Sirius Black személy

Harrynek nagyot dobbant a szíve, mikor felismerte a képen édesapját: a fiatal James is szemüveges volt, és kócos fekete haja hátul ugyanúgy felborzolódott, mint az övé. Mellette a hanyagul jóképű, kicsit gőgös Sirius állt; fiatal volt, s olyan gondtalanul vidám, amilyennek Harry, amíg ismerte, sosem látta. Sirius jobbján a nála több mint egy fejjel alacsonyabb, kövérkés, vizenyős szemű Pettigrew feszített; arca kipirult a büszkeségtől, hogy bevették őt e minden csapatok legjobbikába, barátkozhat a körülrajongott fenegyerekekkel, akik annak idején James és Sirius voltak. James balján a már akkor is kissé kopottas külsejű Lupin állt; az ő arcán is tükröződött a meglepett öröm, hogy ezek a fiúk szeretik és befogadják őt…

153. oldal

348. oldal, 20. fejezet - A dementorok csókja (Animus, 2001)

– Fogalmam sincs, mi baja.
– Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás – ironizált Sirius.

561. oldal

– Úgy beszélsz, ahogy apád meg anyád fiához és Sirius keresztfiához illik! – Dumbledore elismerően megveregette Harry vállát. – Le a süveggel előtted… de csak így szóban, mert félek, teleszórnálak pókokkal.

79-80. oldal, Negyedik fejezet - Horatius Lumpsluck (Animus Kiadó, 2006)

75. oldal

Az rendben van, hogy Blacknek az agyára ment az azkabani rabság – de Lupin miért vesz részt ebben az őrült komédiában?

322. oldal, Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas (Animus, 2001)

468. oldal, Owl Post Again, Bloomsbury, 2000.(utolsó mondatok)

Hagrid pilótaszemüvegben, indulásra készen állt a motorbicikli mellett.
– Ez ugyanaz a motor? Siriusé?
– Az bizony! – mosolygott Hagrid. – Mikor a legutóbb vittelek vele, még elfértél a tenyeremen!

51. oldal, A hét Potter (Animus, 2008)

– Uram egy undok, hálátlan bitang, majd megszakadt miatta szegény édesanyja szíve…
– Anyámnak nem volt szíve, Sipor – fortyant fel Sirius. – A tömény gonoszsága pumpálta a vérét.

91. oldal, 6. fejezet - A nemes és nagy múltú Black-ház

Kedves Tapmancs!
Nagyon-nagyon köszönjük az ajándékot, amit Harry születésnapjára küldtél! Mind közül annak örült a legjobban. Egyéves létére már játékseprűn röpdös, és ha látnád, hogy ragyog a boldogságtól – mellékelek is egy fényképet róla. Igaz, nem tud fél méternél magasabbra emelkedni, de már kis híján végzett a macskával, és összetörte azt a rém ronda vázát, amit Petunia küldött karácsonyra (a legkevésbé se sajnálom). James persze ezt rettentően viccesnek találta, azt mondja, híres kviddicsező lesz a fiából, de hát el kellett pakolnunk az összes dísztárgyat, és le se vehetjük a szemünket a gyerekről, mikor nekilódul.

154. oldal, Sipor története (Animus, 2008)