spagetti tárgy

Fura dolgokról is énekelnek Flipper Öcsiék. Anyunak egyébként mondtam, hogy csinálhatna ő is spagettit, de ő azt mondta, hogy szálljak le a földre, nálunk sajtos tészta van, és kész.

Menet közben azon morfondírozott, hogy miután elpusztította a világot, azért lesz, amit hiányolni fog. A naplementéket. A tobzoskákat. A kamáslikat (jó ideje egyet sem látott, de kedvesen éltek az emlékezetében). A kontinentális lemezeket és a fotoszintézist. A spagettit és a banánpudingot (nem, Qaphsiel nem evett, de szerette az illatát). A feltuningolt verdákat. A skótkockás színt. Elgondolkodott. A skót szín vagy minta? Akármi is, szerette. A ködpárás hegyeket, amik olyan szép színesek. A vulkánokat.
Igen, ezek hiányozni fognak neki.

282-283. oldal (Agave, 2017)

– Ugyanúgy kuporodsz össze alvás közben, ahogy én. A spagetti a kedvenc ételed, akárcsak nekem. És a jobb bokád fölött van egy aprócska anyajegy, ugyanúgy, ahogy az enyémen – sorolta mosolyogva apa.
– Az nem anyajegy! – vágta rá a kislány, miközben hol a saját, hol az apukája lábára pillantott. – Ez itt Pötyijegy, az meg ott egy apajegy!

MIÉRT SÓZZUK MEG A SPAGETTI VIZÉT?

A víz 100 °C-on forr. Ha sót teszünk a vízbe, emelkedik a forrási pont, ami azt jelenti, hogy a forró víz még forróbb lesz, és a spagetti gyorsabban megfő. Ráadásul ízletesebb is lesz, ha sós vízben készítjük el.
A zöldséget is sós vízben tanácsos megfőzni, itt még egy jelenség, az úgynevezett ozmózis is szerepet játszik. Az oldatok hajlamosak arra, hogy kiegyenlítődjön a sókoncentrációjuk, ezért a sótlan főzővízben a zöldségekből oldódnak ki az ásványi anyagok és sók. A főzővízben lévő só gondoskodik arról, hogy a zöldségek megtartsák ízüket és a fontos ásványi anyagokat.

295. oldal (Alexandra, 2021)

-Hallottam mostanában valamiről, amit spagettinek hívnak- morfondírozott Gertrud.- Létezik ez?
Igen, bólintott Nombeko. Egy ideje már létezik. Körülbelül a tizenkettedik századtól kezdve. De nem könnyű dolog a termesztése.

315. oldal

– Spagetti? Ki kér spagettit? Mi épp most ettünk. – Hirtelen Dody bukkant elő az ebédlő irányából Paige-dzsel és Jordannel.
– Tortát kérek desszertnek. Nem masgettit – görbült lefelé Jordan szája.

A saláta után spagettit kaptunk. (Én inkább valami húsfélére vágytam.) Az óriási adagot elfogyasztani kész csoda lett volna. Ráadásul a tulaj is odakönyökölt az asztalunkra, és vigyorogva várta a hatást. Nem csalatkozott. Minden nagyon finom volt, és húst is bőven kaptunk. A baj a spagettivel kezdődött, melynek fogyasztása a legnehezebb dolog a világon. Egy szál spagetti szerintem legalább hét-nyolc méter hosszú. A villát beleszúrni lehetetlen, de ha a villa megtelt, és vinnéd a szád felé, akkor leugrik, és minden visszacsúszik a tányérba.
Vacsoránk majdnem két egész órát tartott. Megettem több kilométer spagettit, amin az olasz olyan jól szórakozott, hogy megvendégelt egy nagy kancsó piros borral (boros vízzel) is.

Tudjuk, minden népnek megvan a maga nemzeti eledele, mint például a mi arab eredetű sis kebabunk. Az olaszoknál azonban a spagetti valami örökletes, pszichopatologikus szindróma jelleget ölt. Folyton esznek – és folyton spagettit. Mindenük a spagetti. Az ember rendel egy bifszteket, és a pincér elébe tesz egy dézsa gőzölgő tésztát. Egy napon vakmerőségéről közismert feleségem fellázadt:
– Nem spagettit kértünk! – mondta a pincérnek.
– De signora! – így a pincér – Ez nem spagetti. Ez allegro con brio paradicsomszószban…

61. oldal (Cicero, 2011)

Elkövetkezik az ebéd ideje. Két kondért hoznak és egy tepsit. A két matróz újra helyén áll, merőkanállal, bádogtányérokkal, kanalakkal. Olcsó, filléres holmi minden. A kanalak és tányérok silány bádogból durván sajtoltak. Kés, villa nincs. Az első kondérba leves, édes burgonyadarabokkal és úszkáló spagettivel. A második kondérban babfőzelék párázik. A jókora tepsiben sült pirarucu. Száraz, erősen rostos halhús, most eszem először. Porcos testvéreivel , amelyek vöröses, hatalmas szeleteken függtek a belemi vásárcsarnok kampóin, már találkoztam. Nem szeretem. Csak a bab emlékeztet hazai ízekre. Az üres kondérokat elcipelik a matrózok. A kiürült tányérokat beledobálják egy kosárba a fedélköziek. Ki megette az ételt, ki nem. Aki nem, belekotorja kanalával az Amazonasba. azután mérgesen utána hajítja a tányért is. Nyilván bosszúból a babfőzelékért, a sózott, szárított pirarucuért. A tányért néhol a kanál is követi. Hát ezért a filléres tányér, amelyből a „szervíz” -t naponta kell újítani a hajón, mert igencsak nagy a „kopás”.

54. oldal , Egyedül (Gondolat Kiadó, 1959)

Kedd este egy pizzériában vacsoráztunk. A pincér tényleg olasznak nézett ki; sejteni lehetett, hogy csupa szőr, és nagy bájgúnár; mélységesen undorított. Egyébként a spagettinket kutyafuttában, oda sem figyelve lökte elénk. Ó, ha felsliccelt szoknyát viselünk, másképp nézett volna ki a dolog!

121. oldal