és gégegyilkossal (Könyvmolyképző Kiadó, 2019)
– Kegyed gúnyolódik és önöz! Hát hogyan lehet ezt kibírni?
– Javaslom a néma fogcsikorgatást – feleltem kegyetlenül.
223. oldal, 11. 1894/VHU/323-R (Könyvmolyképző, 2017)
– Nem az én dógom, kisasszonka – mondta, majd a vasrúddal a plafon felé böködött. – Ám aztat biztosan tudom, hogy bármekkora is a kegyed gondja, a megoldás rája odafenn alszik.
– De már nem sokáig! – kaptam fel a lámpát, és oly sebesen robogtam át a szalonon, hogy a kölyök alig bírt félreugrani előlem.
2. A detektív nem ember
– Beszélsz mán bolondokat, te kerge kos! – támasztotta csípőjére két öklét Márika, bár ez a testtartás aligha illet egy bárói komornához.
Isti megint csak elvigyorodott, fejét biccentve a kislány felé.
– Igen szépen köszönöm kegyednek ezt a titulust, hisz köztudott, hogy minél kergébb a kos, annál jobban öklel.
– Oh, te… te… – Márika vöröslő arccal kereste a megfelelő szót, ám ha rá is talált, inkább magában tartotta, nehogy újabb munícióval szolgáljon a villa mindenesének.
287. oldal, 14. fejezet - A menyasszonyi ruha (Könyvmolyképző, 2017)
– Kacsóját csókdosom, naccságos kisasszonka! – köszöntött lelkesen. – Mán megbocsássa nékem, hogy elterültem itten, mint lópotyadék a Gimpliszigeten, de hát olyan szépen süt a nap, muszáj magamba színi a melegét.
55. oldal
– A huszonkettőben lakik, és már várja a kisasszonkát – tapogatta bal felől megdagadt, kivörösödött képét az Ambrózy-villa mindenese. – Második emelet egy.
– Köszönöm, de… – Aggódva hajoltam közelebb, mert az arcán négy vörös hurkadudort véltem látni. – Veled meg mi történt?
– Lakik itten néhány igen rossz természetű, koránkeléshez alig szokott vice – fintorgott. – Míg ordítanak és a mamámról igazat szólnak, addig nincs is semmi baj, mert hát lássuk be, szegény anyám tényleg nem vót apácatermészetű. Csakhogy az egyikük ottan, a negyvenkettő szám alatt, az még ráadásul verekedős is!
174. oldal
– Ha valami baja esik kendnek… – mondtam, mire ő csillanó szemmel közbevágott:
– Tán hiányoznék a komorna kisnaccsádnak?!
– Kórságot – fújtam rá. – Csak éppeg nem tudom, miként számolnék el magával a grófnő mamának.
117. oldal, 4. fejezet - Mári szemközt találja magát a rettegett or(r)-, fül- és gégegyilkossal