!

Søren Aabye Kierkegaard személy

Joyce Carol Oates: Luxusvilág
Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia
Albert Camus: A pestis
Kunt Ernő: A halál tükrében
Karlfried Dürckheim: A nyugalom japán kultusza
Kertész Imre: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt
Leo F. Buscaglia: A szeretet
Montvai Attila: Fotográfia és kultúra
Martin Walser: Menekülő ló
Pálfalvi Lajos (szerk.): Huszadik századi lengyel novellák
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Vekerdy Tamás: Álmok és lidércek
Emily Arsenault: Az eltört teáspohár
Irvine Welsh: Skagboys
Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig
Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha
Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok
Jonathan Franzen: Tisztaság
Görföl Tibor: Isten és a valóság

Idézetek

>!
Morpheus

Az ember retteg (vagy szorong) attól, hogy elveszti önmagát, hogy semmivé lesz. Ezt a szorongást nem lehet konkretizálni, lokalizálni; amint Rollo May mondja: „minden oldalról támad és egyszerre”. Egy olyan félelemmel, amelyet sem megérteni, sem lokalizálni nem lehet, képtelenség szembeszállni és ettől az még ijesztőbb lesz: az egyén tehetetlennek érzi magát, ami változatlanul további szorongást gerjeszt… Hogyan küzdhetünk meg a szorongással? Úgy, hogy a semmiről áthelyezzük valamire. Erre gondolt Kierkegaard, amikor azt írta, hogy „a rettegés tárgya, a semmi, egyre inkább valamivé válik.” Erre utal Rollo May is… „a szorongás arra törekszik, hogy félelemmé váljon.” Ha a semmitől érzett félelemnek sikerül tárgyat találnunk, akkor önvédelmi hadjáratba kezdhetünk – vagyis, elkerülhetjük a félelmünk tárgyát képező dolgot, szövetségeseket kereshetünk ellene, mágikus rituálékat folytathatunk a kiengesztelésére, vagy akár átfogó támadást indíthatunk ellene, hogy méregtelenítsük.
Az, hogy a szorongás igyekszik félelemmé válni, meghiúsítja a szorongás elsődleges forrását kereső klinikus erőfeszítéseit.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rollo May · Søren Aabye Kierkegaard
6 hozzászólás
>!
Kkatja P

„Amint imája egyre összefogottabbá vált, neki magának egyre kevesebb mondanivalója lett. Végül egészen nyugodttá vált. Ebben a nyugalomban több lett, mint nem-beszélő: hallgatóvá vált. Először azt hitte, hogy imádkozni annyit jelent, mint beszélni, de megtanulta, hogy az ima még csak nem is csönd: az ima hallgatás. És ez így is van: az ima nem az, amikor beszélni hallunk valakit. Az ima az, ha nyugodttá válunk, nyugodtak maradunk, és addig várunk, amíg meghalljuk Istent.”
Soren Kierkegaard

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
>!
Mafia I

szeretném felhívni a figyelmüket ezekre a rövid, derűsen elnagyolt és gyorsan pergő fejezetekre. Vagy nem is peregnek gyorsan? Nem baj. Néhányukat egy “feszültségkeltésről” szóló cikk alapján írtam, és – lám, milyen becsületes vagyok – az unalmas részeket is fel lehet használni feszültségkeltéshez, ha a folytatás erőszakot ígér. És én ígérek is, mi az hogy! ERŐSZAK… ERŐSZAK (ez a tiszta peremvárosi álldogáló embereknek szól). A következőket kínálom még nekik: EKSZTÁZIS… ERKÖLCSI FERTŐ… ANGST… KIERKEGAARD… és egyéb nyalánkságokat, amelyek gúnyos mosolyt csalnak az ajkamra és az önökére, tisztelt egyetemet végzett olvasóim, de tőrbe ejtik az egyszerűbb lelkeket. A FLAGELLACIÓ is nyilván érdekel egyeseket, azokat, akik tudják vagy sejtik, mit jelent, és mindazok széles táborát, akik szeretnék kikeresni a szótárban, hogy aztán háromszor használhassák és “bővítsék vele a szókincsüket”.

