Spádé (Charles DeMortimer) személy

Ha egy sikátorban találkozott volna Iannel, Denise úgy menekült volna, ahogy csak bír, nem számít, milyen gyönyörű volt a férfi makulátlan bőre.
– Úgy nézel ki, mint egy statiszta a Drakula pornóváltozatából – felelte a nő.
Spádé elnevette magát, Ian viszont felszisszent. – Ne emlegessük. Akárcsak az ördög, Vlad is betoppanhat, ha a falra festjük.

Ian bekóválygott a szobába, és miután mindkét férfit kis ideig figyelte, levetette magát egy székbe.
– Rohadtul igazságtalan – jegyezte meg a vámpír. – Hármunk közül mindig is én gyűjtöttem a ritka és szokatlan dolgokat, mégis ti gyűjtitek be a világ két legkülöncebb nőjét. Először te, Crispin, az egyetlen élő félvérrel, aki aztán még egyedibb vámpírrá változott. És most meg te, Charles, horogra akasztasz egy alakváltót.

289. oldal

– Charles, öregem, túl sokat aggódsz. Felnőtt ember vagyok, úgy bizony, és vérben tartom, mennyi kézt iszom.
– Mármint kézben tartod, mennyi vért iszol? – javította ki Bones unottan.

– Ha leszel szíves felhagyni az arcom földbe passzírozásával, azt teszem, amit csak akarsz – felelte higgadtan. – Elengednéd a fejem?
– Naná – sziszegtem, mit sem enyhítve a nyomáson. – És a hajszálereimet ne adjam oda fogselyemnek?
[…]
Bones fordult be a kanyarban, és megtorpant. Felvonta egyik szemöldökét, és én elengedtem a vámpír fejét.
– Charles! – szólt Bones kimérten. – Mivel magyarázod, hogy a hölgy rajtad ül?

Spádé ellenségesen meredt a belépő Tate-re. Ian és Rodney nemkülönben. Tate-et, ha zavarta is ez, nem adta jelét. Leült mellém a díványra.
– Tate – sóhajtottam fel. – Talán most jobb lenne, ha elmennél. Gondolatban éppen a fejeddel fociznak.

– Szevasz, haver – köszöntötte Ian vidáman.
Spádé érezte, ahogy a szája mosolyra húzódik.
– Ian! – válaszolta a férfi ugyanolyan boldogan. Aztán Spádé átugrott a másik hajóra, és olyan erővel ütötte meg a barátját, hogy az a tengerbe zuhant.

240. oldal

Denise a következő pillanatban ijedten kapta fel a fejét, amikor valaki három hangos, határozott ütést márt az ajtajukra és kiabálni kezdett: – Nyisd ki az ajtót!
– Mi a pokol? – mordult fel Spádé, és mogorván feltépte az ajtót. Ian állt a túloldalon. – Mi a franc ütött beléd, hogy így dörömbölsz? – kérdezte.
Ian gonoszul bámulta Spádét, akin egyedül ing volt, és aztán Denise-t, aki szégyenlősen összehúzta a köntösét.
– Visszavágó – válaszolta Ian tömören, és fütyörészve továbbállt.

Évekkel ezelőtt, amikor először találkoztunk, rosszfiúnak néztem, és majdnem betörtem a fejét kövekkel. Mikor Bones befutott és tisztázta a félreértést, Spádé leporolta magát – aztán előadást tartott nekem az illendő bemutatkozásról.