Sinjun Dzsung személy

– Öltöztessétek fehérbe – parancsolta Sinjun –, hogy a Karmazsin Kéz nyomot hagyjon rajta!
Magnus karba fonta a kezét, felhúzta a szemöldökét, és megemelte a hangját.
– Megmérgezhettek, tömlöcbe vethettek. Megverhettek, akár fel is áldozhattok egy Nagyobb Démonnak. De valahol határt kell szabni ennek, szó sem lehet róla, hogy fehér öltönyben mutatkozzam egy esti rendezvényen.

“I’ve been meaning to ask,” said Magnus. “When Shinyun and I were fighting in the pentagram in Rome, you shot her. You told me that you could see dozens of illusions of me fighting dozens of her. How did you know which one was really her?”
“I didn’t,” said Alec. “I knew which one was you.”
“Oh. Was one version of me more handsome than the others?” Magnus said, charmed. “More debonair? Possessed of a certain je ne sais quoi?”
“I don’t know about that,” said Alec. “You reached for a knife. You had it in your grasp, and then you let it go.”
Magnus deflated.
“You knew it was me because I’m worse at fighting than she is?” Magnus asked. “Well, that’s terrible news. I imagine ‘pathetic in combat’ is on the top ten list of Shadowhunter turnoffs.”
“No,” said Alec.
“Number eleven, just below ‘doesn’t actually look good in black’?”
Alec shook his head again. “Before we were together,” he said, “I was angry a lot, and I hurt people because I was in pain. Being kind when you’re in pain—it’s hard. Most people struggle to do it at the best of times. The demon who cast that spell couldn’t imagine it. But among all those identical figures, there was one person who hesitated to hurt somebody, even at the moment of utmost horror. That had to be you.”

– Elmegyek – mondta Sinjun.
– De végleg? – kérdezte reménykedve Alec.
– Legtöbben nem találták ilyen visszataszítónak a félmeztelen testem látványát – jegyezte meg Magnus. – Több államfő is kiváltságosnak érezte magát, amiért része lehetett benne.

– Úgy van rendjén, ha mindketten hűek vagyunk Azmodeuszhoz. Annyi mindent köszönhetsz neki. Nem vagy hozzá méltó!
– Ő nem méltó hozzám – helyesbített Magnus.

– Mellékesen megjegyezném, hogy az Elátkozott Lány rettenetes név.
– Ez komoly, hogy te szólsz be? – akadt fenn Sinjun szeme. – Nagy Méreg?
– Jogos – bólintott Magnus. – Csak a nevemmel vicceltem. Magnus Bane, tudod. El kell ismernem, hogy a hülye viccek a gyengéim…