Solymosi Hanna személy

Zakály Viktória: Szívritmuszavar
Zakály Viktória: Hanna örök

Idézetek

Ninácska P>!

– Hívhatják szerelemnek, de ez sokkal több és szebb annál. Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz, és először meglátod az igazi arcodat a másik szemében.

25. oldal, Prológus (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna · szerelem
Fay>!

Észrevetted már, hogy a legváratlanabb dolgok mindig akkor történnek, amikor úgy érzed, hogy az élet kiszámítható, és biztos vagy abban, mi vár rád holnap és azután?

59. oldal, 4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
Fay>!

Ha már megízlelte a manna ízét az ember, nem éri be az eperfagyival.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
Ninácska P>!

    – Csak a sorsban hiszek, mondhatják afféle vallásnak is. Öreganyám nem mondott sok bölcsességet életében, de egyszer azt súgta nekem: valamiben hinni kell, muszáj. Hát én a sorsban hiszek. Önök hívhatják Jézusnak, Istennek, Buddhának, aminek akarják, de mind ugyanarra gondolunk: aki az életünk fonalának orsóját pörgeti. Hát, az enyémet úgy pörgette, hogy amikor azt hittem, végre rendeződött az életem, és sínre kerültem, ahogy azt mondani szokták, perdült az orsó, és én egy olyan világban találtam magam, amiről azt sem tudtam, hogy létezik, olyan érzéseket tapasztaltam, melyekről még csak nem is olvastam, olyan élményekben volt részem, amikről soha sem hallottam. Arról az időről mesélek, amikor felnőtt lettem. Azt mondják, hogy az ember tizennyolc évesen lesz felnőtt, hát ez butaság, akkor lesz felnőtt, amikor úgy érzi, hogy az élete sorsszerűen alakul.

24-25. oldal, Prológus (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
Fay>!

[…] vannak dolgok, amelyekre nem szabad várni. Meg kell tenni, amíg meg lehet, mert ha elmúlt már az idő, visszahozni nem lehet.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
katalinko>!

Elfelejtettem bízni, bízni magamban és az életben. Hinni, hogy mindig lehet jobb, hogy mindig van más, ha valami nem sikerül. S hinni abban, hogy az ember nemcsak egyféleképpen lehet boldog, és néha az egészen jelentéktelen dolgok jelentik a legtöbbet.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
Fay>!

Új lapot akartál kezdeni az életünk könyvében, ahol már csak mi ketten leszünk és minden szót együtt írunk meg. Kezembe adtad a tollat és vártál rám. Én pedig leírtam az első szót: gesztenye.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solymosi Hanna
Ninácska P>!

    Soha nem tudtak más szavai úgy ütni, mint a te szavaid. Hogy tudott fájni minden ékezet és magánhangzó, mind megütött és bántott, és mégis, úgy szerettem őket, annyira, ahogy téged.

113. oldal, 3. (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ádám · Solymosi Hanna
Ninácska P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    – Ha most arra kérnélek, hogy… hogy is fogalmazzak, legyél a szeretőm, megtennéd? Titokban találkozhatnánk, nem mondanánk el senkinek.
    Vártad, hogy megdöbbenek, de olyan természetességgel szólaltam meg, hogy tudhattad, ezen már én is gondolkoztam.
    – Hogy második legyek? Hogy lealacsonyodjak a lehető legmélyebbre, és eláruljak egy másik nőt, aki mit sem sejt, miközben neked csak a testem kellene, amit kihasználnál, majd ha megunnál, eldobnál, és új ágyast keresnél? Ezt akarod, hogy ez legyen belőlem? Érzelmek nélküli test? Tudod… igen, igen, azt hiszem, hogy megtenném, ha így nem veszíthetnélek el még egy kis ideig.

134. oldal, 4. (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ádám · Solymosi Hanna
Ninácska P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Azt hittem, amikor elhagyjuk azt a bűvös szigetet, ahol megállt az idő, és visszazökkenek a régi életembe, a régi barátaimhoz, a családomhoz, akkor az emlékeim halványodni fognak, és a semmibe vesznek. Ehelyett még erősebbek lettek, úgy voltam, mint a drogos, aki öt napig lőtte magát; fel tudtam volna tépni a bőröm, mert éreztem, hogy bogarak mászkálnak alatta, hogy anyagot kell szereznem, különben megőrülök. Te voltál az az anyag, belőled kellett magam belőnöm, amíg el nem vérzek végleg.

83. oldal, 2. (Könyvmolyképző, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Deák Ádám · Solymosi Hanna