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
>!
Chöpp 

– Ki a kedvenc filozófusod? – kérdezett tovább Tom.
– Kierkegaard. – Nem kellett gondolkodnom a válaszon.
– Óó… – Tom mintha csalódott volna.- Én inkább az ókori bölcseket szeretem. Miért pont Kierkegaard?
– Hát, először is szeretem, amiket Regináról ír. Hogy folyton előbukkan nála, a legkülönfélébb helyeken a munkásságában. Mintha ezen az egy dolgon soha nem tudott volna túljutni.
[…]
Úgy tűnik, Kierkegaard egy bizonyos szinten szerette volna hinni, hogy Isten visszaadja neki Reginát. Ám a hitnek erre a szintjére mégsem bírt felkapaszkodni.

200-201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
>!
Dora P

Hogyan is írta Kirkegaard 1854-ben? „A dagerotípia jóvoltából mindenki elkészítheti arcképét – azelőtt csak a kiemelkedő személyek tehették meg ezt. Egyúttal azonban mindent elkövetünk, hogy valamennyiőnk arca egyformán fessen – hogy aztán csak egyetlen arcképre legyen szükségünk.”

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
1 hozzászólás
>!
megan29

Önmagunk szeretete egyet jelent a felismeréssel, hogy mi csak önmagunk lehetünk. Ha megpróbálunk mások lenni, bármennyire ügyesen csináljuk is, csak a második legjobbak lehetünk. De önmagunkként mi vagyunk a legjobbak. Nincs ennél könnyebb, egyszerűbb és hálásabb dolog az életben. Ebből következik, hogy másokkal is úgy kell bánnunk, mint önmagunkkal.

Leo F. Buscaglia: A szeretet Tűnődések az emberi élet legnagyobb élményéről

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
Hirdetés
>!
Kkatja P

A szeretet csak akkor jelenthet végérvényes és
örömteli biztonságot a kétségbeeséssel szemben,
ha kötelességként éljük meg.
(Kierkegaard)

124. oldal A szeretet felelősséggel jár

Leo F. Buscaglia: A szeretet Tűnődések az emberi élet legnagyobb élményéről

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
>!
Kkatja P

    Szerintem is igaz, amit Kierkegaard mondott: ha ez az igazi énem, ha ez az, aki én vagyok, akkor minél messzebb kerültem önmagamtól, annál kevésbé fáj, hogy nem vagyok önmagam. Ám minél közelebb vagyok kerülök magamhoz, de még nem vagyok egészen magam, annál jobban fáj. Ez nagyon nehézzé teszi azt, hogy az ember összeköttetésbe kerüljön magával, ha sokáig nem így volt. Mert ahogy megyünk visszafelé, a fájdalom egyre nő. És sokszor inkább meghátrálunk, és maradunk ott, ahol nem is fájt, az érzéstelenségben.

27. oldal Életunalom

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
4 hozzászólás
>!
psn P

Ha jól emlékszem, a Søren Srác mondta, hogy biztonságos kikötőből kényelmesen osztogathat tanácsokat az ember, és a legbiztonságosabb mind közül a teljes bizonytalanság.

537. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Søren Aabye Kierkegaard
>!
latinta SP

    Talán, mert rám is hatott az előítélet, de tény, hogy Krúdy elég későn került a kezembe. De már a Szindbád-történeteket lapozgatva is alig hittem a szememnek, a fülemnek, hiszen Krúdyhoz hallás is kell. Egyszeriben megcáfolva éreztem Kierkegaard szavait: ismeretes, hogy Mozart Don Juanjáról szólva, a filozófus kifejti, hogy az érzéki zsenialitás mint csábítás kizárólag a zene közegében jelenhet meg. „Don Juan teljességgel zenei – írja. – Don Juant nem látni kell, hanem hallani… Mert a zene nem úgy állítja őt elém, mint személyt vagy egyént, hanem mint hatalmat.” Nos, éppen ez az, amit Krúdy Gyula, a próza soha nem látott eszközeivel – inkább azt mondanám: varázsával – Szindbád írizáló alakjában meg tudott valósítani.

112-113. oldal, "Hazai levelek", Harmadik levél