spártai fogalom
Idézetek
Nem tudjuk-e, hogy mit esznek a spártaiak a közös étkezéseken? Amikor Dionüsziosz, a zsarnok egy alkalommal náluk ebédelt, kijelentette, hogy nem ízlik neki a fekete leves, az ebéd fő fogása. Erre a szakács: „Nem csodálom; hiányzott belőle a fűszer.” – „Milyen fűszer?" – „Vadászat fáradtsága, izzadás, futás az Euróta partján, éhség, szomjúság; ezzel szokták fűszerezni az ételt a spártaiak.”
244. oldal, Ötödik könyv - Az erény magában is elegendő a boldog élethez (Allprint, 2004)
Érdemes itt megemlíteni, hogy a spártai törvényhozó a római szokásokkal ellentétesen rendelte el az ilyenkor szokásos áldozatokat, mert Spártában a háborúból hazatérő hadvezér ökröt áldozott, ha szándékát csellel vagy rábeszéléssel vitte keresztül, aki viszont csatában győzött, kakast. Bár a lakedaimóniak nagyon harcias emberek voltak, mégis nagyobbnak és emberhez méltóbbnak tartották, ha rábeszéléssel és megfontolással, mint ha erővel és bátorsággal értek el eredményt.
65. oldal, Második kötet, Marcellus (Osiris, 2005)
– […] De mit is beszélek én itt lopakodásról? Hiszen hallom, ó, Kheiriszophosz, hogy ti spártaiak, már a teljes jogúak, kora gyermekségetektől fogva gyakoroljátok a lopást, és nemhogy rútnak, hanem egyenesen szépnek tartjátok a törvény által nem tiltott dolgokat elcsenni. Sőt, hogy minél ügyesebben és észrevétlenebbül próbáljatok lopni, törvénybe hoztátok, hogy akit lopáson rajtakapnak, azt megkorbácsolják. Nagyon is itt van most az ideje, hogy neveltetésedről bizonyságot adj, és vigyázz, hogy rajta ne kapjanak bennünket, amikor fellopakodunk a hegyre, nehogy aztán nagyon elverjenek bennünket.
– De én is azt hallottam rólatok, athéniekről – mondta Kheiriszophosz –, hogy szörnyű ügyesen lopjátok a közvagyont, noha szörnyű veszély fenyegeti a tolvajokat, és hogy legkiválóbb polgáraitok a legjobb tolvajok, ha ugyan ti a legkiválóbbakat tartjátok méltónak a főhivatalokra. Úgyhogy itt az ideje, te is adj bizonyságot neveltetésedről.
153-154. oldal, IV. könyv (Európa, 1968)
Xenophón: Anabaszisz 80% A tízezrek hadjáratának története
Vajon a régi spártai törvény nem volt-e emberséges? A gyógyíthatatlan nyomorékok, torzszülöttek életnénél nem jobb-e a halál? Kegyetlenség? Igen! De nem hasonló kegyetlenség-e felnevelni egy gyermeket, aki tudatára ébred életképtelenségének? Nem kegyetlenség-e segédkezni abban, hogy folytonosan érezze a közeledő halált?
27-28. oldal (Albatrosz, 1977)
Cato írja, hogy a légiók gyakran lelkesen indultak olyan helyre, amelyről tudták, hogy onnan nem fognak visszatérni. Ugyanilyen hős lélekkel estek el a spártaiak Thermopülénél, akikről Szimónidész sírverse szól:
Itt nyugszunk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.
Mit mondott vezérük, Leónidasz? „Bátran előre, lakedaimoniak! Ma az alvilágban fogunk vacsorázni!” Vitéz nép volt, amíg érvényben voltak Lükurgosz törvényei. Egyikük, mikor a perzsa ellenfél szóváltás közben dicsekedett: „Dárdáink és nyilaink tömegétől nem fogjátok látni a napot”, így válaszolt: „Akkor árnyékban fogunk harcolni".
62. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)
Mert nem igaz, amit egyesek állítanak, hogy az argosziak súlyos vereségük után a gyász jeléül lenyiratkoztak, a spártaiak pedig győzelmük örömére hosszú hajat növesztettek; és az sem igaz, hogy a spártaiak amiatt kaptak kedvet a hosszú hajviselethez, hogy a Korinthoszból Lakedaimónba menekült Bakkhiadák kopaszra nyírt fejükkel csúf és visszataszító látványt nyújtottak, mert ez a szokás Lükurgosztól ered. Ő mondta állítólag, hogy a hosszú haj a szebbeket még szebbé és a rútakat még ijesztőbbé teszi.
833. oldal, Első kötet, Lüszandrosz (Osiris, 2005)
S ha ti azt válaszoljátok, hogy nem fogadjátok el ajánlatunkat, de mint barátaink, szeretnétek, ha a visszautasításból nem származna károtok, s a felkínált függetlenséget sem tartjátok veszélytelennek, s ezt jog szerint olyanoknak kellene felajánlani, akik képesek is annak elfogadására, de senkit sem szabad rákényszeríteni, akkor én tanúnak hívom e föld isteneit és héroszait, hogy jó szándékkal érkeztem, de nem nyertem meghallgatást. S ha földeteket végigdúlva próbállak majd kényszeríteni, azt sem tartom majd jogtalanságnak, hiszen erre két méltányos ok is kényszerít. Egyrészt az, hogy a lakedaimóniakat, ha ti minden jóindulatuk ellenére sem akartok hozzájuk csatlakozni, ne érje kár a ti Athénnak fizetett adótok miatt, másrészt pedig, hogy a helléneket se akadályozzátok meg a szolgaság lerázásában. Hiszen különben nem volna semmi értelme, hogy így tegyünk, s nekünk, lakedaimóniaknak, nem is volna jogunk senkit akarata ellenére felszabadítani, ha ezt nem egy nagy, közös érdek parancsolná. Mi nem uralomra törünk, hanem inkább mások uralmát akarjuk megtörni, s a többséggel szemben követnénk el jogtalanságot, ha miközben mindenki számára ki akarjuk vívni a függetlenséget, elnéznénk, hogy ti nekünk ellenszegüljetek.
314. oldal, Negyedik könyv (Osiris, 2006)
