Simon of Ravenswood személy

Kinley MacGregor: A kitaszított
Kinley MacGregor: Vágyak vonzása
Kinley MacGregor: A fekete lovag legendája
Where's My Hero?

Idézetek

meteoritastar>!

– Mit csinálunk? – kérdezte Simon, ahogy követték a kocsit, át a várudvaron London felé.
– Követjük azt a szekeret – válaszolta Sin.
– Miért?
– Mert előttünk van.
– Ez aztán a kielégítő válasz. Nehéz lenne követni egy kocsit, ha mögöttünk lenne.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Simon of Ravenswood · Sin MacAllister
Ercsusz >!

– Ó, Draven – csapta össze a kezeit Simon tettetett ámélkodással, majd imádattól sugárzó pillantást vetett fivérére. – Te vagy az én hősöm!
Simon szipogni kezdett, mintha erővel tartaná vissza könnyeit, majd Draven nyakába borult.
– Ha te nem lennél, az a kegyetlen rút bestia biztosan elevenen felfalt volna.
Draven félrelökte Simont.
– Hagyj békén, te asszonyszomorító bitang.
– De, Draven – sápítozott Simon. – Te vagy az én hősöm. Adsza egy csókot.
Draven kikerülte Simon ölelő karjait és Emily mögé lépett.
– Mi vagy te? Holdkóros?
– Hát jó – csattant fel Simon. – Akkor itt van Emily, majd ő megcsókol helyettem.
És mielőtt egyikük is megsejthette volna, mennyire komolyan gondolja Simon a kijelentést, a férfi Draven kajai közé lökte Emilyt.

216-217. oldal

meteoritastar>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Mint a tavasz első napja egy hosszú, zord tél után – csúsztak ki a szavak Sin száján.
Azonnal négy meglepett szempár meredt rá.
– Ó, micsoda költői szavak! – Mondta Ewan, és kitört belőle a nevetés.
Sin válaszul játékosan meglökte. A testvérek nem tudták abbahagyni a nevetést.
– Nézzétek, Sinből előbújt a romantikus költő! -heccelte Braden. – Lochlan, jobb lesz, ha elszaladsz a papért, és kiűzeted belőle a gonoszt! Sin felmordult.
-Jobb lesz, ha papot hozol, hogy feladja az utolsó kenetet, mert megöllek!
Braden még hangosabban kezdett nevetni.
– Na de, fiúk! – szólt közbe Simon. – Lehetnénk kedvesebbek is szegény Sinnel!
– Köszönöm, Simon!
– Végül is olyan édes volt az, amit mondtál. Sin csak morgolódott, amint tovább cukkolták.
– Édes! – kiáltott fel Lochlan. – Akár egy felbőszült oroszlánkölyök. Sin felhorkant.
– Csak ne szóljon semmit az, aki szoknyában parádézik.
A három testvér megdermedt.
– Hogy mondtad? – kérdezte Ewan.
– Jól hallottad! – mondta Sin, és ördögi pillantást vetett Simonra. – Akkor most melyikünk az édes? A férfi nadrágban, vagy az eunuch szoknyában?
Egyként rontottak rá. Sin a földre vetette magát, és kitért az útjukból.
– Én akarom elkapni! – acsarkodott Ewan.
De Sin gyorsabb volt, és eltűnt mielőtt megfoghatták volna.
Callie felnézett, és látta amint férje beér az istállóba. Olyan gyorsan futott, hogy alig ismerte fel. Két másodperc múlva az is kiderült, hogy miért. A testvérei és Simon közvetlenül a nyomában voltak, akár a fogócskázó gyerekek.
– Mi folyik itt? – kérdezte Callie.
Sin a felesége háta mögé szaladt, mintegy élő pajzsként használva őt.
– Semmi – mondta, és megpróbált közönyös maradni, de nem túl sok sikerrel.



– Sértegetett minket.
– És ezért bele akarják döngölni a földbe? – kérdezte hitetlenkedve.
– Naná! – válaszolták egy emberként.
Callie a homlokára tette a kezét. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, ha le akarja szerelni a forrófejű társaságot. Tekintetét Lochlanre szegezte.
– Minek is a lordja ön? – kérdezte, és csettintett a nyelvével. – Ó, már tudom, a nagyra becsült, és rettegett kláné! Lochlan megköszörülte a torkát.
– Ez az, drágám! – mondta Sin, a lány háta mögül. – Mondd csak meg neki!
– És te? – fordult a férje felé. – A király tanácsosa, igaz? – Rosszallóan megrázta a fejét, bár szíve mélyén kedvesnek és üdítőnek tartotta a bohókás viselkedést.
Sin dacos pillantást vetett támadóira.
– Ők kezdték!

meteoritastar>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Sin egyetlen szó nélkül emelte fel Jamie-t. A fiú azonnal a férfi nyaka köré fonta karját, és szorosan magához ölelte. Callie látta, amint a férje zavarba jön.
– Akkor is szeretlek, ha csak egy angol kutya vagy! – jelentette ki Jamie, és hátrahajolt, hogy megpaskolja Sin fejét. – Te vagy a kedvencem. Te, meg persze Simon.
Sin csak némán mosolygott.
– Ezt most meg kellene köszönnöm, ugye?
Jamie csak mosolygott, míg Sin feltette a lóra, aztán maga is nyeregbe pattant

Kapcsolódó szócikkek: Simon of Ravenswood · Sin MacAllister
Szelén>!

