Sirius Black személy
Idézetek
Holdsáp úr nagyrabecsüléséről biztosítja Piton professzort, s ezúton kéri, hogy legyen szíves és ne üsse bele azt a csúf görbe orrát a mások dolgába.
[…]
Ágas úr csatlakozik az előtte szólóhoz, hozzátéve, hogy Piton professzor egy gonosz vén trotty.
[…]
Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kaphatott.
[…]
Féregfark úr további sok sikert kíván Piton professzornak, és bátorkodik javasolni neki, hogy mossa meg néha a mocskos üstökét.
264. oldal
– Egy ember igazi természetéről az árulkodik legjobban, ahogy az alárendeltjeivel bánik. Ne azt nézd, mit csinál, mikor vele egyenrangúak között van.
491. oldal, 27. fejezet - Tapmancs visszatér
Mindenesetre elég dühítő volt egy olyan embertől hallani, hogy ne legyen meggondolatlan, aki tizenkét évig ült az Azkabanban, a varázslók börtönében, aztán megszökött, megpróbálta elkövetni a gyilkosságot, amiért eredetileg elítélték, majd elmenekült egy lopott hippogriffen…
14. oldal, 1. fejezet - A dementált Dudley (Animus, 2003)
397. oldal, Huszonkettedik fejezet - Bagolyposta - másodszor (Animus, 2004)
– Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter!
Azzal Lily sarkon fordult, és elrohant.
– Evans! – kiabált utána James. – Evans, várj!
A lány azonban hátra se nézett.
James lebiggyesztette ajkát, és csalódását ügyetlenül leplezve megjegyezte:
– Fogalmam sincs, mi baja.
– Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás – ironizált Sirius.
561. oldal
– Hogy tetszett a tizedik kérdés, Holdsáp? – kérdezte Sirius, miután a négyes kilépett a bejárati csarnokba.
– Zseniális volt! – felelte Lupin. – Írd le a vérfarkas öt jellemzőjét! Klassz kérdés.
– És mondd, sikerült összeszedned a jellemző jegyeket? – kérdezte megjátszott aggodalommal James.
– Azt hiszem, igen – válaszolta nagy komolyan Lupin. A tölgyajtó felé araszoltak a napsütötte parkba igyekvő diákok tömegében. – Egy: a székemen ül. Kettő: az én ruháimat viseli. Három: Remus Lupinnak hívják.
555-556. oldal, Huszonnyolcadik fejezet - Piton legrosszabb emléke (Animus, 2003)
