Slayer (zenekar) zene
Idézetek
A South Of Heavent bírálók egyik érve az volt, hogy a Slayer újabb dalszövegeiben társadalmi problémákat feszeget ahelyett, hogy könnyen emészthető fantasy-ötleteket dolgozna fel, vagy a sátánizmussal foglalkozna. […]
134. oldal
Amikor az államokon mentünk végig, a Slayer nyitóbandája voltunk. Tom Araya tényleg jó fickó (ráadásul basszusozik és énekel, mint én!), de mindig kétségeim voltak a zenekar filozófiáját illetően a terror és a kiontott vér méltatása miatt. Nincsenek tudatában annak, hogy mit csinálnak. Mint például amikor a koncertjük közepe felé Tom mond valami hatásosat, hogy „Akartok vért látni?” Egy nap azt mondtam neki: – Nem kéne ilyet mondanod Tommy. Egy napon visszafelé fog elsülni. – Ő pedig ragaszkodott hozzá: – Ó ezek az enyéim, haver. Én értem őket, ők meg értenek engem. – Aztán pont a következő este,a texasi Austinban, tessék: – Akartok vért látni? –, és egy fél szék a feje mellett húzott el, körülbelül három centivel tévesztve célt.
Amikor 38 évesen, 2012. június 4-én éjjel izzadságtól lucskosan (akkor még ugráltam rendesen) kifelé sétáltunk a tömeggel a bukaresti Római Arénából (Arenele Romane) a Slayer-koncert után (Az utolsó három szám: Angel of Death, South of Heaven, Raining Blood) a romkocsmák felé, akkor döbbentem rá, hogy ez már mindig így fog maradni, Így maradtam, baszki.
9. oldal - Cserna-Szabó András. Előszó
Cserna-Szabó András (szerk.): Stay Brutal! 82% 21 metáldal – 21 írás a metálról
Paul Bootht démonikus fekete-szürke munkái nyomán – amik tele vannak szörnyekkel, ördögökkel és olyan rémálomszerű látomásokkal, amelyek láttán még H. P. Lovecraft is megborzongana – a Rolling Stone magazin a „rocktetkók új királyának” nevezte. A mintáit olyan rock- és metálbandák tagjai viselik, mint a Slipknot, a Pantera, a Slayer vagy a Sepultura.
230. oldal
A szomszédok megnyugodhattak, hogy kivételesen nem fog üvölteni a hangfalakból a Slayer Reign in Blood albuma.
77. oldal
Most már abban is biztos vagyok, hogy azért nem szerettem soha a metálzenét, mert azt sem értem rendesen. Talán azzal kéne kezdenem. Pár évig hallgatom a Slayert vagy valami hasonló bandát, amíg meg nem értem, miről is dumálnak, és akkor újra próbálkozhatom a sci-fivel is.
241-242. oldal (Európa, 2008)
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa 83% Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
A backstage területre érve kikukucskáltam a turnébusz ablakán, hátha megpillantom néhány hősömet. Tom Araya! Scott Ian! Tony Iommi! Max Cavalera! Mind ott voltak, és ugyanúgy ténferegtek ott, mint mi, egyszerű halandók. Mindig úgy képzeltem (reméltem), hogy ezek a sötét alakok csak éjszaka bújnak elő, miután egész nap fejjel lefelé lógtak a mauzóleumaikban, mint a denevérek; éjszakai lények, akik megtagadják a napot, és csak arra várnak, hogy a telihold alatt terrorizáljanak minket a gonosz himnuszaikkal. Megdöbbenésemre, azt hiszem, néhányukat rövidnadrágban láttam, üdítővel a kezükben, na de mindegy is. A metal él.
188. oldal, Édes Virginia
Dave Grohl: A történetmondó 92% Emlékek életről és zenéről
Sok bandát hallani, ami legalább olyan súlyos, mint a Black Sabbath, sok olyat hallani, ami olyan kemény, mint a Slayer, de a System Of A Down hangzása egyetlen olyan együttesére sem hasonlított, amit korábban hallottam… És ezzel együtt még kemények is voltak.
Elboldogulni azokkal az őrült Slayer rajongókkal… nos, ez igazán jellemformáló feladat.