stedding helyszín
ogierek lakta terület. A Világtörés óta számos stedding elnéptelenedett. A történetekben, a legendákban menedékként írják le őket, és nem ok nélkül. Valamilyen ma már ismeretlen okból vagy módon védelem alatt állnak, vagy le vannak árnyékolva, ugyanis a határaikon belül az aes sedai-ok nem képesek fókuszálni az Egyetlen Hatalmat, még az Igazi Forrás létezését sem érzik. A steddingen kívül az Egyetlen Hatalommal létrehozott jelenségek a stedding területét nem befolyásolják. Határukat egy trallok sem lépi át, hacsak nem hajtják be erőszakkal, de még a Myrddraalok is csak akkor teszik ezt, ha igen komoly szükség van rá, és akkor is csak a legnagyobb undorral, igen kelletlenül. Még az árnybarátok is kellemetlenül érzik magukat a steddingen belül, ha igazán elkötelezett hívei uruknak.
Idézetek
Loial kilencven éves volt. Ogier mércével még legalább tíz év, míg benő annyira a feje lágya, hogy egyedül elhagyhassa a steddingjét. Ő ennek ellenére is nekivágott a nagyvilágnak, ami, saját állítása szerint, ugyancsak a hebehurgyaságát bizonyítja. Pedig, ha Loial az ogierek között hebehurgyának számított, akkor, Rand szerint, a fajtársainak nagy része legalábbis kőből lehet.
– Epedés? – kérdezte Perrin. – Nem értem.
– Mi, ogierek, a steddinghez vagyunk kötve, Perrin. A Világtörés előtt állítólag szabadon mehettünk, ahová akartunk, és ott is maradhattunk, ameddig csak kedvünk tartotta, de a Világtöréssel ez megváltozott. Akkor az ogierek szétszóródtak, mint minden más nép, és nem találták többé a steddingeket. Minden máshová került, minden új alakot öltött. A hegyek, a folyók, de még a tengerek is.