Simon Lewis személy
Idézetek
– Ha félsz a veszélytől, fiam, rossz helyen vagy. Ami pedig a többieket illeti a resztliből, jobb, ha idejekorán kiderül, elég kemények vagytok-e. Ha nem, akkor meg fogtok halni, miután ittatok a Végzet Kelyhéből. És higgyétek el nekem, ha egy vérszívó kivéreztet benneteket, az még mindig sokkal kellemesebb halál. – Simonra szegezte a tekintetét, talán mert ő tényleg vérszívó volt valaha, vagy talán mert ő festett úgy, mint akit a legkönnyebben ki lehet véreztetni.
14-15. oldal
– […] Íme például egy történet, amiről bizonyára hallottatok. Hasfelmetsző Jacké. Mit tudtok nekem mondani erről a névről?
Simon máris készen állt a válaszal. Hatszor olvasta A pokolbólt. Egész életében ara várt, hogy valaki Hasfelmetsző Jackről kérdezze.
27. oldal
– Mindenesetre szerintem néha a régebbi csapatvezetőket is újra meg kellene bízniuk – mormogta Julie, ezzel el is árulva, miből származik ez a nagy ellenségesség. Elgondolkodva turkált a szürke tojásban. – Én annyira jó voltam…
Simon felhúzta a szemöldökét.
– Egy lovaglóostort szorongattál, és azzal fenyegetőztél, hogy szemközt csapsz vele, ha nem teszem azt, amit mondasz.
Julie a kanalával mutatott rá.
– Pontosan! És azt is tetted, amit mondtam. Ilyen egy jó vezető. Sőt mi több, végül nem is csaptalak szemközt. Rendes, de határozott, ez vagyok én.
10-11. oldal
Azt hitte, Isabelle iránta érzett vonzalma csak döbbenetes és megmagyarázhatatlan véletlen volt, egyszeri eset, mint egy villámcsapás. (Egy gyönyörű, bátor villám, szóval Simon igazán szerencsésnek érezhette magát, amiért éppen őbelé csapott!) Az újonnan felmerült bizonyítékokat alapul véve azonban kezdte azt hinni, hogy át kell értékelnie a helyzetet.
18. oldal
– Nem tudom, mibe öltözhetnék át – szólt Simon. – Nem sok mindenről tájékoztattak előre.
– Hoztam neked egy öltönyt otthonról – mondta. – Úgy kértem kölcsön.
– De nem Jace-től.
– Erictől.
– Ericnek van öltönye? Garantálod, hogy nem mondjuk, a halott nagyfaterjáé volt?
– Garantálni nem garantálhatok semmit, de szerintem jó lesz rád.
64-65. oldal
– […] Átéltél már viharokat, Simon, de újabb, még nagyobb vihar közelít. A régi szabályok eltűnnek a süllyesztőben. Felkészültél az új viharra?
93. oldal
– Szóval az, hogy most itt vagyunk, te meg… Tudod…
– Félig ledobtam a textilt, és azon gondolkodom, hogy miért cseverészéssel vagyunk elfoglalva még mindig?
40. oldal
Gyakorlás gyanánt sokszor csapott össze Jace-szel, aminek általában az lett a vége, hogy Simon a hátán feküdt, Jace pedig fölötte állt, és önnön felsőbbrendű képességeiről áradozott, mert hát ő így tudta kimutatni a szeretetét.
65. oldal