Snorri ver Snagason személy
Idézetek
Snorri felém fordult a nyeregben, és mogorva pillantást vetett rám. Olyan mogorván tudott nézni, hogy az embernek óhatatlanul eszébe jutott: ez még a bárdjainak is nevet ad.
203. oldal
Összeszedtem hát magam, és elkezdtem dölyföt sugározni. Snorri persze azt mondaná, és mondta is már nemegyszer, hogy sosem engedek a királyi felsőbbrendűségemből – bár inkább afféle kifejezéseket használ, hogy „látom, még mindig a seggedben van a jogar” –, pedig még nem is látott tőlem igazi mutatványt.
228. oldal
Lassan osontam oda, és kukucskáltam át a falon, az olyan ember óvatosságával, aki nem akar lándzsát kapni a homlokába, és arra számítottam, hogy hajó tele lesz vértócsákkal, levágott testrészekkel. Ehelyett Snorri ott állt az ebezőpadok között, vigyorgott, mint a fakutya, s körülötte hat-hét fakó képű, szőrös férfi tolongott, s bokszolt bele a vállába üdvözlésképpen. És mind egyszerre akart beszélni valami istentelen nyelven, ami úgy hangzott, mintha a gyomruk aljából okádnák föl.
297. oldal
– Tövisek. – Vállat vont. – Semmi értelme.
295. oldal
Snorri felvonta az egyik szemöldökét. Órákon át próbáltam eltanulni ezt a trükköt, hogy csak az egyik szemöldökömet vonjam fel, de nem sikerült. Valami beltenyészetű északi adottság lehet.
359. oldal
– Nem ismerted fel, ugye?
– Kit?
– A félkarút!
– Kellett volna?
– Miattad félkarú!
421-422. oldal
– A másik fiamat Snorrinak hívják. Biztosan kedvelnéd.
117. oldal, Egy jó név
Mark Lawrence: Úti testvérek 85% Történetek a Széthullott Birodalomból
– Mi nem olyanok vagyunk, mint ti, a Fehér Krisztus hívei, Jal. Nálunk nincs megjövendölt paradicsom, az áldottak nem sétálnak zöld mezőkön, a gonoszok nem gyötrődnek öröklétig. Csak a ragnarök van. Az utolsó csata. És semmi megváltás és végső boldogság, csak annyi, hogy minden vérben és háborúban tetőzik, és a férfiak még egyszer, utoljára felemelhetik a csatabárdot, és dacosan elordíthatják magukat az idő végezetén. A papoktól azt halljuk, hogy a halál csak egy állomáshely.
59-60. oldal