Simon Lewis személy
Idézetek
Nemsokára minden másképpen lesz árnyvadászéknál, gondolta Simon. Mindannyiunk számára. Elkerülhetetlen a változás.
61. oldal
Julie villámgyorsan, az árnyvadászok kecsességével ugrott fel az üresen maradt ágyra. Simon gyanította, hogy ő fog ott aludni, ha már a másikon ott volt a nyitott bőrönd. Az, hogy alig két perce érkezett, és egy lány máris az ágyára veti magát, egészen izgalmas is lehetett volna, kivéve persze, hogy Julie csak a pokolbéli rágcsáló elől menekült.
A lépcsőn sötét volt. Simon a falnak támaszkodott, nehogy elessen, de rögtön vissza is kapta a kezét.
– Pfuj, undorító!
– Igen, a föld alatt a legtöbb felületet fekete nyálka borítja – közölte szárazon Catarina. – Figyelj oda!
– Köszönöm! Köszönöm a figyelmeztetést!
– Szívesen. – Catarina hangjába mintha némi vidámság vegyült volna.
62. oldal
Csak arra vágyott, hogy Isabelle itt legyen vele, de arra nagyon. Nem a leveleit akarta olvasni, nem a hangját akarta hallani a telefonban, hanem őt magát akarta.
Ennyit a vámpírokról: mindig az ember torkának ugrottak, szó szerint és képletesen is. Bezavartak Magnus szerelmi életébe, ráadásul bunkón viselkedtek a bulikon is. Legutóbb például összevérezték a hifit, és patkánnyá változtatták Clary Simon nevű idióta haverját, ami azért nem vallott éppen jó modorra. Elhatározta, hogy soha többé nem hív meg vámpírokat a bulijaira. Csak a vérfarkasok meg a tündérek jöhettek, még akkor is, ha utólag pokoli meló lepucolni a szőrt meg a tündérport a kanapéról.
34. oldal