Stern Ibolya személy

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány

Idézetek

frtia>!

Minden lánynak járna egy ilyen szerelem. Egy ilyen könnyed, mégis mély, egy ilyen vidám, mégis felelősségteljes, egy ilyen bolondos, mégis a másikat tiszteletben tartó. És a mi szerelmünk pont ilyen volt. A kezdetektől fogva.

(Az én nagy szerelmem – Losonc, 1938. január-augusztus)

48. oldal (Animus, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Stern Ibolya · szerelem
Málnika P>!

Mengele nem tudott rólunk semmit. Nem tudta, hogy édesanya süti Losonc legjobb almás pitéjét, és azt sem, hogy milyen finom, meleg sálakat és zoknikat köt nekünk. Nem tudta, hogy milyen jó vagyok számtanból, és hogy a háború előtt orvos akartam lenni. Nem tudott rólunk semmit. És nem is érdekelte semmi. Nem volt számára emberi értékünk.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Josef Mengele · Losonc · Stern Ibolya
Monette P>!

– Jó napot! Nemrég láttam a kirakatban egy nagyon szép ernyőt.
Bazsarózsásat. Nincs már meg?
– Nincs – felelte, és én egészen elkámpicsorodtam.
De a boltos folytatta:
– Az a darab nincs meg, azt eladtam. De volt egy hölgy, aki akart egy
ugyanolyat, megrendeltem hát neki, de nem jött el érte. Óhajtja, hogy
megmutassam?
Micsoda véletlen! Vagy nincsenek véletlenek? Néha arra gondolok, hogy
anyuka életének könyvében az „örömök” oldalon hátravolt még egy darab, és
mivel a sors tudta, mit tartogat számára, legyintett egyet, és azt mondta, egye
fene, kapja meg az ernyőt. A lányától.

Kapcsolódó szócikkek: esernyő · Stern Ibolya
frtia>!

A posta előtt állt, és nézett. Nem úgy, mint amikor a fiúk, férfiak egy-egy pillantással értékelik a nőt. Úgy nézett, mintha engem várna. Mintha ott lenne mellette e helyem. Mintha csak azt várná, mikor elégelem meg végre a céltalan őgyelgést a korzón és megyek oda hozzá.

(Az én nagy szerelmem – Losonc, 1938. január-augusztus)

26. oldal (Animus, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Markovics Artúr · Stern Ibolya
frtia>!

Hihetetlen, hogy így tudjon hiányozni valaki, akit bő fél éve még nem is ismertem, és aki nélkül mindaddig nyugodt, hétköznapi életet éltem, hogy aztán egyszeriben kitöltsön minden teret az én kis világomban, rajta múljon a boldogságom. Vagy a boldogtalanságom.

(Autószerelő, asztalos, varrónő – Losonc, 1939-1940)

95. oldal (Animus, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Stern Ibolya