!

Snorri ver Snagason személy

Mark Lawrence: Bolondok hercege
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Mark Lawrence: Úti testvérek
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék

Idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Az első ember, akivel találkoztunk, egy öregúr volt, egy nála is vénebb csacsit hajtott maga előtt az ostorával. A jószág jóformán eltűnt a két, alighanem tűzifával megrakott hatalmas kosár alatt.
– Ez ló? – súgta oda Snorri.
– Az isten megáldjon!
– Négy lába van, nem?

98. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

– Időpocsékolás – biccentettem a zsonglőr felé.
– Imádom a zsonglőröket! – vigyorgott Snorri, kivillantva hófehér fogsorát rövidre nyírt fekete szakállából.
– Jézusmária! Te nyilván az a fajta vagy, aki a bohócokat is szereti!
Még szélesebb vigyor, mintha a bohócoknak már az említése is szívvidító volna.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

– Ha apa leszel, megváltozol – mondta bele Snorri a parázs izzásába. – Másképpen látod a világot. Akik nem változnak meg, azok soha nem is voltak férfiak.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa · Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

– Amikor az Uuliskba eljön a tavasz, gyorsan jön, háborúra készen! – magyarázta Snorri, azzal előadta a történetét, miközben a hátunk mögött pattogott a tűz, és tekintetünk a milliárd csillagot pásztázta. Mesét szőtt a sötétbe, képeket festett a hangjával, és mindez olyan fényes, olyan eleven volt, hogy az ember nem tudta levenni róla a szemét.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

És valahol, láthatatlanul, Snorri megállt, és szavalni kezdett, nem valami bánatos viking csatahimnuszt, hanem egy ősrégi verset a „Róma dalai”-ból.

És szóla hős Horatius,
az őrparancsnok ott:
"A férfi sorsa már csak az,
hogy lészen hős halott."

Újabb nekiveselkedés, fém csördült kövön, testek puffantak odalenn.

"És van-e annál szebb halál,
ha túlerő szorít,
ha várnak fönn az istenek,
s atyáid hamva hív.

Fene a barbárjába! Élvezi ezt az őrületet!

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

– Gyere. Könnyű. – Snorri lenézett az eggyel magasabban levő szintről, és a kezét nyújtotta. Az út kétharmadánál torpantam meg, egy laza, fagy repesztette kődarabokkal teli sziklapadkán. Előreléptem, a keze után nyúlva.
– B… – Azt akartam mondani, hogy „bassza meg”, de a csizmám megcsúszott, én meg feljajdultam, aztán visítottam, és az eredmény egy elnyújtott „kuuúrva élet” lett, meg az, hogy seggre estem.
– Próbáld újra. – Snorri, a segítőkész.

169. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
Hirdetés
>!
Belle_Maundrell 

– Valami izé… – mutattam államat kaparászó mozdulattal – ööö… van a szakálladban. Tüdőnek nézem.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

Snorri felém fordult a nyeregben, és mogorva pillantást vetett rám. Olyan mogorván tudott nézni, hogy az embernek óhatatlanul eszébe jutott: ez még a bárdjainak is nevet ad.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

Összeszedtem hát magam, és elkezdtem dölyföt sugározni. Snorri persze azt mondaná, és mondta is már nemegyszer, hogy sosem engedek a királyi felsőbbrendűségemből – bár inkább afféle kifejezéseket használ, hogy „látom, még mindig a seggedben van a jogar” –, pedig még nem is látott tőlem igazi mutatványt.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
>!
Belle_Maundrell 

– Van egyáltalán valami jó abban az Északban? Bármi? Csak egyetlenegy, ami meleg helyen nem létezik?
– A hó.
– A hó nem jó. Az csak megromlott hideg víz.
– A hegyek. A hegyek gyönyörűek.
– A hegyek kellemetlen kőpúpok, amik elállják az ember útját.
(…)
– A családom – mondta Snorri.
És noha nem tartom magam bölcs embernek, voltam annyira bölcs, hogy erre már ne válaszoljak.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason