Solomon Daymare személy

Imre Viktória Anna: Az Őrült Hold alatt

Idézetek

Cicu>!

– Miféle bolt ez, uram?
A tulajdonos a pulton üldögélt, kedélyesen lóbálva lábát. A fehér kígyó hangos sziszegést hallatott, amikor a lány megszólalt, ám azonnal elhallgatott, amint a gazdája válaszolt:
– Különös, hogy nem találják ki maguktól, hiszen meglehetősen egyértelmű. Már csak azért is, mert a fejünk fölött ott a tábla a falon: „DAYMARE PÉKSÉG ÉS TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÁS – ALAPÍTVA IGEN RÉGEN”. Talán a madárkák nem tudnak olvasni?
Erre már Elliot is magához tért, és kíváncsian odalépett a lány mellé. Most már ketten bámulták a csinos táblácskát a pult felett, egyik ámulatból a másikba esve. Hirtelen értelmet nyert többek között a sarokban álló, vitrinnek használt koporsó is, amelynek polcain pogácsák, apró kiflik és egyéb ínyencségek kínálták magukat. Egyébiránt az egész helyiséget sötétlilára festették, a parketta és a bútorok pedig csillogó ébenfeketében pompáztak.
– Nem értem – rázta a fejét Elliot. – Hogy kerül össze a két dolog?
– A madárka nem érti, pedig nagyon egyszerű az egész. – Mr. Daymare kecsesen megvonta vállát. – Az emberek mindig esznek, és az emberek végül mindig elhaláloznak.
– Az élet nagy körforgása – bólogatott bölcsen Mia, aki Lancaster mellett már megszokta a hasonló furcsaságokat.

103-104. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

Leplezetlenül élvezte a felé áradó gyűlöletet; úgy szívta magába, mint az éltető oxigént.

318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solomon Daymare
Cicu>!

[…] én… Solomon Daymare-től kérnék segítséget.
Gregory Lancaster elnézően simított végig szabad kezével asszisztensnője oldalán – azután robbant.
– Magának elment az esze?! – üvöltötte, híven régi jó szokásához. – Előbb szegődnék ágyasnak a tanszékvezető háremébe, mint hogy szívességet kérjek attól a szörnyetegtől!
Mia ismét karba fonta a kezét, és elkedvtelenedve méregette a férfit.
– Akkor legjobb lesz, ha szexi fehérneműt is csomagolsz, mert holnap reggel bizony első utunk Daymare-hez vezet. Akár tetszik, akár nem.

352. oldal