Simon Pearson, Leighton herceg személy

Sarah MacLean: Ten Ways to Be Adored When Landing a Lord
Sarah MacLean: Eleven Scandals to Start to Win a Duke's Heart
Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya
Sarah MacLean: Tizenegy botrány egy herceg meghódításához
!

Magas volt, széles vállú, sűrű, aranyszőke hajú, arccsontja markáns, magasan ülő, a szeme pedig olyan, mint a húgáé: aranybarna, mint a friss, meleg méz. (Sarah MacLean: A hódítás tíz szabálya)


Idézetek

MFKata>!

– Kegyelmes uram, én bármikor elismerem, hogy elvesztettem egy csatát, de egy háborút soha nem adok fel.

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
anikho>!

– Nem, Miss Fiori, én nem aggódom a maga jó híre miatt.
Hát persze hogy nem.
– A saját jó hírem aggaszt.
Julianának fájt a célzás, hogy ártana a megítélésének, ha kettesben találnák vele, köze lenne hozzá. Talán még a kezénél is jobban fájt. Mély levegőt vett, készült az újabb szópárbajra, amikor egy dühös hang harsant fel az ajtóból.
– Ha nem veszed el azonnal a kezed a húgomról, Leighton, akkor a nagyra becsült hírneved lesz a legkisebb problémád!

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19 >!

Gyönyörű ez a nő.
Rendkívül bosszantó, de gyönyörű.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Simon Pearson, Leighton herceg
anikho>!

– Nem tetszik, hogy úgy hangoztatod jövendőbeli mátkám érdemeit, akár egy vásári tehenét.
Ralston felvonta a szemöldökét.
– Ó, bocsáss meg, kérlek! Egyszerűen az volt a benyomásom, hogy úgy választottad ki a jövendőbeli mátkádat, akár egy díjnyertes tehenet a vásárban.

45. oldal

zuna19 >!

– De ez még nem minden.
Hát persze hogy nem.
– Szabadna megtudnunk… – noszogatta Simon.
Juliana ránézett, aztán a bátyjára. Tényleg elpirult volna?
– Mit tett vele?
– Máshol… is megütöttem.
– Hol?
– Hát… – Tétovázva elhallgatott, mint aki a megfelelő kifejezést keresi, aztán kibökte: – Szóval, ott, na, olaszul inguine.
Ezt a herceg akkor is tökéletesen megértette volna, ha nem beszélt volna folyékonyan olaszul: a kézmozdulat egy jól nevelt lány részéről teljesen illetlen volt, viszont félreérteni sem lehetett.
– Édes istenem! – motyogta Ralston, de nem volt világos, hogy engesztelni, vagy káromolni akarja-e a Mindenhatót.
Ez a nő egy gladiátor!
– Motyónak nevezett! – jelentette ki Juliana védekezésképpen, majd egy pillanatra elhallgatott. – Vagyis…
– Lotyónak?
– Igen, pontosan! – Bátyja ökölbe szorított kezéről Simonra nézett. – Akármit mondott is, tudtam, hogy nem bóknak szánta.
Ralstonban olyan hévvel lobbant fel az indulat, hogy alig hallotta a szavait. Ő is be akart húzni egyet a fickónak.
– Valóban nem volt az. – Bólintott.
Juliana egy pillanatra elgondolkodott.
– Akkor megérdemelte, amit kapott, nem?
– Leighton – úgy tűnt, Ralstonnak megjött a hangja átmehetne a húgom egy másik helyiségbe, míg mi négyszemközt megbeszéljük az ügyet?
Simon nyugalmat erőltetve magára felállt.
– Hogyne.
– Te rólam akarsz beszélni? – fortyant fel Juliana rosszat sejtve. Simon kíváncsi lett volna arra, hogy vajon ez a nő képes-e csupán néhány percig csendben maradni.
– Igen – felelte Ralston.
– Akkor maradni szeretnék.
– Nem kétlem, hogy ez így van.
– Gabriel – kezdte a lány olyan kedveskedő hangon, ahogy csak a betöretlen csikókhoz vagy elmeotthonok lakóihoz szoktak beszélni.
– Ne kísértsd a sorsot, húgocskám!
Juliana erre elhallgatott, Simon pedig nem hitt a szemének, mert azt látta, hogy még el is morfondírozik azon, hogy mit tegyen. Végül találkozott a tekintetük, és a lány kék szeme mintha szikrákat vetett volna az ingerültségtől.
– Kegyelmes uram, hová tegyem el magam, míg önök a bátyámmal megbeszélnek egy olyan ügyet, ami kizárólag férfiakra tartozik?
Elképesztő! Képtelen a szófogadásra!
Simon az ajtó felé indult, udvariasan maga elé engedte őt, aztán utánament, és a szemben lévő ajtóra mutatott.

