Suha István (Isti) személy
Idézetek
– Mondja csak, gróf úr, egész pontosan honnan származnak ezek a kimerítő ismeretek?
– Számos ügynök, hivatalnok és éles szemű informátor dolgozik nekem, a szálakat viszont a titkárom…
– Matolcsy! – kiáltottam. – Az a csupaszcsiga pofázmányú, sunyi nyúlbogyó, hogy tekeredne meleg sál a nyaka köré, de csakis a saját nyelvéből!
Róza asszony, Bissingen gróf és Ambrózy báró mind rám meredtek. Az előbbi kettő hökkenten és némán, míg a harmadik értőn biccentve kérdezte:
– Isti?
– Isti – bólintottam, felfedve cifra külvárosi modorom amúgy sem titkos forrását.
511. oldal, 24. A múlt árnyai (Könyvmolyképző, 2016)
– Bélgyógyász? – ámult Isti. – Hát az meg minek? Csak nem rágyött valakire a cifra fostolás?
537. oldal, 22. A vég kezdete (Könyvmolyképző, 2015)
345-346. oldal, 14. Az emberbogár (Könyvmolyképző, 2015)
47. oldal
– Lettem volna itt, a keserves úristenit neki, olyan csudaszalámit teszek a sekercekre, hogy még az a cafkarajzos édes mutterkájuk se plankolná fel többet az elmárázott fizimiskájukat!
536. oldal, 22. A vég kezdete (Könyvmolyképző, 2015)
— Kisasszonka, hát végre mán, hogy haza tetszett gyönni – lelkendezett helyette is Suha Isti. – Nagyon vártuk ám a kisnaccságát, mer’ maga nélkül még a karácsonyi bejgli se úgy tekeredik, ahogyan kell.
344. oldal
És ez még semmi se vót, mer' amikor már ötödször kérdem hangos szóval, kicifrázva mondandómat néhány kültelki kedveskedéssel, hát végre rám néz, de attól meg majdnem a gatyámba csurrantottam.
– Hé, vigyázz a szádra te! – ripakodott rá Márika. – Hát hogy beszélsz te az én úrkisasszonkámmal?
– Magyarul, kisnaccsád, eszem a szívedet – tárta szét karját ártatlanul Isti, majd folytatta a beszámolóját.
287. oldal