Simon of Ravenswood személy
Idézetek
– Mit csinálunk? – kérdezte Simon, ahogy követték a kocsit, át a várudvaron London felé.
– Követjük azt a szekeret – válaszolta Sin.
– Miért?
– Mert előttünk van.
– Ez aztán a kielégítő válasz. Nehéz lenne követni egy kocsit, ha mögöttünk lenne.
51. oldal
– Ó, Draven – csapta össze a kezeit Simon tettetett ámélkodással, majd imádattól sugárzó pillantást vetett fivérére. – Te vagy az én hősöm!
Simon szipogni kezdett, mintha erővel tartaná vissza könnyeit, majd Draven nyakába borult.
– Ha te nem lennél, az a kegyetlen rút bestia biztosan elevenen felfalt volna.
Draven félrelökte Simont.
– Hagyj békén, te asszonyszomorító bitang.
– De, Draven – sápítozott Simon. – Te vagy az én hősöm. Adsza egy csókot.
Draven kikerülte Simon ölelő karjait és Emily mögé lépett.
– Mi vagy te? Holdkóros?
– Hát jó – csattant fel Simon. – Akkor itt van Emily, majd ő megcsókol helyettem.
És mielőtt egyikük is megsejthette volna, mennyire komolyan gondolja Simon a kijelentést, a férfi Draven kajai közé lökte Emilyt.
216-217. oldal
– És ne tartson attól, hogy megbánt vele. Biztosítha¬tom róla, hogy van olyan vastag a bőröm, mint egy vad¬kané.
– És legalább olyan önfejű is – mormolta Draven, miközben leereszkedett a nyeregből és odanyújtotta a gyeplőt egy lovászfiúnak.
– Az már igaz – fordult Simon a fivére felé. – És te épp ezt szereted bennem.
Draven levette sisakját és kesztyűjét, apródja pedig elvette őket és eliramodott a torony felé.
– Csak egyetlen dolgot kedvelek benned.
– És mi lenne az?
– A távolléted.
Simonról leperegtek a bántó szavak. Mosolyogva fordult Emilyhez.
– Most már láthatja, miért kell a vastag bőr.
– Önnek, mint hallom Hugh, van egy leánya?
– Igen, felség. Három leányom is van, ami azt illeti.
Henrik bólintott, majd Dravenhez fordult, aki egyenességgel állta pillantását.
– És mi a helyzet önnel, Draven?
– Van egy semmirekellő fivérem, akitől évek óta szabadulni szeretnék.
Az említett fivér méltatlankodva csóválta meg a fejét a háta mögött, de bölcsen hallgatott a király előtt.
9. oldal, Prológus
A korai időpont ellenére alig lehetett látni a vár népét. És senki sem sietett üdvözölni őket. Mindenki a maga dolgával törődött: vizet húzott a kútból, kan¬táron vezette a lovakat vagy a szénát vasvillázta, mint¬ha rá se merne nézni urára. És, ami azt illeti, Emily döglött tetveket is látott már fürgébben mozogni, mint ahogyan bármelyikük tette a dolgát. Emily a homlokát ráncolta és elfordult a nyeregben, hogy kör¬benézzen a várudvaron.
– Milady? – szólította meg Simon. – Mit keres?
– A táblát, hogy ez itt a pokol tornáca – vágta rá gondolkodás nélkül.
A válasz kicsúszott a száján, hiába kapta a kezét ré¬mülten az ajkai elé.
Simon hátravetette a fejét és teli torokból nevetni kezdett.
– Isten tartsa meg a humorát, milady – kapkodott lélegzet után. – Még szüksége lesz rá.
A férfi most előreugratta lovát és a lány mellett ál¬lapodott meg. – Engedje meg, hogy bemutatkozzam, milady – szólt előzékenyen. – Simon of Ravenswood vagyok, e szőrös szívű szörnyeteg fivére, amellett az ön legodaadóbb védelmezője az úton.
– Remek – jegyezte meg Lord Draven szárazon. – És elárulnád, ki fogja megvédeni őt az ilyen nyálcsorgató beszédtől? Küldessek el néhány rongyért, vagy inkább várjuk meg, amíg teljesen összefröcskölöd?
Simon előrehajolt, hogy mondanivalóját egyedül a lány hallhassa.
– A harapása közel sem olyan szörnyű, mint az uga¬tása.
– Nem kellene ennyire mesterkéltnek lenniük, uraim! A hölgyek sohasem fogják megismerni a kemény időket, amiken keresztülmentetek.
Draven is nevetett.
– Már hogy mi? Ha jól emlékszem, te voltál bajban, és mi voltunk azok, akik segítettünk neked.
– Hazugság! – kiáltotta Simon. – Miattatok tévelyedtem meg, ti ördögfattyak.
– Ártatlan volt, ugye? – kérdezte Sin Dravent. -Emlékszel, amikor lelőtte azt a medvét az íjával?
– Hogy emlékszem-e? A mai napig a testemen viselem azt a sebhelyet. És a farkasra emlékszel?
– Nézzétek, micsoda édes kis kölyök – mondta Simon.
– Édes kölyök dühös anyával.
– Hát ez remek – mondta Simon. – Nem is tudom, miért hoztalak újra össze benneteket, de már bánom. Nyugodtan sértődjetek meg mindketten!