34-36. oldal

anikho>!

– Roppant… csúnya dolog, ha az ember nem köszön meg valamit.
Eltelt egy-két másodperc, mire a hercegnek leesett, hogy mit mondott.
– Úgy érti, hogy neveletlen?
Juliana legyintett.
– Mindegy, más férfi megköszönte volna.
Leighton odalépett hozzá.
– Úgy érti, hogy egy jobb férfi?
Juliana ártatlansága jeléül tágra nyitotta a szemét.
– Nem, dehogy. Ön mégiscsak egy herceg. Önnél nem létezhet jobb a földkerekségen.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
NenaK>!

– Mellesleg ha maga beszélni szeretne velem, akkor nyugodtan felkereshet.
– Még jó, hogy felkereshetem! Hogyne kereshetném fel?
– Mert maga egy herceg?
– Nem. Azért mert férfi vagyok.
– Ja úgy! Rendkívül nyomós érv.

170. oldal

zuna19 >!

– Miért teszi folyton próbára a türelmemet?
– Ön is tudja, hogy igyekszem, és adok a véleményére.
– De akkor miért?
– Mert ön folyton azt várja, hogy valamit elrontok, hibázom, szeleskedem, tönkreteszem magam.
– De miért nem próbálja bebizonyítani az ellenkezőjét?
– Maga tényleg nem érti? Azon vagyok, hogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza! Ha viszont magam határozom el, hogy felelőtlenül viselkedem, akkor hol itt a hiba? Ha magam döntök emellett, akkor maga nem erőltetheti rám a saját akaratát.
Hosszan hallgattak.
– Furcsa, de van értelme.
A lány szomorúan mosolygott.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Juliana Fiori · Simon Pearson, Leighton herceg
zuna19 >!

– Nem mondja el Ralstonnak, ugye? – kérdezte Juliana.
– Hogyne mondanám el.
A lány közelebb lépett, és angolra váltott. Már volt gyakorlata abban, hogyan kell könyörögni a második nyelvén.
– De miért? Csak felizgatná vele. Semmi szükség rá.
Annyira hihetetlen volt, amit mondott, hogy a herceg lélegzete is elállt.
Semmi szükség rá? Éppen ellenkezőleg, Miss Fiori! Feltétlenül a bátyja tudomására kell hoznom, hogy magának egy kísérőre van szüksége, aki megóvja önt a meggondolatlan cselekedetektől.
– De hiszen én nem viselkedek felelőtlenül! – tiltakozott Juliana felemelt kézzel.
Ez a nő tényleg bolond!
– Tényleg nem? Akkor milyen jelzővel illetné a viselkedését?
Elhallgattak. Juliana az alsó ajkát harapdálva töprengett a válaszon, ez pedig Simont akarata ellenére rettentően felizgatta. Megbabonázva nézte, ahogy kissé csücsörít, vakítóan fehér fogai kivillannak… A vágy hirtelen és erősen rohanta meg, szinte kővé dermedt a lehengerlő érzelemtől.
Nem, nem akarja ezt a nőt. Ez egy bolond nőszemély! Aki meg akar halni. Bár elképesztően szép. Mint egy megbolondult istennő…
A torkát köszörülte. Nem, akkor sem.
– Szerintem a viselkedésem teljesen elfogadható volt.
Simon erre csak nagyokat pislogott.
– De hiszen egy kidőlt fatörzsön bemászott a tó közepéig! – Elhallgatott, de az ingerültség újra felerősödött benne.
Juliana az említett rönkre nézett.
– Ez igaz. De teljesen masszívnak tűnt.
– De hiszen maga beleesett egy tóba! – Már őrjöngőnek hallotta a hangját.
– Nem számítottam rá, hogy ilyen mély lesz.
– Ezen már nem lepődöm meg.
Makacsul védekezett tovább.
– Mégpedig azért, mert ez a tó teljesen másmilyennek tűnt, mint amilyeneket eddig életemben láttam.
– Azért, mert ez a tó tényleg másmilyen.
Juliana Simonra meredt.
– Másmilyen?
– Igen – felelte, de most már alig bírta leplezni ingerültségét. – A Serpentine nem igazi tó, hanem ember alkotta, más szóval mesterséges.

103-105. oldal

shadowhunter1975 P>!

Ralston a fejét csóválta.
– Szerinted hol tanulta ezeket?
Farkasok közt nevelkedett.
– Elképzelésem sincs.

41. oldal, 2. fejezet (Könyvmolyképző, 2016)