Sirius Black személy
Idézetek
Holdsáp úr nagyrabecsüléséről biztosítja Piton professzort, s ezúton kéri, hogy legyen szíves és ne üsse bele azt a csúf görbe orrát a mások dolgába.
(…)
Ágas úr csatlakozik az előtte szólóhoz, hozzátéve, hogy Piton professzor egy gonosz vén trotty.
(…)
Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kaphatott.
(…)
Féregfark úr további sok sikert kíván Piton professzornak, és bátorkodik javasolni neki, hogy mossa meg néha a mocskos üstökét.
264. oldal
– Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.
491. oldal, 27. fejezet - Tapmancs visszatér
Mindenesetre elég dühítő volt egy olyan embertől hallani, hogy ne legyen meggondolatlan, aki tizenkét évig ült az Azkabanban, a varázslók börtönében, aztán megszökött, megpróbálta elkövetni a gyilkosságot, amiért eredetileg elítélték, majd elmenekült egy lopott hippogriffen…
14. oldal, 1. fejezet - A dementált Dudley (Animus, 2003)
– Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter!
Azzal Lily sarkon fordult, és elrohant.
– Evans! – kiabált utána James. – Evans, várj!
A lány azonban hátra se nézett.
James lebiggyesztette ajkát, és csalódását ügyetlenül leplezve megjegyezte:
– Fogalmam sincs, mi baja.
– Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás – ironizált Sirius.
561. oldal
397. oldal, Huszonkettedik fejezet - Bagolyposta - másodszor (Animus, 2004)
– Hogy tetszett a tizedik kérdés, Holdsáp? – kérdezte Sirius, miután a négyes kilépett a bejárati csarnokba.
– Zseniális volt! – felelte Lupin. – Írd le a vérfarkas öt jellemzőjét! Klassz kérdés.
– És mondd, sikerült összeszedned a jellemző jegyeket? – kérdezte megjátszott aggodalommal James.
– Azt hiszem, igen – válaszolta nagy komolyan Lupin. A tölgyajtó felé araszoltak a napsütötte parkba igyekvő diákok tömegében. – Egy: a székemen ül. Kettő: az én ruháimat viseli. Három: Remus Lupinnak hívják.
555-556. oldal, Huszonnyolcadik fejezet - Piton legrosszabb emléke (Animus, 2003)