– És ne tartson attól, hogy megbánt vele. Biztosítha¬tom róla, hogy van olyan vastag a bőröm, mint egy vad¬kané.
– És legalább olyan önfejű is – mormolta Draven, miközben leereszkedett a nyeregből és odanyújtotta a gyeplőt egy lovászfiúnak.
– Az már igaz – fordult Simon a fivére felé. – És te épp ezt szereted bennem.
Draven levette sisakját és kesztyűjét, apródja pedig elvette őket és eliramodott a torony felé.
– Csak egyetlen dolgot kedvelek benned.
– És mi lenne az?
– A távolléted.
Simonról leperegtek a bántó szavak. Mosolyogva fordult Emilyhez.
– Most már láthatja, miért kell a vastag bőr.

MFKata>!

– Önnek, mint hallom Hugh, van egy leánya?
– Igen, felség. Három leányom is van, ami azt illeti.
Henrik bólintott, majd Dravenhez fordult, aki egyenességgel állta pillantását.
– És mi a helyzet önnel, Draven?
– Van egy semmirekellő fivérem, akitől évek óta szabadulni szeretnék.
Az említett fivér méltatlankodva csóválta meg a fejét a háta mögött, de bölcsen hallgatott a király előtt.

9. oldal, Prológus

meteoritastar>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Igazad van, Simon. Köszönöm, hogy eljöttél!
Simon hátát a kőfalnak vetette, arcára csodálkozó maszkot öltött.
– Callie, gyorsan hozzál fokhagymát! Ez a kastély el van átkozva. Sin azt mondta nekem, hogy köszönöm. Itt a világvége! – mondta, és gyorsan keresztet vetett. – Az atya, a fiú és a szentlélek!
Callie hangosan nevetett

Szelén>!

A korai időpont ellenére alig lehetett látni a vár népét. És senki sem sietett üdvözölni őket. Mindenki a maga dolgával törődött: vizet húzott a kútból, kan¬táron vezette a lovakat vagy a szénát vasvillázta, mint¬ha rá se merne nézni urára. És, ami azt illeti, Emily döglött tetveket is látott már fürgébben mozogni, mint ahogyan bármelyikük tette a dolgát. Emily a homlokát ráncolta és elfordult a nyeregben, hogy kör¬benézzen a várudvaron.
– Milady? – szólította meg Simon. – Mit keres?
– A táblát, hogy ez itt a pokol tornáca – vágta rá gondolkodás nélkül.
A válasz kicsúszott a száján, hiába kapta a kezét ré¬mülten az ajkai elé.
Simon hátravetette a fejét és teli torokból nevetni kezdett.
– Isten tartsa meg a humorát, milady – kapkodott lélegzet után. – Még szüksége lesz rá.

Kapcsolódó szócikkek: Lady Emily · Simon of Ravenswood
Szelén>!

A férfi most előreugratta lovát és a lány mellett ál¬lapodott meg. – Engedje meg, hogy bemutatkozzam, milady – szólt előzékenyen. – Simon of Ravenswood vagyok, e szőrös szívű szörnyeteg fivére, amellett az ön legodaadóbb védelmezője az úton.
– Remek – jegyezte meg Lord Draven szárazon. – És elárulnád, ki fogja megvédeni őt az ilyen nyálcsorgató beszédtől? Küldessek el néhány rongyért, vagy inkább várjuk meg, amíg teljesen összefröcskölöd?
Simon előrehajolt, hogy mondanivalóját egyedül a lány hallhassa.
– A harapása közel sem olyan szörnyű, mint az uga¬tása.

Ercsusz >!

– Nem kellene ennyire mesterkéltnek lenniük, uraim! A hölgyek sohasem fogják megismerni a kemény időket, amiken keresztülmentetek.
Draven is nevetett.
– Már hogy mi? Ha jól emlékszem, te voltál bajban, és mi voltunk azok, akik segítettünk neked.
– Hazugság! – kiáltotta Simon. – Miattatok tévelyedtem meg, ti ördögfattyak.
– Ártatlan volt, ugye? – kérdezte Sin Dravent. -Emlékszel, amikor lelőtte azt a medvét az íjával?
– Hogy emlékszem-e? A mai napig a testemen viselem azt a sebhelyet. És a farkasra emlékszel?
– Nézzétek, micsoda édes kis kölyök – mondta Simon.
– Édes kölyök dühös anyával.
– Hát ez remek – mondta Simon. – Nem is tudom, miért hoztalak újra össze benneteket, de már bánom. Nyugodtan sértődjetek meg mindketten!