Sophie Mercer személy
Idézetek
A vérfarkas, akarom mondani Justin, oldalra döntötte a fejét, és sokkal inkább nézett ki spánielnek, mint torokszaggató fenevadnak.
Erre a gondolatra kuncognom kellett.
A következő pillanatban a sárga szemek rám szegeződtek.
A lény újra felvonyított, és mielőtt felfoghattam volna, mi történik, támadásba lendült.
[…] A felém rohanó vérfarkas láttán azonban csak a következő szavak buktak ki belőlem:
– ROSSZ KUTYA!
23-24. oldal, 1-2. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
– Hogy mi a baj?! Lássuk csak: ez a szalagavató bálom, és látsz mellettem egyetlen srácot is?
– Nos… éppenséggel nem. De mivel a női mosdóban vagyunk, ez nem is csoda…
10. oldal, Előhang (Könyvmolyképző, 2014)
Ez a szoba úgy festett, mintha Barbie és Eperke istentelen gyermeke rendezte volna be.
36. oldal, 3. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
– Archer nem cuki – javított ki. – A kiskutyák cukik meg a kisbabák. Vagy például én is cuki vagyok. Archer Cross szívdöglesztő és elképesztően szexi. Úgy mondom ezt, hogy nem a fiúkra bukom.
Oké, tehát Jenna nem fog lebeszélni a nyomulásról.
– Szerintem szenyó – mutattam rá. – Emlékszel a ma délelőtti vérfarkas epizódra?
– Igen – mondta fanyarul Jenna. – Megmentett egy vérfarkastól a rohadék.
Felnyögtem:
– Te nem akarsz nekem segíteni.
– Bocs.
81. oldal, 8. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
– Archernek hívnak? – emeltem fel a szemöldököm. A varázserőmet elvehették, de a szarkazmusomtól nem foszthattak meg. – Talán Newport vagy Vanderbilt a családneved? Első- vagy másodszülött vagy? Nemesi kutyabőr lóg a falatokon?
Reméltem, hogy a lelkébe gázolok, vagy minimum sikerül feldühítenem, de csak mosolygott.
– Archer Crossnak hívnak, és én vagyok az első ezen a néven. De mi a helyzet veled? – sandított rám. – Nézzük csak… barna haj, szeplők, egyszerű, hétköznapi külső… Allie-nek hívnak, esetleg Lacie-nek? Biztos valami cuki, ie-re végződő neved van.
[…]
Jóanyám persze éppen ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy befejezze Justin szüleivel a társalgást, és felkiáltson:
– Mindjárt megyek, Sophie!
26. oldal, 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)
